A marosvásárhelyi színház 7 évtizedét ünneplő, Az első hetven év című rendezvénysorozat különleges mozzanata volt a kopjafa-avatás és kegyeleti séta.
Az esemény alkalmával az intézmény kötelékében elhunyt, Marosvásárhelyen nyugvó művészek emléke előtt tisztelegtek a Tompa Miklós Társulat színészei, az elhunytak hozzátartozói, egykori rajongói. Régi adósság törlesztése ez, hiszen a városban egyetlen közterület sem viseli színész, rendező, drámaíró nevét.
A megemlékezés a református temetőben kezdődött, ahol Gáspárik Attila emlékező szavai után Bokor Barna színművész mondta el Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét, majd Lőrincz János református esperes megáldotta a sírkertben nyugvó művészek emlékére felállított kopjafát. A kegyeleti séta a Somostető oldalában található zsidó temetőben folytatódott. Ide Harag György rendező sírjához zarándokoltak az emlékezők. Közöttük többen még személyesen is ismerhették, a fiatalabbak viszont már csak hírből, rendezéseinek felvételeiből szerezhetnek tudomást a rendezőóriásról. A második kopjafát a katolikus temetőben állították fel. Ennek avatásánál elhangzott Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verse, majd Oláh Dénes főesperes imáját és áldását követve megkoszorúzták a katolikus temetőben nyugvó művészek emlékére állított kopjafát.
Az ezen alkalommal avatott emlékhelyek a jövőben is a színházi emlékezés színhelyei lesznek.
A kopjafák a háromszéki Haszmann Pál és a sepsiszentgyörgyi Kis István műhelyében készültek, kivitelezésüket a Communitas Alapítvány támogatta.
A kopjafaállítók remélik, hogy a két újonnan avatott szimbólum a jövőben zarándokhely lesz a volt művészek emlékére.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.