A Nemzeti Színház társulatának tagját többek közt legújabb bemutatója, a Csehov elbeszélése alapján készült 6 című előadás kapcsán kérdezte a 7óra7.
"Édesanyám, aki most 93 éves, a Kaukázusból származik, és a szláv lélek meg az orosz szív nyilván átöröklődött valamennyire. És ha színésznő az ember, mit szeretne játszani? Shakespeare-t, Moliere-t, Csehovot és Dosztojevszkijt. Nagyon sajnálom, hogy nem találtak meg a Csehov hősnők. Pedig fiatalkoromban, amikor annyi hülyéskedés között szellemet idéztünk, Csehov azt ígérte nekem, hogy fogom őt játszani" - fogalmazott Bánsági Ildikó, hozzátéve: a 6 című előadás más, itt nem szerepet játszanak, hanem mesélnek, így a csehovi világ inkább csak körüllengi őket.
"Nem szeretem ezt a műfajt: sem verset, sem prózát nem mondok, mert amikor belenézek a közönség szemébe, kijózanodok és civillé válok. Ez egészen más, mint amikor benne vagyok egy figurában. De visszatérve a 6-hoz, ha már nem izgulunk annyira, vagy ha jó passzban vagyok, akkor ez egy érdekes utazás. Ebben a fajta játékban a személyesség dominál" - hangsúlyozta a színésznő.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Arról, hogy a próbafolyamat közben ketten – Mátray László és Tompos Kátya – is kiléptek a produkcióból, Bánsági Idikó így számolt be: "Nehéz erről beszélni. Például Mátray Laci eleve erre volt ítéltetve. Játszik Sepsiszentgyörgyön is, előtte csinálta meg a Szindbádot: agyon volt fáradva. Sardarnak (Sardar Tagirovsky, az előadás rendezője) pedig van egy módszere, amit vagy elfogad az ember vagy nem. És Mátray Lacinak hirtelen kevés lett az ideje. Ez egy nehéz pillanat lehetett neki, és hogy Horváth Lajos Ottó ezt a nagy és hosszú szerepet körülbelül két héttel a bemutató előtt átvette, nagyon nagy tett volt a részéről. Amikor Tompos Kátya elment, mondtam a többieknek, hogy üljünk le, és mindenki mondja ki, hogy mit gondol. Miután Lajos Ottó ezt bevállalta, én azt mondtam, hogy nem létezik, hogy én ott hagyjam őt a bajban. Volt egy olyan érzésem, hogy amikor én is felvettem a hátamra azt a batyut, amit Lajos Ottó és Minky (Béres Miklós) és Farkas Dénes vitt, a többiek is mintha megrázták volna magukat, és folytatták ezt az utat."
A Kossuth-díjas művész elárulta, benne is felmerült a kérdés, hogy vajon egyáltalán szükség van-e rá egy kisebb szerepben egy olyan darabban, ami a férfiakról szól. "Nem méltatlan ez? A határon ingadoztam, de valamiért bíztam Sardarban. Azt gondoltam, hogy hiszek ebben az emberben, aki jön a japán teáival, a hókuszpókuszaival, és annyira másképpen gondolkodik. És egy idő után rájöttem mindannak a mélységére, amiről ő beszél. Azt is megértettem, hogy a színészetet mindenképpen el szeretné kerülni, és azt akarja, hogy emberből beszéljünk" - mondta Bánsági Idikó.
Arra a kérdése, hogy mennyire könnyen tudott társulatot váltani, a színésznő így felelt: "Mindig elmegyek az utolsó pillanatig, általában sokkal tovább is, mint kellene. Utána viszont egy pillanat alatt felállok. Az utolsó pillanatig megadom a lehetőséget, hogy történjen valami. A Vígszínházban is már négy éve terveztem, hogy el kellene menni, amikor a Sevilla csillagában (amit vissza kellett volna adnom, még akkor is, ha soha nem adtam vissza szerepet), egy kritikus leírta, hogy semmilyen voltam. És ez betalált. Nehezen döntök, és ez a kritika akkor segített ebben."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.