#hattyúdal - A kolozsvári színház a Jurányiban!

Április 6-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátéka látható a Jurányiban.

Sinkó Ferenc #hattyúdal - Csehov nyomán című darabja, melyet 20 órakor láthat a budapesti közönség, a Kortárs Drámafesztivál Budapest időközi rendezvénye.

AJÁNLÓ AZ ELŐADÁS ELÉ:

Az öregedés folytán megváltozik az agy mérete, az érrendszer és az észlelés. Az évek múlásával az agy folyamatosan húzódik össze és a változások molekuláris szinten és alaktanilag is észlelhetők. Az agyi érkatasztrófák, a fehérállomány sérülései és a demencia veszélye szintén megnő, akárcsak a memória gyengülése vagy a neurotranszmitterek és a hormonok szintjének a változásai.

A korral a csontok mérete és sűrűsége csökken, minek következtében gyengébbek és törékenyebbek lesznek. A test alacsonyabb lesz.

Az izomszövetek ritkulnak és az izmok merevebbekké válnak. A bőrsejtek száma csökken. A kollagénveszteség miatt ráncok alakulnak ki. A nap okozza a legtöbb bőrbántalmat, beleértve az öregedési foltokat és a bőrrákot.

A tüdő sokat veszít a rugalmasságából és a mellkas merevebbé válik. Ha valaki korábban dohányzott, a légzése nehézkesebb lesz az évek múlásával.

A székrekedés gyakoribb a felnőtteknél. A húgyhólyag kontrolljának a megszűnése vagy csökkenése szintén gyakori.

A szexuális vágy, szokások és teljesítmény megváltozik. A nők esetében a hüvely szárazsága kellemetlenné teheti a szexuális érintkezést. A férfiak esetében az impotencia lesz gyakori.

40 éves korára majdnem minden felnőtt szemüveget visel. A 60 évesek és annál idősebbek egyharmada különböző hallássérülésektől szenved .

A szégyenérzet, sebezhetőség, nosztalgia, depresszió, a magány és elszigeteltség érzése, a céltalanság és az identitás elvesztése, a halálfélelem szintén jelentős szerepet játszanak idősebb önmagunk elfogadásában.

Te talán kivétel vagy?

Szereplők: Keresztes Sándor, Albert Csilla, Györgyjakab Enikő / Bodolai Balázs, Ötvös Kinga

Valamint: Csíszér József Gábor, ifj. Csíszér József, Deák Attila, Erdős Endre, Fábián Mihály, Györffy Zsolt, Hunyadi Melinda, Kerekes Zsolt, Molnár Tibor, Oprea Éva, Platz János

Díszlettervező: Carmencita Brojboiu

Jelmeztervező: Bocskai Gyopár

Zene: bodoki-halmen kata

Videó: Török Tihamér

Speciális effektek: Borsos Levente

Rendezőasszisztens, dramaturg: Vajna Noémi

Rendező: Sinkó Ferenc

A vendégjáték a SzínMűHely Alapítvány szervezésében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósul meg.

VILLÁMINTERJÚ SINKÓ FERENCCEL:

A Jurányi közönsége a 2014-es Kortárs Drámafesztivál keretében találkozhatott először a munkáságoddal, a Parallel c. rendezéseddel. Most újra látogatást teszel nálunk, ám ezúttal nem az általad alapított GroundFloor Grouppal, hanem a Kolozsvári Állami Magyar Színházban bemutatott #hattyúdal c. daraboddal. A #hattyúdal az első rendezői munkád a színházban, hogyan jött a felkérés?

Tizennégy éve vagyok színészként a kolozsvári társulat tagja és gyakran kaptam ez idő alatt feladatot koreográfusként is, miközben a Groundfloor Group égisze alatt 2006 óta jegyzem a saját előadásaimat. Tompa Gábor igazgató nyomon követte az Ecsetgyárban bemutatott előadásokat, a Parallelt pedig beválogatta az Interferenciák fesztivál programjába. Ezek az előzményei a felkérésnek, amelynek nagyon örültem, ugyanakkor nagy kihívás volt a kollégákkal ebből az új helyzetből dolgozni.

A színháznak voltak bármilyen elvárásai a produkcióval kapcsolatban, vagy teljesen szabad kezet kaptál?

Teljes szabadsággal dolgoztunk, semmilyen megkötésünk nem volt.

Másfél hónapnyi közös munka és gondolkodás után nyúltatok Csehov Hattyúdalához. Milyen témák, kérdések merültek fel a munkafolyamat alatt, melyek arra ösztönöztek titeket, hogy elővegyétek Csehov darabját?

Csehov egyfelvonásosa kiindulópont volt, de már az elején tudtam, hogy nem a szöveggel fogunk dolgozni, nem a darabban megírt helyzetet visszük színre. Azért vettük elő, hogy elrugaszkodjunk tőle. Témaként foglalkoztatott az öregedés mint jelenség, testi, szellemi, lelki értelemben is. Ennek kerestük a személyes vonatkozásait, próbáltunk nagyon személyesen viszonyulni a témához. A csehovi szöveghez utolsó hetekben tértünk vissza, addig úgy volt, hogy nem is lesz szöveg az előadásban.

A cím előtti hashtag a keresésre utal: mit kutattok?

Ma, most, számunkra érvényes színházi kifejezésformákat, a személyest, a kitágított színpadi időt, a nézői figyelem szabadságát.

Mint fiatal alkotót milyen aspektusa érdekel az öregedés folyamatának?

A fentiek mellett foglalkoztat a „szakmai öregedés” kérdése, a színházi újhoz való viszonyulás. Ez persze nem korhoz kötött.

Az előadás nem csupán az öregedésről, hanem a színházi hagyományok újraértelmezéséről is szól. Ebben az újraértelmezésben a kortárs mozgásszínház szerinted milyen szerepet tud betölteni?

Mindenképpen hozzáad valamit a test színpadi jelenlétéhez. Azt a fajta szabadságot próbálom bevinni a színházi közegbe, amivel a kortárs táncművészet viszonyul a testhez.

Kérdezett: Antal Klaudia

KRITIKUS SZEMMEL A DARABRÓL:

„A már címében is frissességet sugárzó előadás – a #-et, azaz „hashtag”-et a közösségi médiában kulcsszavak jelölésére használják – Csehov azonos című egyfelvonásosát veszi alapul, abból inspirálódik, de közel sem egy szokvá nyosnak mondható Csehov-rendezésről van szó. (...)

Mintha az alkotók egy másik világba invitálnák a nézőt, mely nem függ a csehovi szövegtől, és ahol a hangsúly a történetmesélésről áttevődik a vallomásra – mintegy színpadi tanulmányként, képekben és etűdökben beszélnek az előadás központi témájáról, az öregedésről.”

Lovassy Cseh Tamás: #diadal, Játéktér 2015. nyár

„A #hattyúdal újszerű, provokatív, líraian érzékeny, színház- és társadalomkritikájával húsbavágó előadás, a kolozsvári színház utóbbi évadjainak legszínesebb és legizgalmasabb produkciója. (...)

A #hattyúdal összművészeti alkotás: bizonyos mértékben felfüggeszti a szószínházi hagyományt, a mozgás, a zene (bodoki-halmen kata) és a vizuális effektek (Borsos Levente, Török Tihamér) egybeolvasztásával képes nemcsak érzelmi és értelmi, de érzéki szinten is hatást kelteni. Az előadás központi szereplője az öregedő színész (Keresztes Samu), akivel különböző dolgok történnek: megtapasztalja a média, a siker és a nők (Albert Csilla, Györgyjakab Enikő) vonzáskörét, szembesül saját határaival, életére, pályájára reflektál. Az egymást meglepetésszerűen követő etűdök a beszéd, látvány, ének és szótlanság váltakozásával épülnek fel, de nem szolgálnak egy lineárisan elmondható, klasszikus történettel, inkább impressziók, pillanatnyi élmények érzetét keltik (dramaturg: Vajna Noémi). Meddő próbálkozás, a varázs kiirtása lenne kronologikusan leírni a produkció egyes etűdjeit; a humor, a részvét, az empátia és az önreflexió azonban átitatja valamennyit, és ezáltal olyan közelivé teszi a találkozást, hogy az az érzésünk támad: valóban egy bezárt színházban maradt színész intim pillanatainak vagyunk a megfigyelői, a vallomás, az élettel való elszámolás rezignáltsága pedig nekünk és értünk, a mindenkori nézőnek szól.”

Kovács Bea: Új vizeken járunk, Szabadság napilap.

„Az előadást, ilyen módon aktualizálva, egy Facebook-üzenet formájában kínálják a közönség számára: #hattyúdal. Megnyitod, hogy megnézd, ugyan megint mi juthatott a fiatal rendezők eszébe, és csodákra bukkansz. Elvarázsol, mint egy ólomüveg-ablak.”

Adrian Tion, Liternet