Meghalt Krencsey Marianne

84 éves korában az Egyesült Államokban meghalt Krencsey Marianne színésznő.

Interjúrészlet Krencsey Marianne-nal:

(...) Kevesen tudják, hogy színház-rendezői szakon végzett.

Az Arany Diplomám egyetlen érdekessége, hogy soha nem rendeztem. Valamelyik újságíró azt írta, hogy azért is mentem el Magyarországról, ami hazugság. Nem azért mentem el, mert nem rendezhettem.

Nem is lett volna rá ideje! Állandóan játszott.

Azért mentem el, mert nem akartam besúgó lenni. Az lett volna az ára annak, hogy itthon maradhassunk. Visszakaptuk az útleveleket a nagyhatalmú férj segítségével és másnap mentünk. Ezért nem volt vízumunk sehova. Néhány évvel később Magyarországról felszólítottak, hogy azonnal térjünk haza, de mi azért hagytuk el az országot, mert nem akartunk részt venni abban az életben, ami Kádár hatalom- átvételével tragédiává változott. Legalább is a számunkra. 68-ban három évi kényszermunkára ítéltek minket a távollétünkben.
Szörnyű tragédia volt a szüleink számára, hogy nem látnak többet. Pár évvel később egyszer sikerült anyámmal találkozni, Bécs mellett… ez szívfájdalom azóta is… Gyuszi szülei is úgy haltak meg, hogy nem lehettünk velünk… nagy nyomás ez rajtunk…ugyanakkor…

Beszéljünk szép dolgokról! Beszéljünk a magyar filmekről. Melyik a kedvenc filmje?

Hát, a Liliomfi. Aki nem élt akkor, az nem tudja elképzelni, hogy milyen örömöt hozott az életünkbe. A sok sanyarú szovjet film után, végre egy normális, emberi, kedves, szép történet.
Aztán még 23 filmben játszottam.

A Liliomfi még ma is nagyon jó film. Minden korosztály szereti.

Tudtad, hogy a levert 48-as forradalom után ezzel a Szigligeti darabbal gyógyították az emberek lelkét a vándorszínészek? Ugyanezt tette a film is. Aztán jött Kádár… óriási hatalmi vággyal és november 4-én szétment az életünk. Mindenkié.

Kik voltak a kedvenc rendezői ?

Makk Karcsit tartom az egyik legnagyobb rendezőnek. Én jóformán mindenkivel dolgoztam és mindegyik filmemet szerettem... de talán legjobban Athalie tetszett az Aranyemberben, mert ott végre nem a szende, szőke kislány, hanem a gonosz bestia szerepét osztották rám, és ez nagy változás volt. Mindig kis furcsa szőkeségként gondoltak rám a filmrendezők.

Hány év alatt készült el Önnel a 24 film?

Tizenkettő. Érdekes, a színházi szerepeim száma is huszonnégy. A könyvemben összeszedtem őket, ami Amerikában nem is volt olyan egyszerű. Gyuszival – főleg az ő emlékezetére támaszkodva, mert ő mindent rögzít, irigylésre méltó… –- nagy nehezen összegyűjtöttük a színházi szerepeimet.

Hogy született az Equinox – 2001/ 35 év Budapesten, 35 év New Yorkban című könyve?

A felháborodás adta az ötletet. Volt egy közvélemény kutatás arról, hogy kiket tartanak a legnagyobb magyarnak. Teljesen megdöbbenve hallgattam, hogy Szent István, Széchenyi és Kossuth Lajos után Kádár következik. Félelmetes. Ennyire nem tudja a nép, hogy mit tett vele Kádár?! Én úgy gyűlölöm ezt az embert. Rákényszerítette a népre a szovjet szellemet, és szerintem ebből nem lesz feltámadás soha. A könyvet is azért írtam meg, hogy vegyék észre az emberek, mit tesznek magukkal, mit csinálnak magukból.
Bonyolult, nagy munka volt. Az equinox napéjegyenlőséget jelent. Akkor voltam 70 éves, amikor a könyv készült. Nagyon vastag könyv lett belőle, sok képpel és szöveggel.

Volt egy óriási levélgyűjteményem íróktól, színészektől, jól felkészült, kulturált emberektől.
Gondoltam, ezeken a leveleken keresztül talán valami hatást lehet elérni, de sajnos azoknak, akik megszerették Kádárt, nincs irodalmi ismeretük. Azt hiszem, nem is tudják, hogy milyen ostobán cselekedtek. Ez nagyon szomorú. Faludy 81-ben írt egy verset Egy helytartóhoz 25 év után címmel. Rendkívül jó vers. Kádárról, Kádárnak szól. Mi előle menekültünk el, aki akkor már jó pár éve végezte a maga romboló munkáját. Undorodtunk tőle. Gyurka versét kinn többször is elmondtam, aminek mindenki nagyon örült, mert hasonló véleményen volt. (...)

FOLYTATÁST itt olvashat.

Forrás: Filmkultúra, Színház.hu, Facebook