Esztergályos Cecília: "Minden zsigerileg érint, mindent a szívemre veszek"

Mindenbe óriási vehemenciával veti bele magát: színpadon, kapcsolatban, műteremben. Esztergályos Cecíliát Szegő András kérdezte a Nők Lapjában. Lapszemle.

“Nagy balerina szerettem volna lenni, aki gyönyörű fehér ruhában, porcelánszoknyában, a fénycsóva kellős közepén eltáncolja a Hattyúk tavát! Tudtam, hogy nem vagyok egy kiemelkedő tehetség, de reméltem, ha megvan az alkatom hozzá, akkor szorgalommal sok minden pótolható. Amíg jártunk a balettiskolába, én két órával korábban felkeltem és gyakoroltam. Minden hajnalban jött a Mama, hogy kész a teácska, kész a kakaócska, kelj már fel, Cilocska! Én pedig, lusta kutya, úgy csináltam, mintha nem hallanám. Ilyenkor szólalt meg a Papa: hadd aludjon még szegény kisgyerek, legfeljebb nem lesz belőle prímabalerina! Micsoda?! Hogy belőlem mi nem lesz!? Úgy ugrottam ki az ágyból, mint a szöcske! Juszt is az lesz! Hát egy nagy francot lett!” – számolt be Esztergályos Cecília a Nők Lapjának.

Jelenlegi szerepeiről szólva a Maud és Harold című darabot emelte ki, melyet az Erzsébetligeti Színházban játszik. “Szívbe markolóan szép a darab, és a szerepem is. Egy 80 éves asszonyt játszom benne, aki úgy érzi, hogy kész, vége, hogy lefutott már az élete, és be is vette már a mérget, hogy befejezze, és akkor, ebben a helyzetben döbben rá, hogy a mellette lévő 22 éves fiú szerelmes belé! Nincs azonban visszaút, a méreg visszavonhatatlanul hat!” – számolt be Esztergályos Cecília a Nők Lapjának.

“A legszebb pillanatban hal meg? Vagy éppen ezek után jöttek volna a legszebb pillanatok? Beteljesülés, hogy az utolsó pillanataiban mégis megérintette, vagy tragédia, hogy akkor távozik, amikor élni kezdhetett volna? Minden alkalommal borzongatóan gyönyörűség eljátszani, és keresni rá az éppen aznapi feleletet. Kicsit bele is halok minden előadásba. De aztán, amikor legördül a függöny... Ilyenkor mi van utána?! (…) olyan kérdéseket, mint a létezés, halál, szerelem, nem lehet a jelmez levételével otthagyni a színházban. Korábban azt hittem, hogy egyszer, majd ha érett, ismert színésznő leszek, akkor ez könnyebben fog menni. Kiderült, hogy szó sincs erről! Sőt még ádázabb a helyzet. Rosszabb irányba mentek el a dolgok. (…) Mélyebb lettem. (..) Érzékenyebb lettem. Sebezhetőbb. Kiszolgáltatottabb. Minden zsigerileg érint, mindent a szívemre veszek. Sokszor fáj” – árulta el a színésznő Szegő András interjújában.

A kérdésre, miért nem próbál kicsit visszafogottabb lenni, úgy felelt: “Mert ugyanakkor meg szeretek boldog lenni. És a boldogsághoz bátorság kell. A bátor lehet boldogtalan is olykor, de a gyáva soha nem fogja megérezni, hogy mi is a boldogság!”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.