A kripli után újabb McDonagh-darabot, A párnaembert tűzi műsorra a Radnóti Színház. Az előadást rendező Szikszai Rémuszt arról is kérdezte a Fidelio, milyen élményekkel gazdagodott több mint féléves külföldi tartózkodása során.
"McDonagh rendkívül divatos szerzőnek számít, és nem ok nélkül, hiszen kiváló drámákat ír, ráadásul a filmjei is nagyon közel állnak hozzám. Miután Kováts Adél felkért, hogy rendezzek a Radnótiban, hosszasan kerestünk darabot. Sokat beszélgettünk róla, milyen irányt képzel el a színháznak, végül én bedobtam A párnaembert" - mesélte Szikszai Rémusz. Hozzátette, ez egy rizikós vállalkozás. "Rendkívül komplex a történet, lélektanilag és műfajilag is összetett, keveredik benne a horrortól kezdve a stílusparódián át sok minden. Amellett, hogy színpadra kívánkozik, nagyon filmszerű is az anyag, olyan, mintha egy zsánerfilm forgatókönyvét olvasná az ember. Több mint tíz éve Egerben láttam Dömötör András rendezését, amit nagyon szerettem, ahhoz viszont elég régen volt, hogy ne befolyásoljon a mostani munkában" - számolt be a rendező.
A párnaember nyílt próbája
Fotó: Hunyadi Margit / Radnóti Színház
Szikszai Rémusz elárulta, elsősorban a darab furcsa, asszociatív világa fogta meg. Úgy véli, súlyos témákat érint, amelyekről beszélni kell. Ilyen a hatalom kiszolgálásának kérdése vagy a szülők felelőssége és a nevelés szerepe. "Az előadásban szereplő testvérpárt összekötő szeretet különösen izgalmas, ritkán találni a drámairodalomban ennyire komplex módon történő ábrázolását egy emberi viszonynak. Ehhez jön hozzá az előadás bizarr miliője, ugyanis a darab egy diktatúrában játszódik, ahol bárkit bármikor bevihetnek, gyakorlatilag ok nélkül. Különösen érdekes a fogvatartottak és a rendszert kiszolgáló rendőrök kapcsolata, ahogy egymásra hatnak, illetve az a mód, ahogy ember embert képes bántani, kínozni jól időzített mondatokkal, pofonokkal vagy akár elektrosokkal" - részletezte a rendező.
Arra a kérdésre, hogyan törekszenek a filmszerűségre, Szikszai Rémusz így felelt: "Nem fogunk erre törekedni. Ez azért ízig-vérig színpadi mű. Izgalmas lehetőséget kínál fel a darab: a kilencven százaléka reális térben játszódik, a kihallgatás-cella-újra kihallgatás hármas egységét követi, mint egy triptichon, ám ezt megbontja két különös mese, ami szerintem szürrealista irányt képvisel. Arányaiban mindössze olyanok, mint egy csipetnyi só meg bors, ami a nagy húslevest ízesíti – de mégis nagyon fontos adalék. Ezeket a részeket másfajta színházi formanyelvvel, a bábszínház felől közelítjük meg."
A rendező tavaly több hónapra külföldre költözött családjával. Ennek kapcsán így mesélt: "Amikor meghoztuk ezt a döntést, sokan kérdezték, hogy mi lesz a pályámmal. Én úgy gondoltam, hogy attól nem leszek más, ha egy évre elmegyek. Az itthoni mókuskerék sokkal inkább rombolt volna, mint az egy év kihagyás. Akkor nyolc futó előadásom volt, mindenhol szóltam időben és nem volt ebből probléma. (...) A mai napig nagyon hiányzik az ottani élet. Hét hónapot töltöttünk kint, ami hosszabb időtartam volt annál, hogy az ember simán turistának érezze magát. Beépül a szervezetedbe, a gondolkodásodba. Érdekes dolog tizenegyezer kilométerről rátekinteni az európai civilizációra és megérteni, milyen gazdag a mi kultúránk, és közben mennyire kirekesztő és magába forduló, nem befogadó. A másik dolog, amit kint végleg megutáltam, az a cipő. Ha tehetem, már itthon se hordom" - mesélte Szikszai Rémusz.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.