Március 17. és 20. között immár második alkalommal rendezik meg Tatabányán a MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivált.
A MOST Fesztről:
A tatabányai Jászai Mari Színház 2015-ben hagyományteremtő szándékkal hívta életre a MOST FESZT-et, amely különleges témájú, formavilágú, adott esetben az egyéni teljesítményre fókuszáló, intim térben létrehozott alkotások bemutatását célozza meg, és elsősorban vidéki teátrumok, határon túli színházak és független társulatok monodráma és stúdiószínházi produkcióinak biztosít megmutatkozási lehetőséget.
A fesztivál idei programjában nyolc előadás látható: A nagybőgő című monodráma Klem Viktor (Jurányi és FÜGE Produkció), az Alszanak a halak? Prohászka Fanni (SZFE), az Egyasszony Tenki Réka (Orlai) előadásában. A macska a forró bádogtetőn című darabot Zsótér Sándor rendezésében játssza a kecskeméti teátrum, a Tesztoszteront a temesvári színház hozza a fesztiválra. A programban szerepel még a Sóvirág (Tünet Együttes), a budaörsi színház Hazatérés című előadása, és a Van valami bejelentenivalója? című monodráma Szabadkáról Csernik Árpád előadásában.
Fotó: Szabadkai Népszínház
Mi vár a fesztivál negyedik napján?
Ajánló a Van valami bejelentenivalója c. előadás elé:
Az előadás időpontja: 2016. március 20., vasárnap 16 óra, helyszín: Kamaraszínház, 70 perc
Szerbhorváth György Van valami bejelentenivalója? - A bácskai túlélő c. darabja a Szabadkai Népszínház és a Vajdasági Drámaművészek Egyesületének koprodukciójában érkezik Tatabányára Csernik Árpád előadásában.
Az író, Szerbhorváth György szavaival a produkcióról: „A régi vágyam, hogy egyszer írok egy szöveget, amelyben nem hangzik el az a szó, jelző, hogy magyar, szerb, német, zsidó, most sem teljesült, de a Van valami bejelentenivalója? című előadásunk talán mégsem annyira etnós-nackós, bár a Vajdaságban a nemzeti kérdés (még mindig) megkerülhetetlen. A kisember alkalmazkodó készségét, megalkuvásait, dilemmáit akartam elmeséltetni, és ha már, akkor háromnegyed évszázadot átölelve. Hogyan élhet túl az egyszerű-egyszeri kisember, aki csak megélni akar? És mit gondol a világról? Milyen gazdasági eszközökhöz nyúl? Erről és sok minden másról szól ez a monodráma. És most veszem észre, ha monodrámát írok, a címe mindig egy kérdés – de vajon miért? Jöjjenek el és nézzék meg!”
Fotó: Szabadkai Népszínház
Csernik Árpád szavaival az előadásról: „Szörvájvöl? Nevezhetnénk show-műsornak is, de ez nem szokás, ha az ember épp a múltját készül számba venni. De persze nem összeborulni és sírni hívom Önöket, hanem ellenkezőleg! Jöjjenek, és röhögjenek velem! Önmagukon, rajtam, magunkon. Hogy milyenek voltunk, milyenek vagyunk, vagy akár milyenek leszünk! Hősökről mesélek majd! De nem szokványos, átlagos, közönséges hősökről, akik egyszerűen mártírhalált haltak, aztán szobrot kaptak, elneveztek róluk egy (vagy több) utcát, iskolát, hanem azokról a hősökről, akik vesztes csaták után, leszegett fejjel, összeszorított fogakkal, de éltek, élnek tovább, és lettek az ükapáink, nagyapáink, apáink (és lettünk mi magunk), s akiktől nem kaptunk mást, csak ezt az ilyen-olyan ÉLETET. Akik felett átlépett a történelem újra, meg újra, de ők ezt már megszokták. Mint ahogy mi is.”
Részlet a szövegből: „És még a Jovanka is itt van, pedig egy ideje eltűnt. Az emberek meg beszélnek össze vissza. Hogy az Öreg megunta, pedig már a lábát is levágták. Vagy hogy az Öreg már meghalt, csak hogy ne legyen háború, hát jegelték két évig. Vagy hogy épp azért választották el őket, mert a titkosszolgálat szerint a Jovanka hatása túl nagy volt az Öregre. Hát most meg itt sír, egyedül. A többi meg csak ott ácsorog. Az Arafat is sír, jó vicc, Tito nagyon jóban volt az arabokkal. Meg hogy Tito nem is Tito, hanem orosz kém. Vagy egy király fia, Habsburg-gyerek, csak félkézről. És már azt is mesélik, hogy Tito muzulmán volt, azért volt jóba az összes arab országgal is, nem csak az olaj miatt. Muzulmán lett, ezért nem lesz a sírján vörös csillag, pedig az minden néphősén, partizánén ott van. Neki meg csak a neve, csak az évszámok. De ez csak egy temetés, egy halál. Sose értettem, az emberek miért félnek a haláltól? Annyi ember meghalt már, és semmi bajuk nem lett.”
Jelmeztervező: Pesitz Mónika
Videó- és hang: Baráth Attila
Rendezőasszisztens: Bíró Tímea
fotó: Budaörsi Latinovits Színház
Ajánló a Hazatérés c. előadás elé:
Az előadás időpontja: 2016. március 20., vasárnap 19 óra, helyszín: Színházterem, 130 perc
Harold Pinter Hazatérés c. darabja a Budaörsi Latinovits Színház előadásában szerepel a fesztiválon.
Van egy család; illetve kettő; illetve egy sem. Az első család: a pátriárka és a három fia, meg a pártában maradt nagybácsi. Anya sehol. Volt, de eltűnt, és csak remélni merhetjük, hogy a kegyes végelgyengülés vitte el. A másik család: a három fiú közül a legidősebb, akinek sikerült kitörnie a szülői ház, a kelet-londoni proli-lét sivárságából, Amerikába ment, ahol tudományos karriert csinált, meg három gyereket (fiú mind) és most fiatal feleségével váratlanul hazatér, hogy körülnézzen a múltjában. A gyerekeket otthon hagyták. A családi találkozó természetesen nem úgy sül el, ahogy várták – soha semmi sem sül el úgy – sőt, minden tökéletes zűrzavarba torkollik. Hacsak nem (kacsint ki Pinter a sorai közül) ez a tökéletes zűrzavar volt az, amire egész idő alatt vártak, reménytől dobogó szívvel és rettegéstől izzó aggyal: vagy épp fordítva…
fotó: Budaörsi Latinovits Színház
Max: Lukáts Andor
Sam: Dióssi Gábor
Teddy: Illyés Róbert
Ruth: Szamosi Zsófia
Lenny: Géczi Zoltán
Joey: Nagy Dániel Viktor
Rendező: Berzsenyi Bellaagh Ádám
Dramaturg: Kovács Kristóf
Díszlet-jelmez: Zöldy Gergely
Világítás: Sokorai Attila
Zene: Monori András
A rendező munkatársa: Juhász Gabriella
Az előadás 16 éven aluliak számára nem ajánlott
A MOnodráma és STúdiószínházi FESZTivál további programjairól itt tájékozódhat.
(X)