Thuróczy Szabolcs: "Most itt az embereket hülyének nézik"

A fogyatékkal élők világát gengszterromantikával keresztező Tiszta szívvel című film bérgyilkosának alakítója hisz a minimalista eszközökben, a hosszan tartó alkotói szövetségekben. Lapszemle.

A kérdésre, hozzájárulhat-e a kerekesszékes bandáról szóló akcióvígjáték, hogy olyan társadalmi rétegre is figyeljenek, amelyik nem igazán kap teret sem a moziban, sem másutt, Thuróczy Szabolcs úgy felelt: “Fontos, hogy beemeljük a filmművészetbe az esendőt, a gyengét, azt a társadalmi réteget, amelyet csak az "elvan" szinten tudunk értelmezni. Ennek az érzésnek akartunk pofont, gellert adni".

A színész arról is beszélt, milyen szoros viszonyban állnak a rendezővel, Till Atillával. “Az elmúlt szűk tíz évben háromszor dolgoztunk együtt: a Pánikban, a Csicskában és most. Gyakrabban szeretném megélni ezt az élményt. Nagyon jó barátok vagyunk, pár nap eltéréssel születtünk, ugyanazok a generációs fájdalmaink, örömeink. A filmművészetben klasszikus felállás, hogy ha egy rendezőnek van egy kedvenc színésze, akit a szócsöveként használ, vele mondatja el a saját frusztrációit, a világról alkotott véleményét. (…) A pénzéhség, az értéktelenség felmagasztalása vagy értékké tétele borzasztóan idegesít. Hihetetlen egyenlőtlenségek vannak Magyarországon. Néha azt érezzük, hogy bármit meg lehet tenni, mindenféle erkölcsi gát nélkül. A Tiszta szívvel arra próbálja ráirányítani a figyelmet, hogy olyan embereket állítsunk középpontba, akikről a társadalom nem szeret beszélni azon kívül, hogy a rokkantnyugdíjat, azt a harminchétezret megkapják egy hónapban. József Attila drámai versének sorai, a "tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök", a mélyről jövő fájdalom, a személyes tragédia megfogalmazása, hogy soha nem kezelték a saját értékén, amíg élt. A világ igazságtalan, mindig is az volt, de a legnagyobb gond az, hogy most itt az embereket hülyének nézik, miközben azt mondják, "értetek vagyunk, jót akarunk nektek". Ez óriási hazugság és aljasság” – fejtette ki Thuróczy Szabolcs.

Annak kapcsán, hogy a Pintér Béla és Társulata alapembere, alapító tagja, elmondta: “Hasonlóképpen gondolkodunk a színházról, nem unjuk meg egymást, és még mindig nagy hatással van ránk, hogy a közönség ugyanazon nevet, amin mi. Csak az élő, a mával foglalkozó színháznak van értelme. Egyre nagyobb a táborunk, ami arra sarkall minket, hogy ameddig van muníció, energia, addig folytassuk. A színháznak reflektálnia kell a valóságra, de minden azon dől el, hogy a tehetség, a középszerűség és az érdektelenség háromszögéből ezt melyik szinten teszi”.

A teljes interjút a HVG-ben olvashatják.