Naivaszerepet – eddig legalábbis – csak „pedagógiai céllal” kapott. Diploma után rögtön az ország egyik legnevesebb művészszínházához szerződött. A film is korán megtalálta. Most pedig vadonatúj szakaszához érkezett pályája. Ösztönből dönt, azt mondja, ez eddig még mindig bejött. Petrik Andrea színésznővel beszélgettem.
Lapszemle:
Annak idején azt nyilatkozta, a színház terápia a számára. A kérdésre, a pályakezdés után 7 évvel is így érzi-e, Petrik Andrea úgy válaszolt: “Egy jó munka tényleg terápia. Egy rossz munka viszont rombol. Nyilván a pályája elején lelkes és odaadó az ember. Aztán megtanulja, hogyan kell nekiállni egy munkának: nem szabad mindenbe belehalni, mert nem marad ereje arra a munkára, ami tényleg megkívánja azt. Tudni kell szelektálni. Én ezért is leszek mostantól szabadúszó. Mondják, létezik ez a bizonyos „hét év”, kapcsolatokban is, munkában is. Hét éve vagyok a Radnóti Színház tagja és megszólalt egy hang, hogy változásra van szükségem”.
fotó: Falus Kriszta
A kérdésre, a Radnótiban mit szóltak, elmondta: “Akik ismernek és szeretnek, azok abszolút elfogadták a döntésemet és támogattak ebben. Mert tudják, hogy nekem ez jó lesz. Mert ismernek. Nézd, lehet, hogy jobb lesz, lehet, hogy rosszabb. De másmilyen lesz. És a változás mindig jó! Én 15 évesen eljöttem otthonról. (Petrik Andrea a Vajdasági Temerinben született, majd a Szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba járt. A szerk.) Mindig volt bennem bátorság. A Radnóti nekem mindig egy fészek marad, hiszen bíztak bennem és rengeteg lehetőséget kaptam. Ez a döntés nem a Radnótiról szól: ha úgy adódott, kiengedtek független produkciókba, filmezni, tehát ez nem egy rabság volt, sőt. Továbbra is nagyon szurkolok a társulatnak. De egész életemben az ösztöneimre hallgattam, és még nem csalódtam bennük. Olyan ez, tudod, mint amikor levágatod a hosszú hajad, vagy kimész külföldre. Most kicsit önző vagyok” – fejtette ki a Junior Pirma-díjas színésznő, aki néhány szerepét megtartja a Radnótiban, és az évad első bemutatójában, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezésében is benne lesz.
Arról, mennyire könnyen tuja letenni estéről estére a szerepeket, úgy nyilatkozott: “Ez a szakmám, ez egy idő után már rutinná válik és tanulható. Máshol, máskor jön ki rajtam a feszültség.. Nem feltétlenül este, előadás után hazafelé, hanem mondjuk másnap egy boltban, vagy akár évek múlva. Miután lemegy a függöny, nagyon sok színésznek le kell eresztenie, “azt a bort meg kell innia, mert az kijár neki”. Csakhogy ez nagyon veszélyes. Fiatalabb koromban én is két végén égettem a gyertyát, és pont a Hajnali láz című film (Gárdos Péter mozija) hozott nagyváltozást az életembe, azóta jobban odafigyelek. Tudatosabb vagyok” – fejtette ki Petrik Andrea, aki a vásznon legközelebb a Kincsem-filmben lesz látható, amelyben Klara von Oettingent alakíta, a nyáron pedig Soós Attila mozgásszínházi előadásában, az Orlandó-ban fog szerepelni.
A teljes interjú a Euronews.com oldalon olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.