Bán János: "Főként pszichésen használódik el a színész"

Jellegzetesen közép-európai karakterű színésznek tartja magát Bán János, annak ellenére, hogy Az én kis falum című Menzel-film amerikai sikere és Oscar-jelölése után több lehetőséget is kapott a tengerentúlon. A Jászai Mari-díjas színművész az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt a neves cseh rendezőhöz fűződő barátságának kezdetéről.

„1978-ban Gyarmathy Lívia: Minden szerdán címmel forgatott filmet, amelynek én voltam az abszolút főszereplője és Menzel úrnak volt benne egy tánctanári szerepe. Körülbelül egy hétig volt Magyarországon, ezen a forgatáson ismerkedtünk meg. Akkor még mind a ketten nagyon jól beszéltünk németül – most már inkább angolul kommunikálunk. Aztán valahogy úgy alakult, hogy minden évben találkoztunk vagy filmszemlén, vagy valamilyen protokolláris alkalommal. Summa summarum 1983-ban eljátszottuk a Stílusgyakorlatokat és 1986 őszén kaptam Prágából egy forgatókönyvet , amelyet olvasva – bár csak nyersfordítás volt – életemben nem röhögtem még annyit. Ez volt a mi barátságunk folyamata” - idézte fel Bán János.

Menzel Az én kis falum című filmje Csehországban és Szlovákiában kultikus alkotás lett, de Magyarországon is komoly rajongótábort toborzott. Sikere egészen Los Angeles-ig ment és az Oscar-díj jelölésig. Bán János kapott is ajánlatokat a tengerentúlról, de ezekkel nem élt.„Felajánlottak egy kétezer dolláros ösztöndíjat – akkor mi még egy szuterénban laktunk és nem mertem itthon hagyni a családomat. Ki látta még akkor, hogy mi lesz 89-ben? Biztos voltam abban, hogy nem engedik őket is velem. 1987-ben a változásokból még csak annyit érzékeltem, hogy végre visszakaptam az útlevelem. A forgatást ugyanis ideiglenes útlevéllel csináltam végig, merthogy bevonták az útlevelem, amikor egy SZETA-gyűlésen (Szegényeket Támogató Alap) valaki lefotózott” - emlékezett vissza a színművész.

Arra a kérdésre, eljátszik-e néha a gondolattal, hogy milyen lett volna az élete egy amerikai filmes karrier esetén - úszómedencés villa, lenyitható tetejű sportautó, Bán János úgy válaszolt: az ilyen jellegű tárgyiasság nem motiválja. „Én nem vagyok amerikai filmszínész alkat. Tudomásul kell venni, hogy én közép-kelet-európai színészalkat vagyok” - fogalmazott Bán János.

 Bán János: pszichésen használódik el a színész - VIDEÓ

Főként pszichésen használódik el a színész az évek során - mondta Bán János az InfoRádió Aréna című műsorában. A Katona József Színház művésze hozzátette: számára is egyre több energiába telik egy-egy előadásra felkészülni.

„Pszichésen mindenki használódik, a színész pedig hatványozottan. Azt a fajta fizikai és szellemi kondíciót megtartani, amivel 20-30 évesen az ember még automatikusan rendelkezik, egyre nehezebb a mostani koromban, hatvan évesen prolongálni” - fogalmazott. „Annak idején Kálmán Gyuri mondta nekem, hogy hatvan évesen abba kell hagyni ezt a pályát. Ő hatvan évesen abba is hagyta: betöltötte a hatvanat, és soha többé nem lépett színpadra” - tette hozzá.

„Ez egy nagyon nehéz döntés. Én például egyáltalán nem érzem magam öregnek, félreértés ne essék. Fizikailag is rendben vagyok – hála Istennek – nincs különösebb szervi bajom, de a pszichés elhasználódást érzékelem” - mondta Bán János.

„Eddig is fegyelmezett volt az életem, de most még hatványozottabban. Egyre nehezebb felszívnom magam mondjuk egy Borbély-előadásra, ami egy egyszemélyes előadás. Ez a fajta szakmai fegyelem vagy önfegyelmezés azért egyre nagyobb energiába telik” - fogalmazott a Katona József Színház művésze.