Spiró György: “A gondolkodás szabadságát megőrizni állandó harc”

Hogyan lehetne szabadság egy olyan országban, ahol a szegények aránya negyven százalék körüli? – teszi fel a kérdést Spiró György.

A Kossuth-díjas író választ is ad: amíg nem biztosítanak tisztességes életfeltételeket a legnyomorultabbak számára, addig azoknak a rétegeknek a szabadsága, amelyek jobban élnek, hamis.

 

Spiró a Népszava interjújában úgy véli, Magyarországon olyan társadalomstruktúra épült ki részben spontán módon, részben erőltetve, amely a dél-amerikai társadalmakra vagy az első világháború utáni Olaszországra hasonlít. Akárhol is alakul ki egy ilyen rendszer, abban nem élvezet élni, szellemi embernek lenni pedig nehéz. “A gondolkodás szabadságát megőrizni állandó harc” – fogalmazott az író.

 

spiro gyorgy

 

“Az utolsó darabom, a Helló, doktor Mengele a nagy nyelvészről, íróról, tanárról, Lénárd Sándorról szól. Azt írta a hatvanas években, amit idézek a darabban, hogy „biztosan lesz atomháború, a bombát azért találták fel, hogy bevessék”. A második világháború után azért menekült el Európából a brazil őserdőbe, mert kiszámolta, hogy a széljárás kedvező volta miatt egy atomháborút ott túl lehet élni. Őrültségnek tartották, de ez nem ilyen egyszerű. A mai világban hihetetlen technika van jelen. Rémisztő a szakadék a pusztító lehetőségek és az emberi gondolkodás maradisága között” – tette hozzá Spiró György, aki a napokban ünnepelte 70. születésnapját.

 

A kérdésre, foglalkoztatja-e az elmúlás, úgy felelt: “Jordán Tamással utaztam néhány napja vonaton, és ő is ezt kérdezte. Meglepődtem, és azt válaszoltam, hogy egyáltalán nem foglalkoztat, nem tudok vele mit kezdeni. Amikor fiatalok voltunk, senki sem mondta meg előre, hogy az öregkort nem az évek száma jelzi, hanem a betegségek. Úgy tapasztalom, hogy ez mindenkit rosszul érint, mármint aki volt olyan szerencsés, hogy megélje a nyavalyái elhatalmasodását”.

 

A születésnap alkalomból a Magvető Kiadó egy válogatott esszékötetet jelentett meg, amelyet ő állított össze az 1979 és 2016 között írott esszéiből.  “Azt szerettem volna, hogy ezek az esszék fontos emberekről szóljanak, és jól legyenek megírva. Sokan mégis kimaradtak, például Kertész Imre. Amit róla írtam, többször is megjelent, nem akartam ugyanazt a szöveget negyedszer-ötödször is közölni. (…) Ahhoz képest, hogy vagy száz kritikát és tanulmányt írtam, kevés színházi tárgyú írást válogattam be. Fontos szempont volt, hogy miként írtam meg az adott esszét, sokat át kellett volna dolgoznom, úgyhogy inkább kihagytam őket”.

 

Annak kapcsán, hogy egyszer már vezetett színházat Szolnokon, most pedig Szegeden vállalt művészeti igazgatói feladatot, elmondta: “Keszég Lászlót, az új főrendezőt igyekszem segíteni a tanácsaimmal. Adminisztratív hatalom nincs a kezemben”.

 

A teljes interjút itt olvashatja.

süti beállítások módosítása