Játszott a József Attila, a Bárka, most pedig a Nemzeti Színházban, emellett független produkciókban vesz részt, játékfilmekben szerepel – legújabban pedig zenél, sőt, dalszöveget is ír.
„Nagyon sokáig nem tudtam eldönteni, hogy melyik színpadi műfaj érdekel – legfőképpen talán azért, mert nem is gondoltam, hogy mindezt hivatásként is lehetne űzni. Az én környezetem is a szokásost mondta: kislányom, legyen valami normális szakmád, aztán hobbiként lehet művészettel foglalkozni. Anyukám - aki, ha több lehetősége van és kevésbé lámpalázas, lehetséges, hogy hasonló pályán kötött volna ki – szerintem titkon szerette volna, ha mégis ilyen irányba indulok. Színészet, ének, tánc – mindez csak kavargott bennem. Azt mondták rólam: a gyerek muzikális, mert énekeltem a fürdőkádban. Emellett még a képzőművészet is nagyon érdekelt.
Aztán felvételiztem a Színműre, musical szakra. Eleinte csak annyi volt a célom, hogy a másodrostáig jussak el, mert úgy képzeltem, aki erre a pályára akar lépni, annak minimum zseniálisnak kell lennie és mindent tudnia. Aztán felvettek, de a nagy elvárások miatt sokáig nem élveztem a színészetet – a zenélést viszont mindig. Mikor végeztem az egyetemen, főleg zenés darabokban játszottam, viszont amikor a Bárka Színházba, majd a Nemzetibe kerültem, inkább prózai szerepeket kaptam – ekkor éreztem, hogy mennyire hiányzik, hogy mennyire szükségem van a zenére. Úgy döntöttem, nem fogok várni, míg zenés darabban szerepelhetek, hanem kialakítom magamnak azt a zenei világot, amire szükségem van” - mesélte Tompos Kátya.
Fotó: Bácsi Róbert László
A színésznő elmesélte, szerzőtársával, Hrutka Róberttel a Valami Amerika 2 forgatásán ismerkedtek meg, majd a zenész néhány koncertjén közre is működött. „Nagyon sokáig mondogattuk, hogy majd csináljunk valamit együtt, amiből aztán nem lett semmi, mert nem fért bele az időnkbe. Aztán egyszer csak jött kéthónapnyi szabadidő mindkettőnknek. Ezalatt megszületett egy eléggé színes zenei anyag, több stílusban, több nyelven. Később azzal kísérleteztünk, hogy a koncerten ne csak egyik szám jöjjön a másik után, hanem használjuk ki, hogy egy színésznő énekel: prózával, verssel ötvözve próbáltuk tágítani a műfaji kereteket” - tette hozzá Tompos Kátya.
A színésznő elárulta, azért kezdett dalszövegírással foglalkozni, mert sok gyönyörű orosz dalt hallott, és megpróbált belőlük fordítást készíteni, ami borzasztó nehéznek bizonyult. Viszont beleszeretett ezeknek az orosz szövegeknek a költőiségébe, ami végül arra motiválta, hogy sajátot hozzak létre – magyarul.
Azzal kapcsolatban, hogy kilépett a Nemzetiben Sardar Tagirovsky legújabb rendezéséből, a 6 című előadásból, Tompos Kátya így beszélt: „Eleinte erre sem mondtam nemet, egyrészt azért, mert a társulat tagja vagyok, ez a munkahelyem, szerepeket osztanak rám. Másrészt teljesen nyitottan álltam hozzá, később viszont kételyeim támadtak. Úgy éreztem, hogy a feladat, amit kaptam, nem felel meg a képességeimnek, inkább alatta volt. Az idő, amit rá kellett volna szánnom, nem érte volna meg, hisz így nem tudtam volna beleadni sok mindent, és én sem fejlődtem volna általa. Nagyon rossz érzésem volt emiatt, de végül kiszálltam, hisz úgy éreztem, a produkció is jobban jár, ha olyan emberek építik, akik maximálisan hisznek benne.”
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.