Új játszóhelyet avat a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház

Karinthy Ferenc Dunakanyar című egyfelvonásos színjátékát mutatja be a héten a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház, a társulat ezzel az előadással avatja fel új játszóhelyét, a Zenthe Szalont.

Megnyílik a Zenthe Szalon:

A Zenthe Ferenc Színház legújabb előadása egy tipikus presszóhelyzet, melyben a vendég megpróbál vigaszt találni a pultos nőben; két magányos lélek találkozik a darabban, és nyílik meg egymás előtt - mondta Andó Ákos.
    

A premierrel avatják a Salgótarján főterén, a József Attila Művelődési Központ északi szárnyában kialakított Zenthe Szalont. Itt kaptak helyet a társulat irodái, munkaszobái, próbahelyiségei, a színház stúdiósai, utánpótláscsoportjai.
    

Kialakítottak a szalonban egy százhúsz férőhelyes, önálló előadói estekre, pódiumrendezvényekre alkalmas kamaratermet is.
    

A színház és a szalon névadója, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas Zenthe Ferenc, Nógrád megye és Salgótarján díszpolgára Salgóbányán született 1920. április 24-én. A nevét viselő helyi színház 2012-től működik.

Ajánló a Dunakanyar c. darab elé:

"Mert nem adjuk föl a reményt..., hogy megadjuk egymásnak az utolsó esélyt, hogy talán mégis..." Annyiszor reménykedtünk már hiába, annyiszor csalódtunk már, hogy magunk se hisszük el, ha a régóta várt nagy Ő, az Igazi áll szemtől szemben velünk. Valószínűleg zavarba jövünk, visszakozunk, megpróbálunk tréfálkozni, majd filozófiát gyártunk magányunk megvédésére. Kicsit sajnáljuk és sajnáltatjuk magunkat, vagyis játszmákba bonyolódunk, pedig "csak" a másik kezét kellene megfogni. A Dunakanyar egy tipikus eszpresszó-helyzet, melyben a vendég megpróbál vigaszt találni a pultos nőben. Itt, ebben a "presszóban, az országút mentén valahol a Dunánál", a kávéfőzőnő és az idegen , az országút Don Juanja közt egyre szenvedélyesebb összefeszülések, fordulatokban bővelkedő csatározások bontakoznak ki. Ráismerhetünk saját vágyainkra, félelmeinkre, gyengeségeinkre, esetlenségeinkre - különösen akkor, ha voltunk valaha magányosak. Két magányos lélek találkozik a darabban, és nyílik meg egymás előtt. Feltárulnak előttünk a magányos lelkek mélységei, amelyből nincs más kiút, mint összekapaszkodva megoldani elsivárosodott életeiket. Lehet-e egyszeriben közünk egy ismeretlenhez egy véletlen találkozás során? Találunk-e bármit a másikban, ami hirtelen meglep bennünket? Amikor valamiért ott áll pőrén, védtelen egy pillanatra felfedve gyengeségeit minden szánalmasságával és nevetségességével együtt. hol sírva, hol hangosan nevetve… Vajon megtalálja-e az egymáshoz vezető utat a két, lélekben régóta magányos ember? Kibékíthetetlen ellentét, egyéjszakás kaland, esetleg egy új, reményt ígérő kapcsolat alakul ki köztük…?"