A jubileumi évadot ünneplő sorozat záróestjén Lengyel Györgyöt köszönti születésnapján a Csokonai Színház.
Lengyel György a debreceni színház történetének egyik legjelentősebb művészi személyisége. Színház iránti vonzalma már középiskolás korában megmutatkozott: a budapesti Madách Imre Gimnáziumban olyan előadást rendezett társaival – Az ember tragédiáját –, mely szakmai körökben is hamar elismerést váltott ki.
Debreceni pályájának első szakasza 1960-ban kezdődött, amikor még főiskolásként játékmesternek és társrendezőnek hívta maga mellé Szendrő József két előadáshoz. Az 1961-62-es szezonra már szerződött tag, az 1963-64-es évadtól pedig a színház főrendezője volt az 1965-66-os évad végéig. A Csokonai Színházban rendezte főiskolai vizsgamunkáját is: Az ész bajjal jár című orosz komédiát. Legnagyobb erényének világirodalmi érdeklődését, és az intellektuális, realista stílus érvényesítését tartotta a szakkritika. Ezután 22 évet töltött rendezőként a budapesti Madách Színházban. Közben 1979 és 1981 között újra dolgozott Debrecenben is, mint a társulat művészeti vezetője. 1988-tól a pécsi színház igazgatója és főrendezője lett, majd következett a harmadik debreceni korszak: 1992 novemberétől 2001-ig a Csokonai Színház igazgató-főrendezője volt. E harmadik debreceni „felvonásról” mondja egyik interjújában:
„Otthonom lett Debrecen, színi lelkem székesfővárosává emelkedett.”
Kiemelkedő érdemei közé tartozik, hogy érvényes színpadi formát talált a világirodalom olyan klasszikus nagyepikai alkotásainak, mint A félkegyelmű vagy a Bűn és bűnhődés, illetve hogy törekedett az opera tagozat munkájának megújítására is: a nagy olasz operák mellé rendezőként következetesen felsorakoztatta Mozart műveit. Színházi alkotómunkája mellett igen gazdag szakirodalmi munkássága is. 1984-től kezdődően egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, egy évtizeden át a Nemzetközi Színházi Intézet magyar tagozatának elnöke. Tanított az Ottawai Egyetemen, az Illinoisi Egyetemen, a seattle-i Washington Egyetemen és a Tennessee Egyetemen. 1965-ben Jászai Mari-díjat, 1980-ban Érdemes Művész, 1990-ben Kiváló Művész címet kapott, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2001-ben Debrecenben pedig Pro Urbe díjjal értékelték munkáját.
Az est során fényképek, mozgóképbejátszások és baráti visszaemlékezések segítségével idézzük fel e rendkívül gazdag alkotói pálya állomásait.
Lengyel Györgynek régóta dédelgetett terve, hogy a Csokonai Színház előcsarnokának falán emléktáblát kapjon egykori barátja és közeli munkatársa, Vámos László. A 150. jubileumi évad és a 80. születésnap találkozása erre most kiváló alkalmat teremt.
Vámos László (1928-1996) Kossuth-díjas magyar rendező, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán Márkus László, Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv tanítványaként. A Nemzeti Színház rendezője volt 1950-től 1952-ig, majd 1952 és 1955 között főrendező lett Debrecenben.
Téri Árpád szerződtette le, akinek igazgatói éveit joggal tekintik a Csokonai Színház egyik fénykorának. Téri legfontosabb társulatépítési döntése volt, hogy a fiatal rendezőt megnyerte munkatársnak. 1955-ben Vámos László a Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. 1961 és 1963 között újra visszatért főrendezőnek Debrecenbe, nevéhez fűződik a Csokonai Színház opera tagozatának megalapítása. Alkalmanként a későbbiekben is szívesen tért vissza Debrecenbe egy-egy emlékezetes rendezés erejéig. 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárának, amely tisztséget 1990-ig töltötte be. 1960-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőtanára, később a színházrendezői tanszék vezetője lett. 1994-től a Magyar Állami Operaház főrendezője, 1995-től haláláig megbízott főigazgatója volt. Rendszeresen rendezett a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is.
„Az ő elhivatottsága, tisztessége, szakmai alázata egységes véleményt alakított ki a szakmában. Tanár úr volt, aki mindenkire odafigyelt, aki járta az országot, hogy megismerkedjen a kezdőkkel és mindent lásson, ami a színházi életben történik.” (Békés András)
Emléktábláját Győrfi Ádám debreceni szobrászművész készíti. Nyers mészkőtábla alapra bronz domborműportrét helyez, alá pedig egy néhány soros feliratot, mely a néhai főrendező debreceni tevékenységét méltatja. Az emléktábla elkészítését a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
A fentiekből kitűnik, hogy Vámos László munkássága nemcsak Lengyel Györgyéhez kapcsolódik szorosan, hanem Téri Árpádéhoz is, aki másnap, május 25-én lenne 100 éves. Ezért a május 24-i ünnepi estén az emléktábla-avatás és a születésnapi beszélgetés után Lengyel György és Téri Sándor az egybegyűltek társaságában koszorút és mécsest helyeznek el a Csokonai Színház előtti kis parkban, Téri Árpád szobránál. Annál a szobornál, amelyet 1990. szeptember 14-én Vámos László avatott fel.
Az est házigazdái: Ráckevei Anna és Csikos Sándor.
CSOKONAI-TÖRTÉNETEK 9.
Születésnapi találkozás Lengyel Györggyel
2016. május 24. (kedd) 19 óra, Horváth Árpád Stúdiószínház
Kísérő események:
Vámos László emléktáblájának avatása -18 óra, előcsarnok
Emlékezés Téri Árpádra - 21 óra, a színház előtti park
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.