Molnár Ferenc Az üvegcipőjének premierjét tartotta a most hetvenéves Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Mohácsi János rendezésében, aki először dolgozott a társulattal.
Ajánló a darab elé:
Molnár Ferenc 1924-ben megjelent és bemutatott színműve egy pesti Hamupipőke-átirat – természetesen a Molnárhoz méltó ironikus és szívfacsaró változatban. Adott a vidéki kamaszlány, aki az érett korú nagynéni fővárosi – csupa férfiembert kvártélyozó – panziójában cselédkedik, folyton szidják, és minden boldogsága, ha befizethet a „Nemzeti karzatára”. Illetve nem egészen, hiszen szerelmes. Történetesen a háziasszony (egyik) szeretőjébe (későbbi vőlegényébe), az ötvenes éveit taposó mogorva Siposba, akitől azonban aligha remélhet viszonzást. A vágynak és valóságnak ritka találkozása az a három felvonás, amely ennek az üvegcipős kis cselédnek a szívéről szól. Megvan benne az álmok komédiája, az álmok tragédiája, s az álmok megváltó szépsége. – írja Földi Mihály a Nyugat című folyóiratban az első bemutatót követően.
A kérdésre, Molnár Ferenc kerülte- vagy fordítva (eddig egy Molnár-rendezése volt, a Játék a kastélyban), Mohácsi János úgy felelt: "Ha valamit kerültem Molnártól, az a Liliom. Már ronggyá játszották, és én a nőverő hintáslegény megdicsőülésével amúgy sem nagyon tudok mit kezdeni. Biztosan belefutok előbb-utóbb, és akkor alaposan megvizsgálom: létezik-e olyan, hogy valaki ráver az ember kezére, és az nem fáj. Ezt a hazugságot nem nagyon bírom elviselni."
Arról, mi tetszett meg Az üvegcipőben, a cselédlány, Irma szerelmében, amit az apjakorú Sipos iránt érez, akinek viszont Adélt, a háztulajdonost kell feleségül vennie, hogy az asszony megszabaduljon egy megalázó kapcsolattól, elmondta: "Nagyon jó kis történet, és tetszett, hogy nem nagy lételméleti kérdésekről, tragédiákról beszél, hanem a kicsikről, amik mindenkit érintenek, aki az utcán jár. (…) Egyébként viszonylag sokat húztunk a darabból, orbitális monológokat, amelyek gyakran ismétlik önmagukat. Olyanokat, amelyek megoldhatatlan feladatok elé állítják a színészeket és színésznőket".
Annak kapcsán, könnyebb vagy nehezebb-e együtt dolgozni egy ismeretlen társulattal, úgy vélekedett: "Sporthasonlattal élve: az ötvenméteres medence mindenhol egyforma. (…) Egy ismeretlen társulat nem úgy nagy kaland, mint egy új házasság vagy kapcsolat. Az a lényeges, hogy milyen passzban van, én milyen passzban vagyok, és milyen mázlink van a darabbal".
A felvetésre, beszélgetett-e a társulattal arról, hogy milyen Marosvásárhelyen magyar színésznek lenni, azt válaszolta: "Sokat voltam velük, de ez nem nagyon ütötte fel a fejét. Én meg nem szítom a tüzet, hogy érezzétek rosszul magatokat. Akivel mégiscsak érintettük a témát anélkül, hogy én azt felhoztam volna, azt mondta: ha megőrülne, se menne Magyarországra színésznek. Azt a politikai hisztériát innen sem lehet elviselni. Mélységesen egyetértek velük".
A teljes interjút itt olvashatja.
A főpróbahétről képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
12.
13.
14.
15.
Fotók: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata
Szereposztás:
Irma: SIMON BOGLÁRKA
Adél: BEREKMÉRI KATALIN
Császár Pál: VARGA BALÁZS
Sipos: KORPOS ANDRÁS
Házmesterné Kati: NAGY DOROTTYA
Házmester: TOLLAS GÁBOR
Adél anyja: B. FÜLÖP ERZSÉBET
Stetner úr: GALLÓ ERNŐ
Gál kapitány: KILYÉN LÁSZLÓ
Viola: KISS BORA
Pap: ÖRDÖG MIKLÓS LEVENTE
Szakácsné: BILUSKA ANNAMÁRIA
Julcsa: HOLLAI HEISER ANNA
Fényképész: BOKOR BARNA
Fényképészsegéd: KOVÁCS BOTOND
Roticsné: LŐRINCZ ÁGNES
Keczeli Ilona: GECSE RAMÓNA
Őrmester: LÁSZLÓ CSABA
Rendőrtanácsos: BARTHA LÁSZLÓ ZSOLT
Rendőrorvos: BOKOR BARNA
Írnok: KOVÁCS BOTOND
Társalkodónő: ILLÉS ALEXA
Lilike: GERGELY BOTOND
Vendégek: LŐRINCZ ÁGI, BARTHA LÁSZLÓ, GECSE RAMÓNA, WESSELY ZSÓFI, ILLÉS ALEXA, BÁLINT ÖRS
Zenészek: ENGEL LAJOS LEHEL, KOSTYÁK MÁRTON, MAKKAI ISTVÁN, ŐSZ DOMOKOS
Jelmeztervező asszisztens: SZABÓ ANNAMÁRIA
Díszlettervező asszisztens: HUSZÁR GÁBOR
Dramaturg: MOHÁCSI ISTVÁN
Zene: KOVÁCS MÁRTON
Díszlet: MOHÁCSI ANDRÁS
Jelmez: REMETE KRISZTA
Segédrendező: FÜLÖP BEA