Ödön von Horváth kispolgári története a harmincas évek Bécsébe repít, sok zenével. A bemutatót március 18-án tartották az Örkény Színházban.
Az Örkény Színház ajánlója:
„Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek.
A rettenetest meg kell mutatni.”
/Ödön von Horváth/
A bababoltos lánya házasodni készül a hentessel, de a szomszéd trafikosnő fiatal szeretője elcsábítja a lányt az eljegyzési pikniken. Az újdonsült szerelmesek elköltöznek, gyerekük születik. A csecsemőt kiadják a szerető anyjához vidékre, mert nem tudják eltartani. A bababoltos lánya táncosnő lesz, apja megtagadja, a trafikosnő egy fasiszta joghallgatóval vigasztalódik, majd visszafogadja régi szeretőjét. A gyerek közben meghal. A hentes megbocsát a bababoltos lányának, így minden megoldódik. Mint a mesében.
Fotók: Örkény Színház
Önéletrajzi jegyzet:
Amikor az úgynevezett világháború kitört, tizenhárom éves voltam. Az 1914 előtti évek csupán úgy élnek bennem, akár egy unalmas képeskönyv. Minden gyermekkori élményemet elfelejtettem a háborúban. Életem a hadüzenettel kezdődik.
1901. december 9-én születtem Fiuméban. Iskolaéveim alatt négyszer váltottam tanítási nyelvet és szinte mindegyik osztályt más városban végeztem. Ez azt eredményezte, hogy egyik nyelvet sem bírtam tisztességesen. Amikor első alkalommal jártam Németországban, nem tudtam újságot olvasni, mert nem ismertem a gót betűket, bár az anyanyelvem német. Már tizennégy éves voltam, amikor az első német mondatot leírtam.
Mi, akik a nagy háború idején a serdülőéveinkben jártunk, nem örvendtünk népszerűségnek. Abból a tényből, hogy apáink elestek a harctéren, vagy csüggedten viselték, hogy nyomorékká lettek, vagy koldultak, arra következtetett a közvélemény, hogy belőlünk, háborús suhancokból csak bűnöző válhat. Mindnyájan felakaszthattuk volna magunkat, ha nem fütyültünk volna arra, hogy kamaszkorunkat felfalta a háború. Eldurvultunk, sem sajnálatot, sem tiszteletet nem éreztünk mások iránt. Nem vonzódtunk a múzeumokhoz és nem érdekelt minket a lélek halhatatlansága sem – és amikor a felnőttek mind összetörtek, mi épek maradtunk. Bennünk semmi nem tört össze, mert nem volt semmink. Azidáig csak tudomásul vettünk.
Tudomásul vettünk – és semmit nem feledünk. Soha. Ha néhányunk netán az ellenkezőjét állítja is, hiszen az ilyen emlékek igen kellemetlenek, akkor hazudik.
(Gáspár Ildikó fordítása)
Valóságos nyárspolgár-panoptikumot rendez be Horváth ebben a darabban a színpadon, éppoly virtuóz módon idézve fel a viaszbáb-kiállítások egyszerre borzongató és mosolyogtató hatását, mint a nyárspolgáriság jellegzetes társadalmi-történeti-ízléstörténeti karakterjegyeinek változatait: a zoknitartótól a gramofonon nyekeregtetett Puccini-melódián át az antiszemitizmusig. 1930-ban írta a szerző ezt a darabot, önnön pályájának legtermékenyebb évében, a katasztrofális munkanélküliség, a nagy gazdasági válság idején. Nevezetes regénye is ekkor jelent meg, Az örök kispolgár és egy másik, különösen elevenbe találó színdarab a fasizmus veszélyéről, a Délszaki éj, egy évre rá pedig a Kasimir és Karoline. (Walkó György: Ödön von Horváth módszerei és észleletei)
Ödön von Horváth az Anschlusst még Bécsben élte át, ezután Budapestre, majd Fiumén, Milánón, Velencén át Zürichbe, onnan pedig Amszterdamba utazott. Amszterdamból Párizsba ment, ahol 1938. június 1-én a Champs Elysées-n egy hirtelen támadt viharban letört faág agyonsújtotta.
Az előadásról képekben:
Fotók: Örkény Színház, Gordon Eszter
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
ÖDÖN VON HORVÁTH:
Mesél a bécsi erdő
fordította: Parti Nagy Lajos
ALFRÉD Polgár Csaba
ANYA Kerekes Éva
NAGYMAMA Pogány Judit
HIERLINGER FERDINÁND Debreczeny Csaba
VALÉRIA Für Anikó
OSZKÁR. Vajda Milán
IDA Osváth Judit eh.
HAVLITSCHEK Baksa Imre mv.
LOVASKAPITÁNY Gálffi László
NAGYSÁGOS ASSZONY Bíró Kriszta
MARIANN Zsigmond Emőke mv.
VARÁZSKIRÁLY. Znamenák István
ELSŐ TÁNTI Takács Nóra Diána
MÁSODIK TÁNTI Murányi Márta mv.
ERICH Jéger Zsombor eh.
ÉNEKESNŐ Szathmáry Judit mv.
EMMA Lénárdt Laura eh.
HELÉN Neudold Júlia
BÁRÓNŐ Kerekes Viktória
GYÓNTATÓATYA Máthé Zsolt
MISTER… Csuja Imre
KONFERANSZIÉ Ficza István
ZONGORISTA Kákonyi Árpád
Díszlet: Bagossy Levente
Súgó: Kanizsay Zita
Jelmez: Ignjatovic Kristina
Ügyelő: Mózer Zsolt
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Asszisztens: Érdi Ariadne
Zenei munkatárs: Kákonyi Árpád
Rendező: Bagossy László