Az egyik legolvasottabb kortárs olasz író műve nyomán komponált Eötvös Péter-operát Alföldi Róbert rendezésében mutatják be Avignonban. Lapszemle.
A HVG CIKKÉBŐL:
Robbanó erejű kortárs zeneműnek nevezte a brit The Guardian kritikusa Eötvös Péter legújabb operáját, a Senza sangueét. Az eredetileg A kékszakállú herceg vára adekvát párdarabjának komponált egyfelvonásos Alessandro Baricco kortárs olasz író 2002-ben megjelent, a magyar kiadásban Vértelenül címmel olvasható háborús és pszichológiai kisregénye alapján készült - számolt be a HVG.
A librettót Eötvös állandó alkotótársa és felesége, Mezei Mari jegyzi, középpontjában egy férfi és egy nő traumáinak vizsgálata és megértése áll. Eötvös hitchcocki feszültségű pszichothrillerének koncertszerű változatát már bemutatták, színpadi őspremierjére Alföldi Róbert rendezésében Avignonban, az Opéra Grand Avignon fesztivál során, vasárnap kerül sor. Az egyestés Senza sangue és A kékszakállú herceg vára egyúttal az idei budapesti Armel Opera Festival blockbustere, budapesti premierjét a Nemzeti Színházban június 27-én tartják.
Az opera alapja az olasz sztárszerző harmadik regénye: a vértelen bosszútörténet a közelmúltban egy háború sújtotta, vélhetően latin-amerikai országban játszódik. Egyszerre valóságos és szimbolikus mese időről, várakozásról, gyilkos és áldozat szerepének viszonylagosságáról, a kiengesztelődésről.
Nina és Pedro sorsa örökre összefonódott, amikor a lány még gyerekként egy földbe ásott lyukba elbújva szemtanúja volt apja és testvére lemészárlásának. A bérgyilkos felfedezte őt, mégsem árulta el társainak. Ötven év telt el a tragikus nap óta. Nina egy lottóárusbódéban talál rá a férfira, aki már várta őt. A felismerés csendje, a gesztusok, a tekintetek kiismerhetetlensége a trauma feldolgozásának váratlan módját szolgálja: Nina azért jött, hogy Pedro újra megmentse őt azáltal, hogy összekötik az életüket.
A találkozás és a gyilkosság villanóképeivel induló opera keletkezéséről Eötvös Péter a HVG-nek elmondta: 15 éve várt arra, hogy olyan anyagot találjon A kékszakállú herceg vára mellé, amelyik ívet képez vele terjedelemben, a szereplők kapcsolatrendszerében és a zenekarban. "Nem ellendarabra gondoltam, hanem egy egység létrehozására anélkül, hogy idézeteket vennék át a bartóki műből, vagy stílusban utalnék rá" - tette hozzá a szerző.