Az elmúlt évadban a felhőtlen szórakoztatás mellett tette le a voksát a Chioggiai csetepaté debreceni rendezésekor Méhes László. Idén Csokonai harmadik ismert színdarabját, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című zenés bohózatot viszi színre a debreceni színházban. A címszerepet Oláh Zsuzsa játssza.
Ajánló az darab elé:
A gazdag kanizsai kereskedő felesége, Karnyóné úgy hiszi, hogy özvegységre jutott, hiszen férjéről immár két éve nem kapott hírt. Szép házával, sok megtakarított aranyával igencsak kapós özvegy lesz, feltűnik hát két kérő: Tipptopp és Lipitlotty. Karnyóné szíve inkább az utóbbi felé húz, dacára tartozásainak és megbízhatatlan természetének. Tipptopp azonban furfangos csellel eltávolítja a közelből vetélytársát, és szerelmi ígérettel ráveszi a szobalányt, hogy inkább őt ajánlja a gazdasszonya kegyébe. Az özvegyet szörnyű csalódásként éri, hogy Lipitlotty buzgalma mögött nem igaz szerelem, csupán pénzéhsége állt, és bánatában öngyilkos lesz. A kijátszott Lipitlotty visszatérve előbb lelövi Tipptoppot, majd önmagával is végez. Micsoda tragikus vég − lenne, ha itt végződne a történet.
Fotó:Máthé András
Méhes László a darabról:
„Nagyon nehezen voltam rávehető, hogy a Karnyónét megrendezzem, mert az emlékeimben úgy éltek az általam látott előadások, ami rémiszett, elborzasztott. Végig ragaszkodtam az eredeti szöveghez, s erősen hittem, hogy képes leszek a darabnak a megszokottaktól eltérő értelmezését adni. Egyrészt van egy darab, amit szeretnék a helyére rakni, úgy, ahogy én gondolom, hogy a helyén van, másfelől ebben a darabban, miután nyelvezetében nehezebben érthető a mai nézők számára, a játékban, a színészek pillanatnyi létezésében kell nyilvánvalóvá tenni az adott helyzetet és szituációt, annyira, hogy szinte akár portugálul is játszhatnánk.
Nemcsak arról van szó, hogy Kazinczy változtatott a magyar nyelven, hanem ma már egy picit másképp gondolkodunk, mint a 18. század végén. A hibákon, a tévedéseken, akár a testi fogyatékosságon akkor erkölcsi skrupulus nélkül lehetett kacagni. Ilyenformán ez a darab 2016-ban a határokat feszegeti, hiszen van két jelentős szerepe. Az egyik Karnyóné, a másik az ő szellemileg visszamaradott fia. Érezhetően Csokonai viccnek írta a Karnyóné azon fiához intézett mondatát, hogy „Eredj fel, kis bohócska, de a könyvecskédet ne edd meg, hanem vedd a kezecskédbe, menj tanulni a több gyermekecskékkel.” Akkor ezen nevettek. Számomra se ez, se egy idősödő nő magányából, társkeresési vágyából fakadó küzdelme nem nevetséges, de a történetet azért írta Csokonai, hogy nevessünk. Inkább abba az irányba mentem, hogy a humor ott lehet azokban a jelenetekben, amikor valaki diszharmonikusan viselkedik, de abban a pontban, amikor ez egyszer csak eltűnik, az már Dr. Jekyll és Mr. Hide. A tündérjátékból indultam ki. A pillanatnyi igazságon, s nem a realitáson alapuló történetmesélést és történetet szeretném megmutatni.”
Fotó: Máthé András
Csokonai Vitéz Mihály
Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak
Karnyó Bicskei István m. v.
Karnyóné Oláh Zsuzsa
Samu, fiuk Papp István
Boris, szobalány Mészáros Ibolya e. h.
Lázár, boltoslegény Dánielfy Zsolt
Lipptopp, szeleburdi Janka Barnabás
Lipittlotty, szeleburdi Pál Hunor
Kuruzs Garay Nagy Tamás
Színpadi zenész Dargó Gergely
Zeneszerző Dargó Gergely
Díszlet Rózsa István m. v.
Jelmez Horváth Kata m. v.
Ügyelő Sárkány Gyula
Súgó Menich Éva
Rendezőasszisztens Szőke Zsanett
Rendező Méhes László m. v.
Bemutató: 2016. április 22.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.