A Krétakör alapítóját a Magyar Narancs kérdezte.
A Krétakör megkapta az Európai Kulturális Alapítvány (ECF) Margit Hercegnő díját. Schilling Árpád elmondta, nagyszerű érzés, hogy egy nemzetközileg elismert szakmai zsűri értékelte a munkájukat. "Annak a zsűrinek a tagjai, amely a jelöltek listáját összeállította, meg az a másik, amelynek tagjai kiválasztották a díjazottakat, a művészet és a társadalomtudományok területéről érkező szakemberek legjobbjai, a legkülönfélébb irányzatokat ismerik számos művészeti területről Európa- vagy világszerte. De hangsúlyozom, hogy ezt a díjat nem én, hanem a Krétakör Alapítvány kapta a tevékenységéért, az összes munkatárs munkáját ismerték el" - hangsúlyozta.
Fotó: Stiller Ákos/HVG
"A 2008-as váltás után, leszámítva a csalódott közönséget, akik elvesztettek egy remek színházat, alapvetően érezhető volt még egy rövid ideig egyfajta mozgás, nyitottság, majd fokozatosan lehetett érezni a társadalmi bezárkózást, bizalmatlanságot, amit az elmúlt időszakban a politikai klíma eredményezett. Egyre kiszámíthatatlanabb az élet, a politikusok összevissza beszélnek, nehéz rendet vágni a mindennapokban, ráadásul az orbáni kommunikáció kifejezetten élezi az ellentéteket, miközben a problémákat meg leegyszerűsíti: ha kerítés van, biztonság van, ha centralizáció van, majd mindent jobban meg fognak tudni oldani az emberek helyett. 8 évvel ezelőtt sokkal egyszerűbb volt egy iskolába bejutni. Onnantól kezdve, hogy létrejött a Klik, és engedélyt kell kérni, ha a tanár vagy az igazgató külső szervezetet akar befogadni bármilyen programra, vége a szabadságnak. Mert lehet, hogy nem érkezik meg az engedély, vagy akár oda sem ér a Klikhez a kérvény, így merő dilettantizmusból meghiúsul a terv, vagy csak nem tetszik az adott szervezet neve, és akkor bizony be ne tegye a lábát az iskolába. Ezek is a fokozódó társadalmi betegségek tünetei" - számolt be Schilling Árpád.
A rendező szerint a Krétakör elmúlt 8 évét a belülről fakadó úttörő attitűd jellemezte: sok mindenbe belevágtak, sok mindent csináltak, mindenhol akartak dolgozni, pénzt akartak behozni és megosztani, de ennek következtében sok elkapkodott dolgot csináltak. Sőt, azt kell mondanom, hogy szinte minden projektünkre jellemző volt, hogy túl gyorsan csináltuk, kevés időt hagyva a kielemzésre. Megszámlálhatatlan projektet csináltunk minden évben. Azáltal, hogy a finanszírozás kérdése rendkívül nehézzé teszi a kiszámíthatóságot, sokszor előfordult, hogy a pályázati kiíráshoz kellett alakítani az adott projektet, amelynek logikája nem feltétlenül egyezett a terveinkkel. Ez sok őrlődést és akár rossz döntéseket is eredményezett. Általában gyors, két-három hónapos felkészüléssel két-három hónapig tartó projektjeink voltak, amelyekbe az utánkövetés már nem fért bele. Sok eredményt értünk el, sok tapasztalat és sok hiba halmozódott föl ebben a 8 évben. Most jött el annak az ideje, hogy elemezzük az elmúlt éveket, és eldöntsük, hogy ilyen társadalmi és politikai helyzetben minek van relevanciája, mit érdemes egyáltalán csinálni. Egyértelmű fejlődés volt az évek során, hogy egyre határozottabbak, keményebbek, bevállalósabbak tudtunk lenni, egyre inkább éreztük, hogy jó dolgot csinálunk, jó szándék vezet bennünket, a jég hátán is igyekszünk megélni, nem könyörgünk, hanem csináljuk. A visszajelzések adtak egyfajta svungot, amitől még inkább azt csináltuk, amiben hittünk, nem számított, ha beszóltak, beleugattak, nyomást gyakoroltak, mert csak még keményebbek lettünk. Sokszor merül fel az a kérdés, hogy vajon nem ártott-e a direkt politikai állásfoglalás vagy demonstrációk szervezése az alapítványnak" - fejtette ki a Krétakör művézeti vezetője.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.