A Madách Színház rendezője volt, igazgatta a debreceni, majd a pécsi színházat. Lengyel György a Kultúrpartnak többek közt Latinovits Zoltánhoz fűződő barátságáról is mesélt.
A nemrég 80. születésnapját ünneplő Lengyel György elmondta, azelőtt sosem gondolt bele, hogy egyszer ennek vége lesz. "Tizenöt éve, hogy nem megyek be esténként a színházba, pedig még jónéhány darabot szerettem volna megrendezni. Azonban csak mostanában fordul elő, hogy nehezen veszem tudomásul az idő múlását, de a feleségem szerint szerencsés vagyok, hogy ezzel eddig nem foglalkoztam, hiszen sokan már hatvan körül erről beszélnek. Messze jövőt nem kívánok magamnak, de nagyon furcsa belegondolni, hogy a közeljövőben elfogy az idő. Ez persze jó apropó arra, hogy szembenézzek azzal, amit eddig csináltam. Három korszak Debrecenben, egy Pécsett, huszonkét év a Madách Színházban, húsz év az ITI (International Theatre Institute) magyar elnökeként, négy színházi antológia szerkesztése és megírása" - sorolta.
Fotó: Marosi Viktor, kulturpart.hu
Pályája a főiskola után a debreceni Csokonai Színházban indult Szendrő József igazgatása alatt. "Vámos László volt a művészeti vezető, aki később, amikor esedékessé vált, szorgalmazta, hogy ne egy idegen jöjjön főrendezőnek a színházba, hanem olyasvalaki, akit már ismer a társulat. Engem kedveltek, így Vámos kijárta a megfelelő minisztériumokban, hogy én kapjam meg a főrendezői posztot. Akkoriban ritka volt, hogy valakit huszonhat évesen ilyen felelősséggel ruházzanak fel. Közben a Nemzeti Színházban megrendeztem a Nem félünk a farkastólt és a Gőzfürdőt, de mindkét előadást betiltották. Fordított Nyilas Misi voltam, örömmel mentem vissza Debrecenbe. Két újabb sikeres év után szerződtetett a Madách, ahol egy fantasztikus társulat volt akkor. Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Márkus László, Gábor Miklós… Óriási színészekkel dolgozhattam együtt. Persze nagyon sok kommersz darabot kellett rendezni, de egy idő után fellázadtam. Álltam a lábamon, vendégrendeztem Veszprémben, Miskolcon és a Vígszínházban, valamint készítettem tévéjátékokat is" - mesélte Lengyel György.
A rendező Latinovits Zoltánhoz fűződő barátságáról is mesélt. "Az egy nagyon szép epizód. A Csokonai Színházban játszott, de azt hiszem, egyszer rosszul viselkedett és az igazgató, Szendrő József elküldte egy kis időre. Így került Latinovits Miskolcra, ahová egy nap átküldött Szendrő, nézzem meg, milyen színész lett belőle. Rómeót játszott, és előadás után megkerestem az öltözőben. Egészen reggelig beszélgettünk, amíg föl nem ültem a vonatra. Jó barátok lettünk, s később vissza is szerződött Debrecenbe. A Ruttkai Évával kezdődő szerelmüknél is ott lehettem. Ruttkai felhívott egy napon: Gyuri, mondjon el nekem mindent a Zoliról. Nem követek-e el nagy hibát, ha otthagyom miatta a férjemet? Persze én nagyon rábeszéltem Zolira, hiszen egy barátnak ez a kötelessége. Ha arra gondolok, hogy ez a kapcsolat mindkettejük életében milyen fantasztikus jelentőséggel bírt, azt hiszem, nem tettem rosszat. Azt persze elhallgattam, amit el kellett, hogy Zoli egy nyugtalan ember volt, és olykor a legjobb barátaival is elképesztően össze tudott veszni. Vannak nagyon nagy színészek és rendkívüli tehetségek. Latinovits ebbe a második kategóriába tartozott. Nagyon vonzó és taszító egyéniség volt egyszerre. Öngyilkossága előtt három nappal találkoztunk utoljára. Ruttkaival rendeztem egy darabot éppen, s ő, mielőtt elutazott vidékre, bejött elköszönni a színházba. Együtt ebédeltünk – de ekkor már egy másik ember volt. Gyakran felteszik a kérdést, hogy készült-e a halálára, mint ahogy Domján Edittel kapcsolatban is, akivel szintén közeli barátságban voltunk a feleségemmel. Erre azt mondom, hogy igen és nem. Az ő esetükben nem motivációról volt szó, hanem rettenetes indulatról. Számomra viszont isteni adomány volt, hogy velük dolgozhattam" - fogalmazott Lengyel György.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.