Bagossy László: „Amikor egy igazi tehetség belép a terembe, az már-már megható”

A Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai színész szakán végző hallgatókat bemutató sorozat után a három osztályfőnököt faggatja a 7óra7, ezúttal Bagossy Lászlót.

Ha van időm, ott ülök a színészfelvételin is, de most rám zúdult száznyolcvan felvételi teszt a színházrendezőktől. A feladatok egy része könnyen javítható, mert a műveltséget, tájékozottságot firtatja, van megoldókulcs, és néhány doktorandusz-hallgató segítségével egyetlen délután alatt sikerült is lepontoznunk őket. A nehezebb rész az úgynevezett kreatív teszt, mert itt a feladatoknak nincs egyetlen jó megoldásuk: ízlés, fantázia, fogalmazási készség vannak a mérlegre téve, és ez a mérleg természetesen az én szubjektív mérlegem, hiszen én vezetem majd az osztályt, muszáj megismernem a teljes mezőnyt, így a javítást nem tudom másokkal megosztani. Kifolyt szemmel, kézzel írott, hosszú szövegek hegyein kell átrágnom magamat, méghozzá a lehető legnagyobb odafigyeléssel” – számolt be a Színművészetin most zajló felvételikről Bagossy László

bagossy olvas 2 gordon eszter ki

Fotó: Gordon Eszter

 A rendező hozzátette: minden nehézsége ellenére a felvételi egy különlegesen izgalmas, ünnepi procedúra, ahol a legígéretesebb tehetségek kiválasztása zajlik. Idén bemutatkozó videókat is kértek a jelentkezőktől: a színészektől egy, a rendezőktől pedig két percben. Hangsúlyozta, ez lehetőség arra, hogy nyugodt, stresszmentes szituációkban nyilvánuljanak meg, ugyanakkor sokat elárul róluk, hogy ezzel a lehetőséggel mit tudnak kezdeni.  

Arra a kérdésre, hogyan lehet az izguló felvételizőt feloldani, az SZFE tanára elmondta, erre mindig történnek kísérletek. „A felvételi vizsga előtt például megmutatjuk nekik a termet, ahová be kell majd lépniük, és ott közös, bemelegítő játékokat játszanak. Máté Gábor korábban azt találta ki, hogy rendezőhallgatók a várakozás ideje alatt is mozgásban tartják a felvételizőket, osztálytermekben dolgoznak velük, mielőtt a bizottság elé lépnek. De akárhogy is van, ez egy versenyhelyzet, ebben a szakmában pedig bírni kell a stresszt, vitorlába kell fogni, dolgozni kell tudni belőle. Másfelől a kiválasztás felelőssége sokszor legalább akkora stresszt okoz, mint felvételizni. Legalábbis számomra. Életsorsokról döntök. Nem szeretnék hibázni.

Vannak persze könnyen megítélhető esetek, mégis rengeteg időt és türelmet igényel az olyan jelentkezők meghallgatása is, akik nyilvánvalóan nem rendelkeznek megfelelő képességekkel és önismerettel, és nem alkalmasak a pályára. Ők a többség. Mindegyikükben hatalmas a vágy és a sóvárgás a szakmánk iránt, és ez tiszteletet érdemel. Idén is majdnem nyolcszázan szeretnének színészek lenni. De a nagy pillanat mégis az, amikor egy igazi tehetség lép a terembe. Amikor egy igazi tehetség belép a terembe, az már-már megható” – mesélte Bagossy László

Az Örkény Színház tagja hangsúlyozta, sohasem próbálta birtokolni vagy magához láncolni tanítványait. „Az élet majd eldönti, hogy ki kihez kötődik. Az Örkény sajátos helyzetben volt három évvel ezelőtt, mert hirtelen elöregedett a társulat, és nagyon hiányzott belőle a legfiatalabb generáció. Ezért adódott úgy, hogy nálunk kezdhettek dolgozni. És talán ezért is fogadták ott őket olyan túlzó szeretettel és kíváncsisággal. Néha Kossuth- és Érdemes- és Jászai-díjas színművészek egész serege várta a színpadon, hogy fölébredjen otthon az egyetemi hallgató, és befáradjon a próbára. Én pedig majd elsüllyedtem szégyenemben. Öten végül szerződést kaptak, ez nagy dolog, de nem csak rajtam múlt, ehhez szükség volt az összes örkényes rendező érdeklődésére. Ha csak én akartam volna dolgozni valakivel, az nem lett volna elegendő a szerződtetéshez” – mondta Bagossy László.

 A teljes interjú itt olvasható.