"A nemzeti hagyományokhoz való hűség nem bezárkózás" - hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök A zongorázó Bartók, valamint a Bartók és kortársai című, a zeneszerző születésének 135. évfordulójára rendezett kiállítások csütörtöki megnyitóján az MTA BTK Zenetudományi Intézetben.
A Bartók emlékév keretében nyíló kiállítások közelebb viszik a látogatót Bartók világához, segítik megismerni és megérteni az életművet. Az itt látható fényképek, levelek, újságkivágások, személyes tárgyak sokasága élővé teszi Bartók üzenetét - méltatta a tárlatokat az államfő.
"Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát" - idézett a huszonkét éves Bartók Béla egyik leveléből. Áder János szerint Bartók bizonyította, hogy ősi zenei örökségünk és a 20. század egyetemes kultúrája összetalálkozhat, hogy a magyarság szolgálata elképzelhetetlen más nemzetek értékeinek tisztelete nélkül.
Az államfő kiemelte, Bartók "velünk van" mint zeneszerző, mint népdalgyűjtő, mint az összehasonlító zenefolklór tudományának egyik alapítója, mint emberi-erkölcsi példakép, de a zongoraművész Bartók méltatlanul kevés figyelmet kap.
"Olyan korban élt, amikor a zongorajáték valóságos aranykorát élte, de ebben a közegben is ünnep volt egy-egy Bartók-koncert. Játékában a kortársak szerint a zenei intellektualitás és a művek világát minden alkalommal újrateremtő személyesség volt a legmegragadóbb" - idézte fel.
Bartókot szerteágazó életműve nagyon sok kortársával kapcsolta össze Kodálytól, Dohnányitól Yehudi Menuhinon át Benny Goodmanig, József Attilától, Móricz Zsigmondtól Thomas Mannig. De Bartók életében a világszerte ünnepelt nagyságokkal azonos megbecsülést kaptak a névtelen "adatközlők", a paraszténekesek, zenészek, falusi tanítók: emberségére, erkölcsi nagyságára a kortársak is fölfigyeltek - méltatta Bartók Bélát a köztársasági elnök.
Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke kiemelte: a magyar és az egyetemes zenetörténet egyik legsokoldalúbb alkotója előtt egyszerre két, az életművet más-más nézőpontból bemutató kiállítás tiszteleg, melyekből a zenetudományos háttér mellett kortörténet, zenetörténet és egy emberi sors rajzolódik ki.
Bartók Béla művészete a magyar kultúra eleven és meghatározó része, az egy éven át látható két tárlat pedig annak bizonyítéka, hogy még mindig lehet újat mondani róla - hangsúlyozta.
Tallián Tibor, az MTA BTK Zenetudományi Intézet tudományos tanácsadója arra emlékeztetett, hogy a képzőművészeti kiállítások képzőművészeti alkotásokat vonultatnak fel, a zenetörténeti kiállítások értelme és célja azonban az, hogy a művek születését meghatározó viszonyokról szóljanak. A két kiállítás most számot ad arról, hogy kortársai közül Bartók kikhez állt közel, és milyen kapcsolatot ápolt a világzene többi nagyjaival, valamint komoly részletességgel mutatja be két lehetséges tevékenységét a zongora mellett: a koncertezést és a tanítást - tette hozzá Tallián Tibor.
Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője, A zongorázó Bartók című kiállítás kurátorának elmondása szerint a tárlat Bartókot saját hangszerénél, a zongoránál próbálja megközelíteni: nemcsak a zongoraművészt, hanem a komponistát, a közreadót, a tanárt is megjeleníti. Az egyes tárlók, noha követnek bizonyos kronológiai rendet, elsősorban tematikus gondolkodásúak - közölte.
Dalos Anna kurátor, a Lendület 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport vezetője a Bartók és kortársai című kiállításról szólva elmondta, a közönség zeneszerzők, előadóművészek, muzsikus partnerek, zenetudósok szemén keresztül láthatja Bartókot, aki számos kortársa számára a modernitás jelképe volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.