Most végre felteheted kérdéseid a Sóvirág alkotóinak.
A Tünet Együttes Sóvirág című előadását tavaly ősszel mutatta be a társulat a Vígszínház Házi Színpadán. A fesztiváldíjas darab nézői közül többen is jelezték, hogy nagyon szívesen beszélgetnének a darab résztvevőivel, alkotóival.
Fahidi Éva, Cuhorka Emese valamint Szabó Réka, az előadás rendezője ezért döntöttek úgy, hogy az április 27-i és valamint 29-i előadás közti napon, április 28-án hat órától közönségtalálkozót szerveznek az előadás játszóhelyén, ahol mindenki megoszthatja érzéseit a darabbal kapcsolatban és felteheti kérdéseit az alkotóknak. Az est moderátora Tompa Andrea kritikus, a Színház című folyóirat főszerkesztője lesz.
Az esemény ingyenes, de a beszélgetésre a gyorgyi@tunetegyuttes.hu címre kérik a regisztrációt elküldeni a férőhelyek biztosítása érdekében. A 06-70-635-28-03-as telefonszámon is fogadják a regisztrációt.
Az Sóvirág című előadásról:
Egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. Éva szenvedélyes öröm-kereső, Emese folyton mindenkit meg akar váltani. Éva nem szokott búcsúzkodni, Emese szeret hazajönni. Közös anyanyelvük a tánc. Éva az utolsó tanúk egyike. Gondosan megőrzött fiatalkori ruháit mintha csak Emesére szabták volna. Emese magas, Éva még mindig magasnak hiszi magát. Hasonlítanak.
Az előadás tétje és fő kérdése az, hogy van-e átjárás e két világ között, átadható-e a tapasztalat, vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Évának jutott? Lehetséges-e kettejük Nagy Közös Tánca?
„Az öregember majdnem úgy tekint vissza az életére, mint a vándor a hegy tetején a lába előtt elterülő tájra. Mindent lát egyszerre, mi közelebb van, mi távolabb. De pont azért, mert egyszerre lát mindent, az idősíkok sem kronologikus rendben sorakoznak lelkében, hanem összefolynak.”
(Fahidi Éva: A Dolgok Lelke)
A próbafolyamatról és azon keresztül Éva életéről közösségi finanszírozásban „Sírással nem megyünk semmire” címmel dokumentumfilm készül.
Cuhorka Emese a közös munkáról:
"Amikor Éva korábban a gyógytornásszal mozgott, nagyon sok mindent nem tudott megcsinálni. A próbafolyamat alatt a tánccal játszva meghaladta a határait, mivel nyilván más dinamikája volt, mint annak, hogy "jaj, a néni nagyon ügyes". Belekeveredtünk olyan dinamikájú mozdulatokba, amikről azt gondolod, hogy nem egy kilencvenévesnek valók. De láttam, hogy Éva szomjazza a mozgást, nem volt szívem kímélni, legalább a szemöldökével hadd élhesse át, aztán kicsit tovább és tovább, iszonyúan sokat fejlődött. Hihetetlen, hogy még kilencvenévesen is relatívak a korlátaink. Én magam is máshogy vagyok a testemben, máshogy beszélek emberekkel, ha rögtön mozgás után kérdeznek. Szerintem ennek az élményét mindenki átéli, csak nem úgy vagyunk berendezkedve, hogy utána fel tudjuk idézni. Egy diszkóban túl sok az ember, túl hangos a zene, túl sok az alkohol, az edzőterem után pedig beülnek egy autóba, és elfelejtik az egészet. Nálam minden alkotófolyamatban eljön az a pont, amikor úgy gondolom, nagyon jó az, ami készül, de úgy kellene megcsinálni, hogy a nézők nemcsak nézik, hanem be is állhatnak közénk. Mostanában talán a legtöbb ember akkor van leginkább kapcsolatban a testével, amikor szerelmeskedik. Akkor érzékelhető, mekkora hatalom, milyen csoda tud keletkezni abból, ha két ember együtt mozog. És valószínűleg olyan pillanatokban is, amikor például együtt játszol egy gyerekkel, és elfeledkezel a valós testi adottságaidról, hirtelen nem fáj semmid, és észre sem veszed, hogy nem figyeled magad kívülről. Kialakul egy teljességérzés, amikor nemcsak hurcolod magad, hanem egy vagy a testeddel. Csak esetleg nem tudatosul benned, hogy ez az." (Színház)
Szereplők: Cuhorka Emese, Fahidi Éva
Rendező: Szabó Réka
Dramaturg: Peer Krisztián, Zsigó Anna
Fény: Szirtes Attila
Kosztüm: Szűcs Edit
Speciális kellék: Haraszti Janka
Támogatók: NKA, EMMI
Az előadás együttműködő partnere a Vígszínház.
Külön köszönet a Hodworks-nek a Senki kosztümért