Almási Éva: "Mindenről azt gondolom, ennek így kellett lennie"

A Nemzet Színésze az Origónak nyilatkozott. Lapszemle.

 A teljes interjút az origo.hu-n olvashatják.

„Még nagyon régen történt, az átkosban – így szokták mondani, ugye? Éppen a Sok hűhó semmiért női főszerepét próbáltam, amikor telefonhoz hívtak: címlapot akarnak csinálni velem. Azt mondtam, persze, jöjjenek, épp most van az öltözéses főpróba. „De nem azért.” „Hanem?” Hanem hallották, hogy én országgyűlési képviselő leszek. Mondtam, hogy akkor ne jöjjenek, mert nem aktuális, köszönöm, nagyon megtisztelő, de én színésznő vagyok, és az is maradok” – mesélte Almási Éva az Origo-nak, aki azt is hozzátette, soha semmi baja nem származott abból, hogy nemet mondott.

“Ha engem nem is, a férjemet volt, hogy behívatták: azt mondták, kimehet, de akkor ezt és ezt kell tenni. Nézzen körül, mondja el, ki van ott, ki mit csinál. Nemet mondott – nem is ő ment ki. De a férjem ezt soha nem hangoztatta, és szerintem is el kellene felejteni ezt az egészet. Kéne egy szép új lapot nyitni, és nem azt felhánytorgatni, hogy mi volt” – vélekedett a színésznő.

Almási Éva arról is beszélt, amióta az eszét tudja, mindig készült valamire: először zenésznek, aztán a főiskolai felvételire, később színésznek, majd nagyon-nagyon sokat dolgozott. “Szörnyű, de végigrohantam az életemet. Mindent vállalok, mindenre azt mondom, így kellett lennie, csak egyetlenegyet sajnálok az életemben: amikor áldott állapotban voltam a kislányommal, hat hónapig dolgoztam, és Edit születése után négy héttel már szabadtéren játszottam. Más ilyenkor még gyerekágyban fekszik. Sajnálom, hogy ezt az időt nem szakítottam ki a gyerekemnek és magamnak” – fejtette ki a színésznő.

A kérdésre, hogyan élte meg, amikor az idő múlásával átvándorolt másokra a reflektorfény, úgy felelt: “Ez természetes. Ezen a pályán nem lehet mindig fent lenni, bizony, vannak szakadékok. De ha az embernek van egy egészséges önértékelése, pontosan tudja: ha a topon van, sok mindent túlértékelnek, túl könnyen megbocsátanak neki. Aztán eljön az idő, amikor az embert alulértékelik: ezt ugyanúgy nem szabad elhinni.  És miután azt sem hittem el, amikor felülértékeltek, ez sem bántott. Én egész életemben tudomásul vettem a dolgokat, ami nagyon jó tulajdonság. Illetve nagyon rossz: semmit nem teszek a dolgokért, ahogy ellenük sem. Fatalista vagyok, mindenről azt gondolom, ennek így kellett lennie. Volt, hogy úgy éreztem, elmentek egy-egy olyan előadás mellett, amit jól sikerültnek tartottam, de ha ilyenkor például Psota Irén megdicsért, az sokkal többet számított minden kritikánál. Nagyon nehéz nem úszni az emberek véleményével, pedig ha pozitív, elszállsz tőle, ha negatív, úgy érzed, megszűnsz” - fogalmazott Almási Éva, aki arról is vallott, megküzdött azzal, hogy elfogadja magát, de jóban van a külsejével is.

“Nem festem a hajamat sem: egyszer vagyok 73 éves, milyen alapon ne éljem meg? Azért, mert a világban mindenki fiatal akar lenni? Milyen alapon fogyókúrázzak? A férjemmel például karácsony éjjelén fél háromkor a konyhában, a szaloncukor fölött találkoztunk, el is fogyott mind. (…) Szerepfotóból olyat választanak, amilyet csak akarnak, akkor is, ha úgy nézek ki rajta, mint Rin Tin Tin, a csodakutya. De a fotózásra a hülyeség határáig hiú vagyok” – árulta el.

A teljes interjút az origo.hu-n olvashatják.