“Sokat kísérletezünk a darabbal” - Készül A chicagói hercegnő az Operettben

Kálmán Imre operettje Béres Attila rendezésében és Lőrinczy Attila átiratában április 22-én látható először a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében.

A premier kapcsán szervezett sajtótájékoztatón Lőrinczy György főigazgató hangsúlyozta, hogy az Operettszínház olyan, mint egy expressz vonat: mindig történik valami.

Arról is szót ejtett, hogy a legkülönbözőbb helyekről kaptak segítséget az előadáshoz, például az amerikai életérzés elengedhetetlen kellékeként a Flipper Múzeumtól érkezett egy flipper gép, a Budapest Wolves amerikai futball csapat pedig “jelmezeket” bocsájott a színház számára.

Lőrinczy György kiemelte, hogy A chicagói hercegnő sokszínűségét jellemzi a zenei kavalkád is: a jazz épp úgy hangsúlyt kap a darabban, mint a népi motívumok, a cigány muzsika és a klasszikus operett dallamok.

“Évek óta tervezzük Kámán Imre méltatlanul elfelejtett darabjának színpadra állítását. Nemcsak zeneileg lesz változatos az előadás, a látvány, a koreográfia is több műfajből merít, így a néptánc, a sztepp és a modern színházi koreográfia is teret kap" – mondta, majd  átadta a szót Kerényi Miklós Gábornak, aki jelenleg Szentpéterváron rendez, A mosoly országa próbájáról érkezett a sajtótájékoztatóra.

“Több szempontból is kiemelném A chicagói hercegnőt: egyrészt azért is izgalmas mű, mert a legismertebb és leghíresebb operettszerzőnk tollából született, mégis Magyarországon ritkán látható, másrészt a társulatunk igazán otthonosan mozog már ebben a műfajban” – kezdte a színház művészeti vezetője, majd kitért arra is, hogy anno a Nagymező utcai teátrumot Kálmán Imre Színháznak keresztelték volna. A terv meghiúsult, de az ötletfelvetés egyáltalán nem volt véletlen.

“Kálmán Imre nemzeti dicsőségünk, ezt sose felejtsük el” – vélte KERO, majd A chicagói hercegnőről elmondta: “A története sem emészthető azonnal, ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy zseni előre megy a világban, megérzi a változásokat, amit a világ viszont nem egészen tud tolerálni. Nem ismerjük a darab jövőjét, de elképzelhetőnek tartom, hogy A chicagói hercegnő 100-200 év múlva a leghíresebb Kálmán mű lesz, mert többféle kultúrkör keveredik benne, egy jó átdolgozásnak köszönhetően pedig minden korban aktuális, “itt és most” érdekes lehet. A darab a zenés műfajok sokasága, egy új sikertörténet.”

Béres Attila rendező arra emlékezett, hogy az előző olimpiai ciklusban pont a Viktóriát állította színpadra az Operettben, és ezúttal ismét az Olimpia évében dolgozik a társulattal.

“Különböző színházi gondolkodást, műfaji követelményt és ellenkövetelményt gyúrtunk össze, kísérleteztünk a munka során és pont annyira formáltuk cinikussá és irónikussá az operettet, ami még nem sértő" – árulta el a rendező, majd arról mesélt, hogy hosszú idő után újra szabadon dolgozhatott, és bár a darab nagy kihívás elé állította, arra törekedett, hogy minél többet kísérletezzenek.

Lőrinczy Attila daramturg vette át a szót, és úgy fogalmazott: “A 100 éves történeteket muszáj újraértelmezni, a színház ugyanis a pillanat művészete. Hét hónapig dolgoztam a szövegkönyvön és próbáltam elvinni a művet a groteszk és az abszurd irányába.”

A sajtótájékoztató végén Mary, Edith, Lizaveta nagyhercegnő, Borisz és Alex először találkozott, velük együtt két zenei világ is érkezett a színpadra Fischl Mónika, Kalocsai Zsuzsa, Szulák Andrea, Bordás Barbara, Nádasi Veronika, Zábrádi Annamrária, Dolhai Attila, Homonnay Zsolt, Oláh Tibor és Langer Soma előadásában.

A bemutatót április 22-én és 23-án a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében tartják.

A történetről:

A halhatatlan komponista 1928-ban Bécsben majd Budapesten bemutatott operettje méltatlanul elfeledett darabja Kálmán Imre gazdag életművének, jóllehet aktualitása aligha vitatható.

A történet szerint Mary, az elkényeztetett amerikai milliomoslány, fogadást köt barátnőjével, az ugyancsak dúsgazdag Edith Rockefellerrel, hogy melyikük tud európai útjuk során valami olyan különlegességet vásárolni, ami pénzért talán nem is kapható. A tét egymillió dollár. Az utazás során Mary megismerkedik Borisszal, egy képzeletbeli kelet-európai kis ország, Sylvária attraktív trónörökösével, és viharos találkozásukkal kezdetét veszi a világrendszerek küzdelme.A gazdag amerikai lány megvásárolja és átrendezi a reménytelen adósságokkal küszködő Sylvária uralkodói palotáját, de titokban Borisz szerelmére pályázik, a férfi pedig önbecsülését és kulturális hagyományait igyekszik megőrizni a mindent elsöprő tengerentúli befolyással szemben.

Charleston vagy csárdás, pénz vagy monarchia, amerikai életstílus avagy európai tradíciók - ezek a darab alapkérdései, amelyek természetesen a mű zenei anyagában is megjelennek. A színpadon egy jazz- és egy népizenekar segítségével az amerikai jazz számok mellett klasszikus operettmelódiák éppúgy felcsendülnek majd, mint cigány- és népzenei ihletettségű dalok.

A chicagói hercegnő főbb szerepeiben Dolhai Attilát, Homonnay Zsoltot, Kalocsai Zsuzsát, Földes Tamást, Sipos Imrét, Dancs Annamarit, Szendy Szilvit, Dézsy Szabó Gábort, Ottlik Ádámot, Bordás Barbarát, Fischl Mónikát, Kerényi Miklós Mátét, Laki Pétert, Csere Lászlót, Vasvári Csabát, Szulák Andreát és Nádasi Veronikát láthatja majd a közönség.

Az előadás díszlettervezője Horesnyi Balázs, a jelmezeket Velich Rita álmodja meg. A koreográfus, Bodor Johanna munkáját Lénárt Gábor néptánc társkoreográfusként, Hajdú Anita pedig sztepptánc koreográfusként segíti. A darabban Bársony Bálint és zenekara, valamint Ökrös Tibor hegedűművész is részt vesz. Bolba Tamás mellett Makláry László vezényletével szólaltatja meg Kálmán muzsikáját a Budapesti Operettszínház ének és zenekara, valamint a MÁV Pesti Broadway Stúdió növendékei.

Vass Kata / Színház.hu