Látszatélet - A Bécsi Ünnepi Heteken is debütál Mundruczó új darabja

Mundruczó Kornél Látszatélet című legújabb előadásának világpremierjére május 21-én, a Bécsi Ünnepi Hetek keretében kerül sor.

fotó: Rév Marcell

Külföldön indul turnéra az előadás

Mundruczó Kornél legújabb rendezése, a Látszatélet, új utat jelöl ki a Proton Színház életében. Az előadás középontjában emberi sorsokra koncentráló intim duettek állnak.  A bécsi közönség nem először találkozik a Proton Színház színdarabjaival, ugyanis 2009-ban a Frankenstein-terv, 2011-ben a Nehéz istennenek lenni szerepelt a fesztiválon, 2012-ben pedig itt mutatták be a Szégyent.

Az idei programban olyan neves alkotók előadásai láthatók még, mint Oskaras Korsunovas, Christoph Marthaler, Pippo Delbono, Simon McBurney vagy Frank Castorf.

Bécs után Oberhausenbe, Wiesbadenbe, Drezdába, Berlinbe és Lille-be utazik a Látszatélet, melyet Budapesten legközelebb 2016. december 8-10. között az előadás magyar koprodukciós partnere, a Trafó tűzi műsora.

A Látszatléletben két anya-fia kapcsolatot látunk egy mágikus lakás terében egymásra tükröződve. Egy roma nő (Monori Lili) és identitását maga mögött hagyni próbáló fia (Jéger Zsombor), egy egyedülálló anya (Láng Annamária) és gyermeke (Kozma Dáriusz/Gerendás Ruben), valamint a történeteiket összekötő férfi (Rába Roland). Mindannyian látszatéletet élnek.

Az Ágh Márton tervezte, már-már élővé váló monumentális díszletben látható előadás felveti az örökérvényű kérdést, hogy vajon magunk választjuk sorsunkat, vagy eleve elrendelt életutakat járunk be? A produkció messze túlmutat aktuális politikai és társadalmi kérdéseken, a hangsúly az emberségre és a szokásjoggá vált igazságtalanságra kerül.

Interjúrészlet Mundruczó Kornéllal a HVG oldaláról:

(...)

M. K.: Sok mindent lezártunk a Szégyennel és a Demenciával, amelyekben nagyon erős szociológiai reflexióval, de mégis játékos módon akartunk mesélni kortárs életekről. A Látszatélet ehhez képest sokkal komplexebben szeretné az életet, a minket körülvevő valóságot ábrázolni. Rettenetesen inspiratív próbafolyamat volt, mint az ismeretlenbe való beleszédülés – utoljára a Frankensteinnél éreztem, hogy folyamatosan meglep a darab, és nem tudom, mi fog kisülni belőle, ugyanakkor öröm ez a zuhanás. (A Frankenstein-terv című előadás 9 éve van műsoron, legközelebb május 7-15. között a Trafóban látható.)  

hvg.hu: A Látszatéletet például Wéber Kata írta, akivel már többször dolgozott együtt. Hogyan működik a közös munka?

M. K.: Az együttműködés Wéber Katával az elmúlt három évben olyan ajtókat nyitott ki, amelyek mögött nagy tereket látok. Az ő analitikus gondolkodásmódja sokat segít elrendezni azokat a tartalmakat, érzeteket, amelyek foglalkoztatnak. Partnerségünk forgatókönyvekben, illetve külföldi színházi munkáim esetében is folyamatos. (....)

hvg.hu: A darab leírásában az áll, hogy egy olyan társadalomban játszódik, ahol az igazságtalanság szokásjoggá vált. Ezt gondolja a mai Magyarországról?

M. K.: Igen. Azt gondolom, hogy a visszaélés leplezetten jelentkezik. A társadalom maga legalizált egyfajta a visszaélő tendenciát. Persze ez nem friss dolog, már az 1800-as évek közepétől ezeket a történeteket írják meg. Döbbenetes, hogy ugyanazokat a köröket járjuk. Elolvasol egy Móriczot vagy egy Mikszáthot, száz évvel ezelőttről, és rájössz, hogy alig-alig változott valami. Szokásjoggá vált, hogy a gyengébbek, a kisebbségek, a nők, a romák legalizálják saját elnyomásukat, elfogadják azokat az áldozati szerepeket, melyeket egy éretlen társadalom saját frusztrációjából vagy szorongásából rájuk ró.

Új darabunk célja, hogy egyszerre beszéljen lakásszegénységről, dzsentrifikációról, párkapcsolaton belüli erőszakról, az egyedülálló anyák kérdéséről, rasszizmusról, politikai korrektségről úgy, hogy ezek dramaturgiailag indokoltan, szervesen épüljenek egymásra, és ne lehessen eldöntetni, hogy miből mi következik. A Látszatéleten belüli két duett ezekre a témákra szeretné irányítani a figyelmet, bízva abban, hogy ha a nézőket gondolkodásra készteti, akkor talán közelebb kerülünk a megoldáshoz. A darab azonban mindezt széljegyzetként teszi. Az elmúlt 10 év direktpolitikai reflexiói ugyanis véleményem szerint bármely oldalról is jöttek, inkább kontraproduktívak voltak.

A teljes interjút itt olvashatja.

fotó: Rév Marcell

ALKOTÓK:

Ruszó Lőrincné: MONORI Lili
Sudár Mihály: RÁBA Roland
Fenyvesi Veronika: LÁNG Annamária
Mészáros Szilveszter: JÉGER Zsombor
Harcos Jónás: KOZMA Dáriusz/GERENDÁS Ruben

Díszlet: ÁGH Márton
Jelmez: ÁGH Márton, DOMÁN Melinda
Zene: Asher GOLDSCHMIDT
Írta: Wéber Kata
Művészeti tanácsadó: Stefanie CARP
Dramaturg: BORONKAY Soma
Rendezőasszisztens: CSONKA Margit

Rendező: MUNDRUCZÓ Kornél