Április 1-jén nagyszabású bemutatóval rukkol elő a Csokonai Színház: a La Traviata című opera második világháborús környezetbe, Párizs egyik legjelentősebb luxusszállodájába, a Lutetia Hotelbe helyezve kerül színpadra.
A Csokonai Színház ajánlója:
Nadine Duffaut hosszú évek óta foglalkozik Verdi operájával, több szereposztásban is színre vitte már, munkáinak közös jellemzője, hogy pontos és érzelmekkel, energiával teli előadások. A francia rendezőnőt a debreceni közönség az Egy halálraítélt utolsó napja-, a Bohémélet- és a Carmen-rendezéseiből ismerheti. Nadine Duffaut 2012-ben, Avignonban nagy sikerrel vitte színre a francia főváros legfényűzőbb kurtizánjának történetét, s most a grandiózus díszleteket és koncepciót megtartva, újra színpadra állítja Giuseppe Verdi mesterművét.
A debreceni előadást az Avignonban létrehozott rendezése mintájára készíti el, vagyis huszadik századi miliőbe helyezi. A helyszín Párizs déli felének egyik legjelentősebb luxusszállodája, a Lutetia Hotel, a pontos idő pedig a második világháborúnak az a szakasza, mikor a franciák visszafoglalják, felszabadítják német uralom alá került területeiket. Ebben a környezetben Violetta a németekkel kollaboráló, vagy legalábbis az ellenség által megtűrt nő, aki a háborús állapotok ellenére fényűző, nagyzoló életet él az őt körülvevő náci katonák között, míg az ország többi része nyomorog és szenved. A rendező amellett, hogy pontosan követi Verdi művének történetét, igyekszik új lendületet adni a produkciónak. A történelmi kontextus megváltoztatása nem csupán vitalizálja a történetet, hanem a darab értelmezésére is kihat: az őszinte és önfeláldozó szerelem megízlelését követően a kurtizán kevésbé betegségben, mint inkább a szégyen és a megaláztatás miatt – a felszabadítók bosszújától szenvedve, lenyírt fejjel – távozik az élők sorából. Az utolsó jelenetben a fanfárok hangja a karnevál kegyetlenségét húzza alá.
A debreceni előadás főszerepét Kolonits Klára játssza és énekli. A művésznő 2002 óta a Magyar Állami Operaház tagja, s számos külföldi vendégszereplést is magáénak tudhat. Különleges hangjához kifejezetten illik a Traviáta, hiszen a címszerep egy olyan szólamot takar, ami rendkívül összetett, koloratúr-, lírai és drámai szoprán hangot igényel. Kolonits Klára énekének komplexitása és egyedisége épp abban rejlik, hogy hangja nem sorolható be egyértelműen egyetlen kategóriába sem; a lírai szoprán és a koloratúraszoprán szerepek ugyanúgy megtalálhatóak a repertoárjában.
A társasági élet középpontjában csillogó nőt őszintén szerető ifjút Boncsér Gergely alakítja. A tenor 2008-ban az Operaház ösztöndíjasa lett, az Operettszínházban játszott bonviván szerepeket, majd az Operaház tagjává vált.
A „tévútra került” nő története
Giuseppe Verdi 1852-ben feleségével együtt tekintette meg az ifj. Alexandre Dumas regényéből, A kaméliás hölgyből készített színházi változat premierjét, s még ugyanazon az évben operát komponált a témára. Dumas megható és szenvedélyekben gazdag történetének múzsája egy létező személy, a rövid életű, de a francia főváros legfényűzőbb kurtizánjának számító Marie Duplessis volt. A fiatal és vonzó nő mindig egy csokor kaméliával a kezében vagy a keblére tűzött kaméliavirággal jelent meg társaságban. Míg a regény címe a virágokra utal, addig Verdi operája a főszereplő életformájára: az olasz traviata szó jelentése ’útról letért’ vagy ’tévútra került’.
A szívszorító történet szerint a párizsi társasági életet önfeledten habzsoló Violetta megtapasztalja az igaz szerelmet. Ám rossz híre és a körülmények miatt inkább lemond erről az ajándékról annak érdekében, hogy szerelme anyagi biztonságban és társadalmi megbecsültségben élhessen. A mű nem véletlenül lett a világ operáinak egyik legismertebbike: Verdi hatásos zenét komponált hozzá, mely megrendülést és együttérzést vált ki, az utolsó felvonásig mindent megbocsátunk a rossz múltú nőnek.
Nadine Duffaut rendező az operáról és Debrecenről:
„ Úgy gondolom, hogy a partitúra teljes mértékben megfelel ennek a korszaknak, hiszen 1945-ben nagyon hasonló módon írtak zenét, mint a La Traviata keletkezési idejében. Ez az időbeli eltolás zeneileg egyáltalán nem nonszensz. Zavaros időszakról van szó, a társadalom nagyon rossz állapotban volt és általános volt a nők kihasználása. Számomra a főszereplő a férfiközpontú társadalom áldozata, ezért történetének helye van ebben a korszakban. A helyszín emblematikus. A Lutetia Hotel történelemmel rendkívül telített hely: Párizs német megszállása alatt ide költözött be a Gestapo, a felszabadulás után pedig olyan kórházként működött, ahol a koncentrációs táborokból visszatérő személyeket látták el. Debrecenben olyan emberi minőséggel és munkával találkozom, amit egyre ritkábban látok Franciaországban, ahol a színház dolgozói ma már főként úgy viselkednek, mintha hivatalnokok lennének. Itt sokszor munkaidőn túl is kedvvel dolgoznak az emberek. Az itteni legnagyobb probléma az óriási pénzhiány, amit a jó szándék és a jókedv ellensúlyoz. Ezért jövök mindig vissza. Nagyon kellemes meglepetés Violetta szerepében Kolonits Klára. Úgy értelmezi, érti a szerepet, ahogy én. Nagyon jól megértjük egymást. Georges Germont szerepét Florin Estefan énekli és játssza, őt a Kolozsvári Román Nemzeti Opera igazgatójaként már ismerem, s nagy örömömre egy nagyon emberi figurát teremt. A Csokonai Színház Énekkarával is többször dolgoztunk együtt, s úgy gondolom, egy jó kis csapatot alkotunk együtt. Számos pozitív dolgot tapasztalok tehát.”
Giuseppe Verdi: La Traviata
opera három felvonásban olasz nyelven magyar felirattal
Magyar szöveg: Szabó Sipos Máté
Vezényel: Szabó Sipos Máté, Kovács László
Violetta Valery Kolonits Klára
Alfred Germont Boncsér Gergely
Georges Germont Florin Estefan
Flora Bervoix Bódi Marianna
Annina Fehér Éva
Gastone vikomt Böjte Sándor
Douphol báró Fülep Máté
Grenvil doktor Ürmössy Imre
D’Obigny márki Wagner Lajos
Joseph Kun Tibor
Rendőrtiszt Udvarhelyi Péter
Alfred Germont húga Gemza Iringó
Spanyol táncos Steuer Tibor
Közreműködik: a Kodály Filharmonikusok Debrecen és a Csokonai Színház Énekkara
Karvezető Gyülvészi Péter
Korrepetitor Lakatos Basak Dilara, Mazalin Vanda, Szentai Cecília
Díszlettervező Emmanuelle Favre
Jelmeztervező Gérard Audier
Fénytervező Philippe Grosperrin
Súgó Dihen Viktória
Ügyelő Szabó Krisztián
Rendezőasszisztens Eperjesi Anikó
Rendező Nadine Duffaut
Bemutató: 2016. április 1.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.