Fragan Gehlker biztosító kötél nélkül mászik fel és esik le a Trafóban kifeszített köteleken, mindent elkövetve azért, hogy életben maradjon.
Az előadást minden játszóhelyén újra kitalálják, átrendezik a helyszínre igazítva. Szükség is van erre, mert ez a produkció nagy belmagasságú elhagyatott terekbe készült, a Trafó csak azért láthatja vendégül, mert képes levetni magáról 18 éves köntösét, és visszaváltozik ipari térré. Csak a közönség, és az ő feszült figyelmük marad meg a kultúrtérből.
Az előadást minden játszóhelyén újra kitalálják, átrendezik a helyszínre igazítva. Szükség is van erre, mert ez a produkció nagy belmagasságú elhagyatott terekbe készült, a Trafó csak azért láthatja vendégül, mert képes levetni magáról 18 éves köntösét, és visszaváltozik ipari térré. Csak a közönség, és az ő feszült figyelmük marad meg a kultúrtérből.
Az Üresbe bele van kalkulálva a veszély, és az, hogy az ember akár össze is törheti magát. De amikor az artistát húzza a mélység, akkor örömmel zuhan, mert tudja, hogy újra és újra felküzdi majd magát a magasba, ahol ismét átélheti azt a szédítő és örömteli érzést, hogy életben maradt. Az előadás arra a felszabadító érzésre emlékezteti közönségét, hogy érdemes küzdeni, mert sziszifuszi munkával bármit elérhetünk. A zuhanás meg nem is olyan nagy baj, mert utána újra lehet élvezni, ahogy meghódíthatjuk a csúcsot.
Az egyszerű eszközökkel dolgozó előadás filozófiai alapvetéseken nyugszik, kiindulópontja Camus tanulmánya, a Sziszüphosz mítosza. Ahogy Camus, úgy Fragan Gehlker is boldog embernek látja Sziszüphoszt, „…akinek szívét betölti a csúcsokért vívott küzdelem…”(Camus).
Az Üres első lépései 2009-ben születtek meg, amikor Gehlker szélsőséges elhivatottsággal gyakorolta az egyik legegyszerűbb cirkuszi mutatványt, a kötélen való fel- és lemászást. Ennek az abszurditását akarta megmutatni a projekt, és azt, hogy a küzdelem tényleg lehet olyan felszabadító, mint amilyennek Camus Sziszüphoszában látjuk. Az előadáshoz 2011-ben csatlakozott a technikus-zeneszerző Alexis Auffray, aki egy görkorcsolyás-hegedűs szereplőként mozgatja a háttérben a szálakat.
Fragan Gehlkert itthon Schilling Árpád munkáin keresztül ismerheti a közönség. Schilling rendezte a francia CNAC cirkusziskolában Gehlkerék vizsgaelőadását, amit URBANRABBITs (Városi nyulak) címmel be is mutattak a Nagycirkuszban 2010-ben. Ezek után egy sor Krétakör előadásban szerepelt, a Trafóban például A Párt romantikus jelenetében lógott kötélen. A magyar rendezővel való találkozás fontos esemény volt az életében, amolyan mester-tanítványa viszony. Közös munkáik kapcsán ismerte meg az Üresbeni alkotótársát, Auffray-t is.
ÜRES
Fragan Gehlker, Alexis Auffray, Maroussia Diaz Verbèke: Üres
2016. május 26-27-28. 20.30 óra
Trafó Kortárs Művészetek Háza
Írta: Fragan Gehlker – kötél akrobatika; Alexis Auffray – zene és színpadtechnika, Maroussia Diaz Verbèke – dramaturgia
Eredeti ötlet: Fragan Gehlker
Fényterv: Clément Bonnin, asszisztense: Perrine Cado
Jelmezterv: Léa Gadbois-Lamer
Technikai vezetés: Adrien Maheux
Turné menedzsment: Anna Tauber
Adminisztráció: Roselyne Burger
Köszönet: Aourell Krausse, Bruno Dizien, Schilling Árpád, Lawrence Williams, Xavier Marco
A produkció honlapja
http://levide-insitu.blogspot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.