Mesés koncert a Jurányiban - Villáminterjú Tarján Veronikával

A Veronaki világzenei formáció március 19-én interaktív koncertre készül a Jurányiban, amelyben különböző kultúrák népzenéjét és gyermekdalait ötvözik a szerzők saját zenei elképzeléseikkel. A gyerekek különböző meséken keresztül jutnak el a dalokig, amelyek a történetek csúcspontjain szólalnak meg. Ennek kapcsán Antal Klaudia kérdezte Tarján Veronikát. 

Nagymamád, Varga Katalin Mosó Masa mosodája és Gőgös Gúnár Gedeon c. könyvei szinte minden család könyvespolcán fellelhető. Mit tanultál a mesékről és a meseírásról nagymamádtól és az ő történetei által?

A nagymamám egy igazi boszorkány volt, jó boszorkány. Félretéve a viccet, mamával találkozni mindig csoda volt számomra, már a bejáratnál titkos ritmusban nyomtuk a csengőt, az egyezményes családi jellel. Nem beszélve a lakásában lévő sötét szobáról, ami kincsekkel, emlékekkel volt tele, ahová mindig jó volt belopózni. Azon kívül, hogy nagyszerű gyermek és ifjúsági író volt és korának egyik kiváló női költője – érdemes utána nézni, felnőtteknek szóló költői munkásságának is – nagyszerű pedagógiai tehetséggel volt megáldva, a nála töltött idő alatt rengeteget játszottunk, olvastunk és egyébként is minden hétköznapi dolog olyan meseszerű volt, még a nagy csarnokban való bevásárlás is. Nagyszerű úgy élni a mindennapokat, mintha egy mesében lennél. Utolsó tíz évét velünk töltötte, akkor már felnőttként tudtam vele értekezni a világ nagy dolgairól, éppen éledező színházam és művészeti pályám első lépéseiben nagyon sokat segített. Könyvtára, tudása és tudni vágyása kifogyhatatlan volt. Példaértékű számomra, ahogy élt és alkotott, hogy a sokszor szürke és kemény világot, humorral és fantáziával teli mesévé, történetté alakította.

2007-ben alakult az Apró Színház, melynek művészeti vezetője vagy. A gyerekszínháznak miért épp azt az irányát választottátok, hogy a különböző kultúrák értékeinek a felkutatása és feldolgozása révén hoztok létre előadásokat? Mit ad például a világzene a gyerekeknek?

Nem volt ez tudatos döntés, a munkák folyamán vált tudatossá. Mint művészetekkel foglalkozó ember nyitott vagyok más emberek, népcsoportok, kultúrák iránt. Az Apró Színházzal kialakítottam egy egyedi munkaformát, ami egy általunk választott népcsoport kutatásával kezdődik, ennek a munka fázisnak nagyon nagy jelentősége van, a színész a kutatómunka alatt megszerzett tudását, szerepének felépítésében hasznosítja, így kialakul az előadás egyedi formanyelve, ami ősi alapokon nyugszik, de mégis mai és aktuális. Ilyen gondolatmeneten alapszik, zenekarom a Veronaki munkája is. Amellett, hogy zeneileg ősi gyökereket őrző, ugyanakkor korszerű zenét alkotunk, fontos pedagógiai célja is van a művészeti munkánknak. Szeretném, ha a zenénkkel felkeltenénk a hallgatók érdeklődését más kultúrák iránt és nyitott szemmel, füllel járnának a világban. Azt gondolom, hogy saját magunkat csak akkor tudjuk definiálni, ha megismerünk másokat. Ebben a viszonylatban látjuk majd meg a különbözőségeket és az azonosságokat a mi kultúránk és más népek közt. Így tudjuk megőrizni saját „egyéniségünket”, a magyar hagyományokat és tiszteletben tartani más népek hagyományait. A Világforgó albumon egyébként magyar, afrikai, lappföldi, indiai, roma, dél-amerikai és finn kultúrák népdalait dolgoztuk fel, a hozzá tartozó könyvben pedig a gyermekek ezekről tudhatnak meg egy-egy érdekességet.

Egy darab, vagy egy dal elkészítését milyen munkafolyamat előz meg?

Az előadások elkészítését, mint már említettem komoly kutató munkával nyitjuk, ami a témától függően eltarthat akár egy évig is. Találkozások, olvasmányok, történelmi és földrajzi áttekintés, mese, népmese irodalommal való ismerkedés, nyelv, néptánc, népzene, hangszerek, sok minden fér bele ebbe az intenzív próba időszakba. A Veronaki zenekar esetében kéttípusú dalszerzésről beszélhetünk. A Világforgó albumon, főleg olyan népdalok hallhatók, amiket az Apró Színházas kutatómunkák eredményeképpen találtunk. Ezeket a népdalokat Mogyoró Kornél (a zenekar vezetője, és ütőhangszerese és zeneszerzője) meghangszerelte és zenekari formába öntötte, ebben segítségére a zenekar gitárosa, Fejér Simon volt, akinek zenei világa ugyancsak, nagyon meghatározó a Veronaki munkájában. A most készülő lemezünkre – aminek a címe még titkos – olyan dalok kerülnek, aminek témáját már a zenekar két zeneszerzője Kornél és Simon írnak. Ez egy igazán izgalmas kreatív munka, amit hárman kezdünk el és mikor a dalok témái kész vannak, bevonjuk az egész zenekart. Ekkor jön a munkafolyamat számunkra egyik nagyon izgalmas része, amikor a Veronaki zenészei (Árkosi Szabolcs – harmonika, vokál, Herr Attila – basszusgitár) és az új album esetében vendégzenészünk (Szokolay Dongó Balázs – fúvós hangszerek) saját zenei stílusukkal és kreatív zenei elképzeléseikkel megfűszerezik az elkészült zenei témákat, vázlatokat, így válik sokszínűvé a zenénk. Vannak olyan munkáink is, ahol a dalszövegírásra is felkérnek minket (legutóbbi ilyen projektünk a Szókimondókának készült). Ezeket a szövegeket én írom. Nagyon szeretek dalszöveget írni, bárhol és bármikor rám törhet az ihlet, minden dalomról pontosan tudom, hogy hol írtam: héven, Balaton parton, vagy csak úgy az asztalnál. Izgalmas és felemelő, mikor a nagyszerű zenészek megkapják a szövegeket és a fülem hallatára varázslatos dalok születnek belőlük, nagyon érzékeny és bensőséges munkafolyamat ez. Egyébként a márciusi Jurányis koncertünkön nem csak a Világforgó világzenei albumunkról hallhattok majd dalokat, hanem a saját szerzeményeinkből is.

A Veronaki dalok – például Unimáté kokomá vagy a Kela abi – nem csupán a gyerekek, hanem a felnőttek számára is izgalmas hangzásúak. A felnőttek is a célközönségetek részét képezik?

Célunk, hogy családoknak szóló zenét alkossunk: amikor egy szülő elhozza a gyermekét koncertre, örömmel látom, ha neki is jár a lába a zene ritmusára és ő is elérzékenyül egy lírai dalon. Nem hiszek abban, hogy gyerekzene. Abban hiszek, hogy zene van. Többnyire az érzelmekre ható művészeti ágról beszélünk, azt gondolom a gyermekek érzelmei semmivel sem fejletlenebbek a mieinknél – sőt! Miért csinálnánk nekik akkor külön gyermekzenét? Persze fontos az élettani sajátosságokat szem előtt tartani és olyan témákat választani, ami a gyermek életében épp meghatározó, de ez nem azt jelenti, hogy a daloknak egyszerűbbeknek, vagy butábbaknak kell lenniük, a felnőtt témákat boncolgató zenéknél. Szem előtt tartjuk azt is, hogy ez a generáció mire felnő, igényes művészeti alkotásokra nyitott, zeneértő, zeneszerető közönség legyen. A Veronaki zenéje által olyan zenei stílusokat, fordulatokat ismerjenek meg, amitől hallásuk kifinomul, zenei intelligenciájuk fejlődik.

A legújabb Világforgó c. könyved és lemezed az ember életét meghatározó találkozásokról szól. Fel tudsz idézni egy ilyen fontos találkozást az életedben?

Van egy pár, ami most eszembe jutott, választok akkor most közülük kettőt. Az egyik legmeghatározóbb, ami a magánéletemre és a munkámra is nagyhatással van, a férjemmel, Mogyoró Kornéllal való találkozás, akit sok - sok évvel ezelőtt ismertem meg a színház által. A munkából barátság, a barátságból szerelem lett és az a jó, hogy a szerelem mellett a közös munka és a barátság sem veszett el. Kornéllal való munkakapcsolatunk kezdetén kiderült, hogy zenéje összepasszol azzal a mesevilággal, ami bennem él. A két világ azóta egybeolvadt és egymást erősítik, nagyon sokat tanulok Kornéltól is. A másik találkozás pedig egy gyönyörű állathoz, Masni kutyámhoz kötődik, aki már kilenc éve hű barátom, lelki társam. Ez a találkozás Mezőhegyesen egy istállóban történt, soha nem fogom elfelejteni, ahogy Masni, a kis fekete gombóc oda gurult elém, mint egy varázsgömb.

Kérdezett: Antal Klaudia

Jurányi Latte