"Lehet, hogy új időszámítás indul" - POSZT-interjú Máté Gáborral

Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója is tagja a POSZT tanácsadó testületének, amely az új vezetőség munkáját segíti. A fesztiválhoz fűződő emlékeiről és arról kérdeztük, mi a találkozó jelentősége a szakma életében. Villáminterjú.

Milyen emlékeket őrzöl a POSZT-ról?

Máté Gábor: Teljesen vegyes emlékeket. Volt, hogy jól éreztem magam, de sokszor inkább hazamentem volna. Ezért nem a POSZT a hibás, egyszerűen olyan alkat vagyok, aki különösebben nem szeret fesztiválokra járni és akit zavar a túlzott puszilkodás, amit Pécsett nem lehet elkerülni. Évad közben mást se csinálok, mint szakmabeliekkel találkozom, tehát nekem ezzel sem lehet nagy örömet okozni. A válogatást pedig mindig rendkívül problematikusnak, gyakran méltánytalannak tartottam.

A Katona József Színház egyszer hangot is adott nemtetszésének…

Máté Gábor: Valóban, amikor meghívták tőlünk A hős és a csokoládékatonát, a társulat úgy döntött eláll a versenytől és csak az OFF-programban vesz részt. Így játszottuk Pécsett A kétfejű fenevadat, ami a színház belső értékítélete, majd a kritikusok szerint is az évad legjobb produkciója volt. Az akkori válogató például, nem érezte versenyelőadásnak.

Ezen az eseten túl mit tartasz még méltánytalannak?

Máté Gábor: Például azt, amikor válogatók olyan válaszokat adtak a kérdésre: “idén miért nem került be a Katona?”, hogy kinyílt a bicska a zsebemben. De nem vettem elő… Egy darabig csak azon lehetett hörögni, hogy az illető válogatónak milyen ízlése van, az utóbbi években azonban teljesen nyilvánvalóan érvényesültek olyan szempontok is, amelyeknek nincs közük a művészi kvalitásokhoz. Önmagában egyetértek azzal a gondolattal, hogy minél több színháznak jusson hely a POSZT-on, annak viszont semmi értelmét nem látom, hogy ez legyen a vezérelv a program összeállításakor. Elég kínos az is, ha valaki nem ismeri a tendenciákat, ha rácsodálkozik a színházi életre, ha nem tudja kontextusba helyezni az előadásokat. Megdöbbentett például, amikor A mi osztályunk helyett, ami szintén megkapta a Kritikusok Díját, az egyébként jól sikerült Nordost került be. Nem mondom, hogy nincs helye az idei listán Mohácsi János Istenítéletének, de lehet, hogy újat mondanék azzal a válogatóknak, hogy a produkció egyszer már nyert díjat a POSZTon, akárcsak a női főszereplő és a díszlettervező. (Herczeg Adrienn Elizabeth Proctor szerepéért már a pécsi produkcióban elnyerte a legjobb női főszereplő díját, a Vígszínház előadásának díszlettervezője, Khell Zsolt pedig a legjobb díszlettervező díját kapta ugyanazért az előadásért - a szerk.) Ennél nagyobb baj, ha nincs konszenzus és ennek okán az “egyet ide, egyet oda ”szervezi a versenyt. A “ti” meg a “mi” önmagában annyira káros különbségtétel, hogy erre igazából nem is érdemes szót vesztegetni.

Hogy látod, mi volna az ideális felállás?

Máté Gábor: Az lenne a legnagyszerűbb, ha rendszeres színházlátogatók, megkerülhetetlen ítélők döntenének a POSZTról, olyan személyek, akiknek a szakmai hitelessége, tudása előtt még az is fejet hajt, akinek nincs ínyére egy-egy választásuk. Mondjuk ki: ilyen nincs. Ezek az emberek vagy meghaltak, vagy nem is léteztek. Hogy lesznek-e, azt nem tudom, szkeptikusan figyelem. Tehát a jelenlegi válogatói rendszernél én sem tudok jobbat, de azt remélem, hogy a POSZT-ról folyó párbeszéd azért hoz változást. Addig is kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a színház szubjektív műfaj, mindig előfordulhat, hogy valakit egy produkció a székhez szögez, más meg legszívesebben már az első öt perc után elmenekülne előle.

A Katona József Színház szinte minden évben vendége a POSZT-nak, többnyire a versenyprogramban szerepeltek. Tudsz ennek évről évre örülni? Mondjuk idén Az Olaszliszkainak?

Máté Gábor: Személy szerint, annyira belefásultam a dologba, hogy egykedvűen figyelem, bekerülünk-e vagy sem. A tavalyi évben hallatlanul örültem annak, hogy kimaradtunk a botrányból, ebből az ostoba és tulajdonképpen nevetséges “húzd meg ereszd meg”-ből. (Lábjegyzet a történtekről alább. A szerk.) De a POSZT indulásakor még én is lelkesültem, sokakkal együtt hittem abban, hogy ez a fesztivál elsősorban a szakmai találkozásokról fog szólni, nem a harcokról.

Ennek látod most esélyét?

Máté Gábor: Igen, lehet, hogy új időszámítás indul. Biztató, hogy nem csak ígéret volt, hanem valóban létrejött a szakmai tanácsadó testület és minden tekintetben jelentős előrelépés, hogy a tagjai őszinte, konstruktív beszélgetéseket folytatnak egymással, sőt, képesek az egyetértésre, ráadásul sokat tudnak közösen derülni. Egyébként a poénok, amik elhangzanak egy-egy ülésen, üdítőek és azonos humorérzékről tesznek tanúbizonyságot. Ez megnyugtató. Hozzáteszem: a mai világban azt is meg kell becsülni, ha valamiről szavazunk és nem jelenik meg az újságban, hogy az ellenkezőjéről döntöttünk.

Szerinted mi a POSZT jelentősége a szakma életében?

Máté Gábor: A létrejöttekor minden résztvevőt az együvé tartozás ünnepi érzésével töltött el, mert a szakma egységét demonstrálta, de az utóbbi években a POSZT inkább a kettészakadásról szólt. Most az a kérdés, hogy a keserűség helyét át tudja-e venni valami más. Kétlem, hogy azt a mennyiségű sértődöttséget, ami összegyűlt bennünk, ki fogja oltani egy-két beszélgetés, de a kommunikáció az egyetlen esélyünk arra, hogy továbblépjünk abból a szorongató helyzetből, amibe navigáltuk magunkat és a POSZT ennek lehet terepe. Azt pedig egészen biztosan tudom, hogy azoknak a tanítványaimnak, akik más módon nem tudják megmutatni magukat a szakmának, életbevágóan fontos egy ilyen megmérettetés.

Kérdezett: Tóth Berta / Színház.hu

Lábjegyzet: Április 8-án nyílt levelet tettek közzé színikritikusok, miután a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) nem fogadta el a Színházi Kritikusok Céhe által jelölt zsűritagot, Csáki Juditot. Az aláírók bojkottálták a POSZT-ot. Ezt követően a Színházi Kritikusok Céhe és az Örkény Színház kilépett a Magyar Színházi Társaságból. Az Örkény csak versenyen kívül játszotta a versenyprogramba beválogatott előadásait, ugyanígy tett két független társulat, a STEREO Akt és a Szputnyik Hajózási Társaság.  "A dolog nem a személyről szól, hasonló meggondolásból – a paritásos elv alapján – még két személy, a rendezők és a drámaírók jelöltje is kimaradt a végső listáról. (…) Elkövettük azt a hibát, hogy amikor Csáki Judit felhívta Vajda Mártát (a Magyar Színházi Társaság titkárát) azzal, hogy úgy tudja, nincs benne a zsűriben, Márta ezt kész tényként közölte vele, mintha az elnökség már feldolgozta volna. Az utána indult polémia egy nem végleges döntést turbózott fel. Ugyanakkor tény, hogy mivel a listán volt egy kritikus, azt hittük, ha korábbi évek gyakorlatát követve kiesik néhány név, az nem kavar ekkora vihart" - nyilatkozta az ügy kapcsán Csizmadia Tibor, a Színházi Társaság elnöke. A szerk.