Stefanovics Angéla: "Ez a pálya nem olyan rózsaszín"

A Jászai-díjas színésznőt többek közt Fliegauf Bence Liliom ösvény című filmjéről kérdezte a 168 Óra.

A 168 Óra cikkéből:

"Alkatilag anyukám is hasonló, és szabadabb szellemű. De sem ő, sem a nevelőapám, aki négyéves koromtól volt mellettünk, nem akarta, hogy színész legyek. Mindketten biztonságtechnikával foglalkoznak. Nevelőapám úgy vélte: színészként hátszél nélkül nem boldogulhatok. Amúgy egy élelmiszer-ipari iskola drámatagozatára jártam, játszottam több színjátszó csoportban. Vonzott a színészet, hiába mondták otthon: kereskedőként vagy gyors- és gépírónőként nagyobb biztonságban lennék. A színművészetire elsőre felvettek, köszönhetően Kinszky Juditnak, aki összeállította a vizsgaanyagomat, és Végh Zsoltnak, aki felkészített" - mesélte Stefanovics Angéla.

Fotó: Talabér Tamás, ujszo.com

Arra a kérdésre, hogy Benedek Miklós osztályában erősödöt-et a pálya iránti vonzalma, színésznő így felelt: "Van benne némi elegáns távolságtartás, ezért eleinte még kollégái sem nagyon nézték a vizsgáinkat. Amikor Novák Eszter és Zsótér Sándor is dolgozott velünk, mondogatni kezdték: vannak köztünk tehetségesek. Hallgatóként megértettem: ez a pálya nem olyan rózsaszín, mint hittem. Harmadév végén megcsömörlöttem. Mindenki erős individuum volt, mégis csordaszellem jellemezte a közösséget. Aztán a negyedév előtti nyáron Malgot István elhívott a Cigányhold című filmbe, ahol összejöttünk Istvánnal. Néhányan azt gondolták, megbolondultam. Ám a művein keresztül is érzékelhető a varázslatos világa, amelybe belecsöppentem. Hét évig voltam részese."

Stefanovics Angéla elmondta, diploma után nem kapkodtak értük. Amikor a Budapesti Kamaraszínház egyik színésznője várandós lett, beugrott a helyére, majd Szűcs Miklós igazgató szerződtette. "Ő nem színészből, nem is rendezőből lett direktor, hanem a színészkamarában volt vezető tisztségviselő. Ahhoz képest vett minket komolyan a szakma. Miközben máig fontosnak tartom pályámon a Liliom Julikáját, az Anna Frankot, a Három nővér Natasáját. A Kamarában olyan rendezőkkel is dolgozhattam, mint Valló Péter vagy Lukáts Andor, Ilan Eldad, és még sorolhatnám. Miközben olyanokkal is kellett, akik szakmai tapasztalat nélkül játszottak színházasdit. Üzletemberek például. Volt, hogy süket lányt kellett játszanom, és azt az instrukciót kaptam: amint megszólal a csengő, rohanjak az ajtóhoz. Más esetben kiderült, a darab színre állítója nem tudja, mit jelent a 'takarás'. Ugyanakkor a megpróbáltatások összekovácsolták a társulatot' - emlékezett a színésznő.

Stefanovics Angéla a Kamaraszínház bezárása után Pintér Béla társulatának tagja lett. Elárulta, a próbaidőszakok sokkal intenzívebbek, mint a kőszínházi struktúrában, de nincs benne semmi szektaszerű. "Ami a legfontosabb: minden este azt érzem, jó kiállni a közönség elé. Béla írja, rendezi is a darabjait, amelyek a jelenünkről szólnak. Olyan dolgokról, amelyek legbelül minden épeszű embert foglalkoztatnak" - tette hozzá.

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.