"Kijött belőlem az anyatigris" - Interjú Dobó Katával

Március 22-én Anyád kínja címmel tartott zenés vacsoraszínházi bemutatót az Orfeum, a pesti mulató. A szereplők, Dobó Kata, Botos Éva, Ábel Anita és Györgyi Anna tabuk nélkül mesélnek a csodálatos anyaság kevésbé varázslatos élményeiről.

Az Anyád kínja minden hónapban látható lesz a közkedvelt szórakozóhelyen. A következő előadásra április 8-án kerül sor.

A darabot Tallós Rita rendezi, a koreográfus Szabó Anikó, a dalszövegeket Lombos Márton írja. A produkció kapcsán Györgyi Anna  és Botos Éva után Dobó Katát kérdeztük.

Ajánló a produkció elé:

Ajánló az előadás elé:

Tavaly még lecsúszott két Bacardi Breezer, idén már két számmal nagyobb a blézer.
Korábban hajnalig nyúltak az óriás bulik, manapság óriás méretűek a bugyik.
Tűsarkú helyett könnyű topogó, szexi férfiak helyett egy pelenkás totyogó.
Partyktól volt hangos nemrég minden szombat. „Hol a cumi?” – mostanában ez gyakori mondat.
Felborult hormonháztartás – magasztos érzés –, ez már az anyaság, nincs itt semmi kérdés.

További információk az előadásról az orfeum.hu oldalon találhatók.

 

Interjú Dobó Katával:

Emlékszel arra, miként gondoltál az anyaságra mielőtt gyermeked született?

Voltak elképzeléseim róla, milyen lehet anyának lenni, hiszen a húgomnak van két gyereke. Tudtam, mekkora boldogságot jelent, de láttam, micsoda nehézségekkel is jár. Ezeknek az érzéseknek azonban semmi közük ahhoz, amikor a saját gyermekeddel kapcsolatban tapasztalod meg ugyanezt. Addig ugyanis nem ismered meg azt a boldogságot, „szerelmet”, ugyanakkor azokat a nehézségeket, mélységet, amelyet csak saját tapasztalatok alapján tudsz megélni. A gyermekvállalás előtt voltak elveim, amelyeket szem előtt akartam tartani, és hangoztattam, ha lesznek gyerekeim, mit, hogyan teszek majd. Ezeket azonban azonnal sutba dobtam és rájöttem, ez a mindennapi életben nem tartható.

Nagyon vágytál rá, ilyennek képzelted? Mi okozott nehézséget, mivel kellett a leginkább megküzdened anyaként?

Van, hogy nem vagy feltétlenül ura a helyzetnek, amikor elveszíted a fejed, amikor elfáradsz, sírsz. A legelején még az is gondot jelentett, ha el kellett otthonról mennem és ott kellett hagynom a gyerekem. Az első autózás is felért egy rémálommal: jól vezetek, szeretek is, de olyan félelmet éreztem vezetés közben, hogy valami baj történik, hogy kb. 20-30 kilométeres sebességgel mentünk. Belegondoltam, hogy még az óvatosság sem elég, hiszen ha baj történik, nemcsak én lehetek a hibás. Aztán idővel mindent megszoksz.

Mennyiben változtál azóta, hogy anya lettél? Hogy lehet megfogalmazni, mi az, amire az anyaság tanított?

Kijött belőlem az anyatigris. Magamért nem mindig álltam ki, de ha a gyerekemről van szó, őt semmilyen bántalom nem érheti, érte ölni tudnék. Határozottabb lettem és az anyaság rendszerességet vitt az életembe. A felkelés, lefekvés, az esti rituálé a fürdéssel, vacsorával, meseolvasással része lett az én életemnek is.

Hogy tudtad, tudod összeegyeztetni a színészi pályát és a gyerekvállalást?

Eddig nagyon könnyen ment, mert nem egyedül viszem a gyereknevelés felelősségét. A kislányom sokat van az apukájával, tud segíteni a testvérem és az anyukánk, aki főállású nagymama. Szerencsés vagyok, hiszen a munkám a hobbim is, ami feltölt. Viszonylag hamar kaptam a szülés után lehetőséget: még Szofi egy éves kora előtt forgattam, aztán a Lear királyt játszottam. Ő is hamar megszokhatta, hogy milyen az életritmusom. Nálam egyensúlyban van a munka és a magánélet, és nincs olyan sok munkám, hogy ez a gyereknevelés rovására menjen. Szabadúszó színésznőként nem biztos, hogy szerencsés egy-egy felkérésre nemet mondani, nem is szeretnék, annyira szeretem ezt a hivatást, de úgy érzem, a kislányom akkor sem szenved semmiben hiányt, amikor én dolgozom.

Mit szóltál az ötlethez, hogy olyan előadás szülessen, amely az anyaság témakörét járja körül? Mi volt az első gondolat, ami az eszedbe jutott?

Nagyon örültem. Évekkel ezelőtt, a szülés után vezettem egy blogot, amiben olykor a nehézségekről is írtam. Sok visszajelzést kaptam, amelyek arról szóltak, mennyire örülnek, hogy én merek a problémákról, a kétségekről írni, beszélni, mert nagyon sok anyuka nem kap a mindennapi nehézségeiben támogatást. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, amikor ugyanabban a pizsamában, csatakos hajjal tölti a napot, mert nincs arra sem ideje, hogy átöltözzön, miközben az egy heti mosatlan is ott áll. De ettől még valaki nem rossz anya, nem rossz ember. Sokkoló hirtelen ezekkel szembesülni, amire nem lehet igazán felkészülni. Az első néhány hetet, segítség nélkül nem is tudom, hogyan lehet józanésszel megélni. Az anyaságnál természetesen nincsen csodálatosabb dolog, de ez nem fenékig tejfel. Szerintem nem baj, ha erről beszélünk, megnyugtatjuk a nőtársainkat, szülőket, hogy mindenhol vannak nehézségek. Évek óta részt veszek a Teréz anyu pályázatban, ahol gyakran érkezik olyan pályamunka, amelyben arról számolnak be, milyen nehéz az anyaság mellett visszamenni dolgozni. Egy multinál nem nézik jó szemmel, ha egy gyerek már megint beteg. Számos próbatétellel jár, amikor egy nőből anya lesz, sokakból az önbizalom is elvész, mert nem hiszik el, képesek-e erre az új szerepre, miközben dolgozni, gyereket nevelni, nőnek maradni is egyszerre kell. A színdarab ezekről a nehézségekről, kétségekről mesél viccesen, önironikusan, szórakoztatóan.

Hogy tapasztaltad, mi az, ami tabutéma az anyasággal kapcsolatban? És mi az, amiről ebben a produkcióban kendőzetlenül tudtok/fogtok beszélni?

A szexualitásról például. Senki nem tudja, mikor jön vissza a vágy, egy nőnek mekkora igénye van erre. A szülés után a jól megszokott kettes egység is megszűnik, nehéz lavírozni, hogy az apa se érezzen féltékenységet, hogy vele kevesebbet foglalkoznak. Sok kapcsolat emiatt megy tönkre, nagyon fontos, hogy onnantól is fordítsanak a párok egymásra időt, még ha kompromisszumok árán is. Ugyancsak tabu a test változása, amelyet érintünk a darabban. Nem feltétlenül az a jó, ha valaki azonnal, vagy mondjuk hat hét alatt visszanyeri a korábbi alakját, ez a genetikától is függ, vagy a korábbi sportos életmódtól. Hihetetlen türelemre van szükség, nálam például másfél év kellett ahhoz, hogy ugyanazt a képet lássam a tükörben, mint az áldott állapot előtt. Szerencsére nem idegeskedtem emiatt, az volt fontos, hogy a kislányom mindent megkapjon. Szerintem egy telt nő is nagyon szexi tud lenni, nem beszélve arról, hogy az anyaság is nagyon szexi.

Hogy találtatok egymásra Ritával, Évával, Annával, Katával, Anitával? Mit derítettetek ki egymásról és magatokról a közös munka során?

Tallós Ritával korábban nem találkoztunk, Ábel Anitával barátnők vagyunk, Botos Évivel dolgoztunk már együtt, Györgyi Annával most kerültünk először közös produkcióba. Nagyon jó ez az összeállás, miközben elképesztően más típusú egyéniségek vagyunk. Ennek ellenére nagyon jól dolgozunk együtt, talán ebben annak is nagy szerepe van, hogy mindenkinek nagy lelke van, ami a színésznőknél fontos. Élvezem a próbákat és már várom a bemutatót, illetve a fogadtatást.

Szerző: Kiss Zsuzsanna

Színház.hu