Hagyományunkhoz híven a Színház.hu szerkesztőségében is megemlékezünk a Költészet Napjáról. Ez alkalomból kedvenc verseinkből készült gyűjtés. Kedves Olvasó, fogadd szeretettel!
Nemes-Nagy Ágnes: Tanulni kell
Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
Pető-Tóth Károly: Haiku
Csak az az igaz,
ami úgy változik, hogy
mindig ugyanaz.
Tamkó-Sirató Károly: Illa berek…
A pomázi országúton megy egy kalap, megy egy kabát, megy egy nadrág - bennük: én!
Illa berek, inak, erek! Én egyszer majd megeredek, útra kelek, megyek, megyek...
Puszták, hegyek utcák, terek... Messzi, messzi, messzi megyek!
- A föld kerek! Én csak megyek!
Hideg nyarak, sötét telek, nádak, erek, nagy tengerek! Ellenségek! Fergetegek!
Megyek, megyek, addig megyek, amíg újra rátok lelek...
Hazaérek, itthon leszek,ahol minden puha meleg!
Egyet mondok: jobb lesz, ha útra se kelek!
Csobánkánál a nagy fűben végignyúlok, leheverek, s itt maradok tiveletek!
Kiss Anna: Csorba csészét
ver az eső
arany szélűt
a párkányon,
rendetlen világ,
nagy nyári kalapok egy vetett ágyon,
székek áznak
és az ágról
szegfű közé
esett ingek,
van egy ház, hol
még a szél sem
koptatja a
vén kilincset.
CSOÓRI SÁNDOR - Nézd, Uram, ő az, akit szeretek
Milyen jó volt küzdeni érted,
dühvel, haraggal, szánalommal.
Betegen is menni a hegyre,
Isten elé a képmásoddal:
Nézd, Uram, õ az, akit szeretek,
csupa fekete láng, ha mellém
fekszik. Ruhái kint a dombtetõn
lengenek, lobognak minden estén.
Vele jártam be fél világodat,
s ha elfáradtunk, csak nevettünk.
Azért indultam el, hogy õ is hazaérjen,
s ragyoghasson a kósza Nap felettünk.
Nem kérdeztem soha, hogy visszaút van-e?
Az volt a jövõnk, mit tegnap megszerettünk.
József Attila: A kutya
Oly lompos volt és lucskos, a szőre sárga láng, éhségtől karcsú, vágytól girhes,
szomorú derekáról messze lobogott a hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok laktak a szemében,
s kenyérhéját, miegymást keresgélt.Úgy megsajnáltam, mintha belőlem szaladt volna elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten ekkor mindent láttam ott.Lefekszünk, mert így kell, mert lefektet az este, s elalszunk, mert elaltat végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még, feküdvén, mint a város, fáradtság, tisztaság hűs boltja alatt némán,
egyszer csak előbúvik nappali rejtekéből, belőlünk, az az oly-igen éhes, lompos, lucskos kutya
és Istenhulladékot,
Istendarabkákat
keresgél.
Pilinszky János: Keringő
A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.
És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
Tóth Berta, Herner Dániel és Török Péter kedvenceiből válogattunk.
KORÁBBI ÜNNEPI GYŰJTÉSEINK
"Egynemű vagyok a széllel" - Versnapot ünneplünk 2015
Örök pillanat - Versnapot ünneplünk 2014
Tettenért szavak - Versnapot ünneplünk 2013
Nekünk most elég... - Versnapot ünneplünk 2012
Átvinnénk a versnapot a túlsó partra 2011