Balsai Mónit a a faktor.hu kérdezte.
"Egy színész azért színész, hogy karaktereket játsszon, és Liza is egy karakter, akárcsak az összes többi szerep. Liza bőrébe nagyon jó volt belebújni, mert rengeteg mindenre tanított: türelemre, lassúságra, szeretetre. Az emberben egy-egy szerep olyan dolgokat nyit meg, amelyek nyilván ott vannak benne, csak nem feltétlenül gondolja végig ezeket, vagy nem ezek szerint él. Egy-egy ilyen pozitív szerepben nagyon jó érzés benne lenni addig, ameddig egy forgatás vagy a próbák tartanak. Negatív szerepekben ugyanez fájdalmasabb, de az is nagyon sok mindenre tanít" - hangsúlyozta a Liza, a rókatündér című film főszereplője.
Fotó: Simay Dóra, faktor.hu
A kérdésre, hogy sikerül összeegyeztetnie azt, hogy négy budapesti színházban is játszik, Balsai Móni így felelt: "Ezt nem én csinálom, hanem a művészeti titkárok, ők élik az életem helyettem (nevet). Komolyra fordítva a szót, jól sikerül az egyeztetés. Nem egyedi eset az enyém, nagyon sok színész játszik különböző színházakban. Ma ez így működik. Van olyan színház, ahol csak havi egyet játszom, előadásszámban nem sok estém foglalt mostanában."
A Magyar Színházban műsoron lévő Utas és holdvilággal kapcsolatban elárulta, Szerb Antal műve kedvenc regénye volt, kamaszkora meghatározó könyvélménye. "Nagyon boldog vagyok, hogy játszhatom ezt az előadást. Ulpius Éva vagyok benne. Megijesztett, amikor megtudtam, hogy ezt a szerepet rám osztották, mert számomra annyira misztikus és távoli ez a kedvenc regényalakom. Szerintem minden nő, aki olvasta a könyvet, szeretne Ulpius Éva lenni egy picit. Ő egy nagyon jó karakter. (...) Egy ilyen bonyolult, nagy utazást felölelő regényből színdarabot írni sem kis feladat. Örülök annak, hogy a bonyolult szerkezete ellenére azok, akik nem ismerik a regényt, értik és nagyon szeretik. Akik pedig olvasták a regényt és fenntartásokkal viseltetnek az előadással szemben, mindig boldogan távoznak. Hála Istennek sikeres előadása ez a színháznak, nekem pedig a szívem csücske ebben az épületben" - mondta Balsai Móni.
"Talán önmagamban adnak egy pici biztonságot a korábbi szerepeim. De ez egy olyan pálya, ahol meg kell felelni elvárásoknak, kéréseknek. Valójában mi gondolkodó babák vagyunk, akiket rendeznek: akár színházi rendezők, akár filmes rendezők, akár maga az író, aki megírja azt a szerepet olyannak, amilyen. Mindegy, hogy ez adott esetben Shakespeare vagy bárki más. A színészet egy nagy, bátor hanyattfekvés a vízen, és akkor visz az ár. Persze, tudnod kell, hogy ha valamilyen sodrás elkap, akkor hogyan kell evezned vagy úsznod, hogy a megfelelő irányban maradj, és tudnod kell, mi a célod. De ez egy kiszolgáltatott pálya. Nem te vagy egyedül, amit létrehozol. Ha jót csinálsz, akkor sem: nagyon sok ember vesz még részt abban. Ideális esetben egy jó rendező, egy kellékes, egy öltöztető, a kollégák... De akkor, ha valamit rosszul csinálsz, az sem egyedül te vagy. Erről ritkán beszélünk" - vallja a színésznő.
Az interjú a faktor.hu-n olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.