"A jóisten engem nagyon szeretett" - Gálvölgyi Jánost köszöntötték a Játékszínben

Ma ünnepli születésnapját Gálvölgyi János.

A Játékszín ügyvezető igazgatója Bank Tamás, és a Jutalomjáték című előadás szereplői tegnap este meglepték a közönség körében igen népszerű művészt.

Az előadás tapsrendjében tortával és meglepetés ajándékkal kedveskedtek a teátrum számos darabjában főszerepet alakító színésznek, akit nem csak a közönség jutalmazott vastapssal, de felesége Judit és lánya Eszter is az ünneplők között volt.

Gálvölgyi János pályájáról röviden:

Miután elvégezte az általános iskolát, a Madách Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Kitanulta a fényképész szakmát, majd 1967-68-ban a Révai Nyomda kemigráfus (klisékészítő) fényképészeként dolgozott. Az 1968-as Ki mit tud? kulturális tehetségkutató műsorban tűnt fel parodistaként. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, karriere a Thália Színházban indult. 1993-ban átszerződött a Madách Színházba, azóta is a társulat tagja. Elsősorban komikus darabokban játszik. A Rádiókabaré és a Heti Hetes című tévéműsor rendszeres vendége, saját műsora, a Gálvölgyi Show évekig volt az RTL Klubon. Műsorvezető a Klubrádióban. Szinkronszínészként is kedvelt, Benny Hill, illetve Harry Klein (Derrick) állandó magyar hangja volt. Feleségével, Gálvölgyi Judittal 42 éve házasok, két lányuk született: Eszter és Dóra.

Gálvölgyi Jánosról saját szavaival:

Fölmegy a függöny: Tudod milyen pokolian jó meg rossz érzés, hogy ott ül 800 ember fölajzva, fölmegy a függöny és bemegyek a színpadra? Az borzasztó nagy nyomás - biztos nem mindenkinek tetszem -, ha én nem vagyok aznap este jó. Hogy esetleg valami miattam nem történik meg. De erről álmodoztam mindig.

Lényeg: Én biztosan belehalnék az első olyan esetbe, amikor csak udvarias taps fogad előadás végén. Vagy ha egy poénom nem robbanna. Egy drámai színész áltathatja magát a csendesebb fogadtatás után, hogy annyira meg voltak rendülve az emberek. Komédiánál viszont nincs ez a menedék. Abban nem lehet bízni, hogy majd a villamoson meg lefekvésnél fog rájönni a nevetés. Ha a helyszínen nem csattan a poén, az bukás. Minden este ítélet hirdettetik, és nincs fellebbezés. Ez a lényeg!

Kitüntetések: Hát erről azt gondolom, hogy a jóisten engem nagyon szeretett. Kálmán György mondta egyszer, hogy ne a kitüntetés legyen a célom, hanem az, hogy egy színház a saját halottjának tekintsen. Ez '68-ban még nem érintett mélyen, de ma már... Tudod te, mennyibe kerül egy jobb temetés? Mindig nagyon örültem a kitüntetéseknek, pedig próbálják ám elvenni az ember örömét. De én nem hagytam. (…)  Kazimir Károly egyszer megkérdezte: Apuskám, tudja, hogy milyen díja volt Kabos Gyulának? Honnan tudnám? De miért volna érdekes? Na, látja! Ő attól még Kabos Gyula. Maga meg legyen a Gálvölgyi! Ez tanulságos volt. 

Púder után: Térdfix zokni. A mai napig ezt viselem a színpadon, mert egy férfinak ebben kell lennie: én ezt így tanultam. Lehet, kinevet érte, de itt van ez a kézmosó folyadék is a táskámban. (elő is veszi és az öltözőasztalra teszi a kis üveget). És ki fogom festeni magam a színpadon. Ma már nem mindenki teszi! Tudja, én annak idején azt láttam, hogy a férfiak szépek a színpadon. Mert szép a bőrük. Nem fénylik a reflektortól és nem is izzad. Én le fogom magam alapozni, ma este is. S tudom, a púder és közötte már nem én leszek. 

Tükör: A világ felgyorsult, klippesedett. Régen például Kellér Dezső kiállt a színpadra egyedül és húsz percen keresztül mesélt, majd a végén mondott egy poént. Ezt már Hofi a maga módján felgyorsította nagyon. Ma meg olyan pergővé vált minden, hogy az valami csoda. Már nem lehet húsz percen keresztül nem mondani egy poént sem. A csúnya kifejezések is bejöttek a színpadra, de hát ez természetes, hiszen ha az ember kimegy az utcára, ugyanezzel találkozik. A színpad az pedig mindig a hétköznapokat tükrözi. 

Felszenteltetni egy színházat: Amikor ezt olvastam, azt mondtam, itt borzasztó baj van, mert az illető úr valószínűleg nem tudja, hogy a színház maga egy templom. Régi szabály, hogy a színpadon nem eszünk, nem hangoskodunk, nem fütyülünk, oda nem megyünk be kalapban. A színházat esténként a közönség szenteli föl. A papnak ezzel nincs dolga, mert lehet gyönyörű az épület, ha kutyaütő rossz előadások vannak benne, az már nem templom. Megáldhatja, vagy szentelheti az összes pap és minden felekezet, akkor sem lesz belőle színház.

Folytatást itt talál.