A bábjátékos - A Nemzetiben vendégszerepel a soproni színház

Harminc év után újra látható A bábjátékos című rockopera a Soproni Petőfi Színházban. A produkciót Katona Imre rendezte, aki három évtizeddel ezelőtt a magyar ősbemutatót is színpadra állította. Az előadás június 8-án Budapestre érkezik.

Rockopera történelem:

A bábjátékost 1985-ben mutatta be a Rock Színház. Várkonyi Mátyás és Béres Attila darabját 150-szer játszották el. Az akkor újnak számító zenés társulatnak ez olyan bemutatója volt, amelyről nem született elmarasztaló kritika, egyöntetű szakmai siker és elismerés övezte az előadást, ám azóta egyetlen hazai színház sem tűzte műsorára a darabot. Idén a soproni teátrum magyar évadában látható A bábjátékos.

Az egész társulat, a Sopron Balett és a színitanoda több tagja is részt vesz a produkcióban, amelynek zenekara főként helyi muzsikusokból áll. A mintegy ötven tagú stáb több hónapja készült a januári premierre. A darab műsorra tűzésének Várkonyi Mátyás annyira örült, hogy rögtön újrahangszerelte a művét, sőt még friss dalokat is írt bele, és azt is vállalta, hogy Oberfrank Péterrel felváltva vezényli a produkciót.

Ajánló a darab elé:

A rockopera meghatározó konfliktusa a két főszereplő, a Diák és a Bábjátékos összecsapásában a látszatsikerek és a hiteles művészet kérdéskörét járja körül. A történet – amelyben a valóság és a csodák világa örvénylik egymásba folytonosan – a színházon keresztül a világ szétzilált állapotát láttatja görbe tükörben mély humorral, okosan finom metaforákkal – hűen az ihlető Andersen-elbeszélés szellemiségéhez. A bábjátékos ugyanakkor szórakoztató darab, a rockopera műfajának korszakos jelentőségű előadása, amelyet most a „családi színház” igényével – a gyermek- és felnőtt korosztályt egyaránt megszólítva – mutat be a színház.

Így látják az alkotók:

Várkonyi Mátyás elmondta: „A bábjátékos egy Andersen novellából született annak idején. Már túl voltunk a Rock Színházban az Evita,  a Sztárcsinálok - bátran mondhatom- forradalmi fogadtatásán és arra gondoltam, hogy még emelhetnénk a zenei tétet. Ebbe a vonulatba tartozott A krónikás is. Az volt a szándékunk, hogy hozzunk létre olyan előadást, amelyben a míves komolyzene, a jazz, a rock, a pop együttesen tud megjelenni, igényesen, mégis szórakoztatóan, egy több szinten értelmezhető műben. A bábjátékos pedig igencsak kiáltott ezért.  Megkerestem írókat, köztük Lázár Ervint is, hogy dolgozzák ki a dalszövegeket, ám senki nem vállalta. Ekkor találkoztam Béres Attila íróval, költővel, aki remek szöveget írt. Az előadás számunkra nagy szakmai siker hozott. Amiért szerintem ez a darab nem tudott olyan nagy utat bejárni, mint például a Sztárcsinálók, az, hogy nem készülhetett belőle lemez. Most hadd ne menjek bele miért. Számtalan oka volt ennek. Biztos az is, hogy egyesek rendszerellenesnek tartották a művet” - mondta Várkonyi Mátyás.

A zeneszerző hozzáfűzte, az elmúlt három évtizedben többször felmerült vidéki színházaknál, hogy műsorra tűzik  A bábjátékost, ám végül elálltak ettől. Szerinte ebben az is közrejátszhatott, hogy a darab együttesen igényel magas szintű mozgásszínházi, énekesi, színészi feladatokat a szereplőktől, és zeneileg sem tartozik a könnyű, egyszerű dallamvilágú rockoperák közé. Ők egyébként poperettnek hívták mindig.

Béres Attila szövegíró úgy véli, ez a darab nem köthető korhoz, divathoz, ízlésbeli változásokhoz, de még a politikához sem. Az emberi lélekhez közelít és sokféléről szól. Annak idején a Rock Színház rejtett mítoszának is tartották a produkciót.

„Várkonyi Mátyás keresett meg az 1980-as évek közepén, hogy egy Andersen novellából írjunk egy nagyobb lélegzetű művet. Az írónak ez tényleg egy rövid, mindössze négy oldalas kis története volt. Arról szólt, hogy Andersen egy átkelőhajón együtt utazott egy bábjátékossal és ő elmesélte neki, szeretett volna magának élő színházat élő társulattal, de amikor  a bábok feltámadtak, összevesztek, mindenki mást akart, nagy civakodás támadt közöttük és ezt látva végén azt kívánta, legyenek újból bábok. Ez azonban így nem egy drámai történet, nem alkalmas arra, hogy színházban egy zenés darabbá váljon. Elkezdtem vele dolgozni, megteremtettük a szereplőket, a jellemeket, a konfliktusokat, párharcokat, az ellentéteket és munka közben éreztük, hogy mennyi mindenre ad lehetőséget ez a történet. Úgy érzem, az isteneknek tetsző pillanatban találkozott ez a hármas: a zeneszerző, a librettista és a téma.  Örömmel hallom mindig, hogy mások hogyan értelmezik a darabot, mit látnak bele. Nem tudnék kiemelni egy gondolatot, mert A bábjátékos valóban úgy hordozza a többrétegűséget ahogy az élet: nem ütik egymást az örök emberi tulajdonságokat megmutató szempontok.  Lehet úgy nézni a darabot, hogy ez egy párharc a feltörekvő fiatalok és a megfáradó öregek között. Megtalálható benne az útkeresés optimizmusa. Megközelíthető a történet a társadalom irányából, ki hogyan akar érvényesülni a világban. Karriervágy és a békés élet iránti nosztalgia. És még ott rejlik benne a mindenkori hatalom képe, ebben az esetben a királynő, aki mindezek fölött áll és elnéz, átnéz ezen az egészen. Mindezek miatt aktuális ma is ez a mű, mert az ember nem változik. Végül  ne feledkezzünk el a zenés darab nagy  vonzerejéről:  hogy a dalok révén az érzelmekre hat, a néző átélheti, hogy nekem szól, rólam szól, így szinte észrevétlenül adhatja át magát egy varázslatos világnak, amelyben minden megtörténhet” - foglalta össze gondolatait a műről Béres Attila.

A  produkciót Katona Imre rendezte, aki három évtizeddel ezelőtt a magyar ősbemutatót is színpadra állította.  „Az élet a teremtés folytatása, és ha a világ a teremtésről leszakad, ha a teremtő akarat érintését elveszíti, akkor ott élet nincsen. Ez a meghatározó sugallata ennek a műnek, ezt üzeni számomra ma a darab, s ezt az értelmezésemet a próbák során igen pontosan kifejtettem. Nem azt mondanám, hogy új rétegeit fedeztem fel a zenedrámának, inkább úgy tűnik, mélyebbre ástam benne. Ez pedig annyit eredményezett, hogy ma már átfogóbb jelentéseket és gondolatokat hordoz számomra, mint amit annak idején fel akartunk tárni az előadással. Nem újraértelmeztem a művet, hanem próbáltam újfent megérteni, nagyobb bölcsesség és rálátás birtokában és a mai eszemmel. Azt régen is láttuk: többfajta irányból bonthatjuk ki ennek a rockoperának a jelentéseit. Benne rejlik a generációs konfliktus, a hatalom és a színház kapcsolata, a hatalom és a társadalom viszonya, a mocskos kis manipulációk és a kompromisszumaink” - fogalmazott Katona Imre.

„Érdekes, gazdag jelentéstartalmú rockopera A bábjátékos, melynek gerincét a mozgás adja. A színészek és a táncosok is teljesítőképességük határát érték el, hogy azokat a képeket, hangulatokat, stílusokat megmutassuk, melyek közel vihetnek mindenkit a mű üzeneteihez” - mondta a produkció koreográfusa, Demcsák Ottó, a Sopron Balett vezetője.

Szolnoki Tibor, A bábjátékos szerepében látható és úgy véli: „Az álmainkat lehet, hogy nem tudjuk megvalósítani, de azokat becsülni kell, és soha nem szabad feladni.” Bár alapító tagja volt a legendás Rock Színháznak, emlékezetes alakítások fűződtek a nevéhez az Evitában, a Sztárcsinálókban, a Farkasokban, a Krónikásban, mégsem játszott még soha A bábjátékosban. Ennek oka az volt, hogy az Operettszínházba szerződött a rockopera 1985-ös bemutatója előtt. Ezt a Rock Színház rajongói akkoriban nehezen bocsátották meg neki.

„Ez tényleg olyan volt, mintha a rivális klubhoz ment volna a közönség egyik kedvenc focistája. Ritkán beszélek erről, most is csak azért teszem, mert A bábjátékos miatt szükségessé vált bennem megfogalmazni, újraértékelni a múltat, hogy alkotóként bele tudjak helyezkedni a jelenbe. Annyi történt 1985-ben, hogy a Sztárcsinálók sikere után elgondolkodtam: 32 évesen most Néró vagyok, de mi vár még rám ezen a pályán, ebben a műfajban? Másfélét is szerettem volna, miközben szerepeltem a televízióban zenés összeállításokban, népszerű, legendás színészekkel. Jelentkeztem az Operettszínházba egy musical-szerepre, és ott azonnal marasztaltak táncos-komikusi szerepkörre, mert Németh Sándor, a színház akkori legnagyobb sztárja kiszerződött Bécsbe. Elmentem Várkonyi Mátyáshoz és Miklós Tiborhoz, hogy ilyen lehetőségem soha nem lesz, engedjenek el a Rock Színházból. Ők azt mondták, szükség van rám, a társulat nem bírna ki ilyen presztízsveszteséget. Én nagyon menni akartam, elhagytam a színházat. A bábjátékost akkor a hátsó sorokból néztem meg, miközben éreztem, a közönség úgy tekintett rám, mintha elárultam volna őket. Ám ezen a pályán mindent lehet, csak megsértődni nem, és boldogan tértem vissza vendégként játszani a Rock Színházba. S milyen érdekes a sors, meg ennek a darabnak az üzenete? A bábjátékos arról is szól most számomra, hogy értékeljem mindazt, amit átéltem eddig...” – avatott be a színész.

Vastag Tamás az elmúlt években többször játszott a soproni teátrumban. Énekelt a SingSinSing musical-show mindkét részében, és nagy sikerrel formálta meg Che szerepét az Evitában. Mint mondta: nagyon megtisztelő számára, hogy Pataki András újra visszahívta a színházba. Örül annak, hogy a közönség és a társulat elfogadta, s bízik abban: ismét meg tudja hálálni a bizalmat. Az előadásban a Diákot alakítja

Színház.hu

.