"A korosztályom megölte a mestereket" - Verebes István válaszolt

Hatvanéves a József Attila Színház. A jubileumi évad nyolc új bemutatójának egyike Kollár Béla Veszek egy éjszakát című vígjátéka lesz. Ennek apropóján a rendezővel, Verebes Istvánnal beszélgetett a Librarius.

 

A librarius.hu cikkéből:

 

"Nemcsák Karcsit Miskolcról ismerem 1974-75 környékéről, amikor fiatal srácként díszítőmunkás volt. Akkoriban megkért, hogy hallgassam meg a Petőfi-verseket, amiket a főiskolai felvételijére visz. Meghallgattam, és azt mondtam neki: magából soha nem lesz színész, menjen el, de ki fogják rúgni. Kirúgták. A következő évben ugyanez történt, meghallgattam, mondtam, hogy tartom a véleményemet. Felvették. Rá négy évre Gyulán a Harag György rendezte Caligula helytartójában játszottam, amelyben Nemcsák végzős osztálya statisztált. Megkérdeztem Szalma Tamást, a barátját: te, milyen ez a Nemcsák? Azt mondta: a legjobb. Hát, mondom, akkor ezt elszúrtam, van ilyen. Kíváncsi voltam rá, és megnéztem sok mindenben. Ruszt Józsefnél dolgozott Egerszegen. Iszonyatos erejű, szenzációs férfialkat volt, amilyenből nagyon kevés volt a szakmában. 1985-ben rábeszéltem Bálint Andrást, hogy szerződtesse a Radnóti Színpadra. Nagyon jókat játszott, én is dolgoztam vele, és kifejezetten jó barátok lettünk. Négy éve ő keresett meg engem, hogy menjek a József Attilába, és megmondom őszintén, örültem neki" - mesélte Verebes István.

 

Verebes 

Fotó: librarius.hu

 

"Balliberális barátaink azóta is húzzák a szájukat, hogy ebben a színházban dolgozom, merthogy Nemcsák ugye politikai kinevezett" - fogalmazott a rendező, majd hozzátette: "Engem is a politika nevezett ki igazgatónak, Nyíregyházán például az MDF és a Fidesz. Ez nem jelentette azt, hogy nekem MDF-esnek vagy fideszesnek kellett lennem – mint ahogy volt szocialista polgármester is később Nyíregyházán. Csináltam a magam dolgát, és nem törődtem azzal, hogy mi a munkáltatóm pártállása. Amikor szemrehányást kaptam, egyrészt azt kérdeztem: a közönség fideszes? MDF-es? Másrészt: érdekelt engem valaha, hogy mi a világnézete vagy a pártvonzalma az igazgatónak? Ha érdekelt volna, akkor a szocializmusban egyetlen színházba sem tettem volna be a lábamat. A sok anomália, ami a színházi életben van, nem csak a Fidesz sara, hanem 40-50 évé – amit én ezen a pályán töltöttem. Ahol ma tartunk, amiről ítéletet hozunk, nem most kezdődött. Akkor kezdődött, amikor a színészek méltóságát elvették, amikor hagytuk, hogy azt csináljanak velünk, amit akarnak, és aztán ebből jogszokás lett."

 

Verebes István elmondta, nagy színészt most egyet sem lát olyan budapesti színházakban, ahol Kiss Manyi, Páger Antal, Pécsi Sándor, Kozák András játszottak. "Ha ők beléptek a folyosóra, mi, fiatalok a falhoz lapultunk. Sok kiváló színész van a korosztályomban, hát még a fiatalabbak között, szenzációs tehetségeket is látok, ámde nagy színésznek csak Törőcsik Marit és Bodrogi Gyulát mondhatom" - tette hozzá.

 

"A korosztályom megölte a mestereket, ledöntötte a szobrukat, megszüntette a kontinuitást. Ez már a hetvenes-nyolvanas években elkezdődött. Nem egészségügyi okokból haltak meg a Várkonyi Zoltánok, a Marton Endrék, a Kazimirok. Elsöpörték őket például azzal, amikor az általam tisztelt, de nem pártolt Koltai Tamás le merte írni, hogy a hatvanas-hetvenes években csak Major Tamásnak volt iskolája. Ami nem igaz, mert nem volt, de ha neki volt, akkor volt Várkonyinak, Ádám Ottónak és másoknak is. (...) Amikor a Művész Színház, ahol az ország jeles színészei voltak, megbukott, mindenki kárörvendően boldog volt. Akkor azt kérdeztem: nem érzitek, hogy ez mekkora tragédia; milyen borzasztó, hogy Törőcsik Marival, Hernádi Judittal, Darvas Ivánnal, Hirtling Istvánnal, Gáspár Sándorral, Eperjes Károllyal, hadd ne soroljam, megbukik egy színház; milyen rettenetes, hogy itt másfajta buzgárok működnek? Azt gondolom, mire ez a szakma összebékül annyira, hogy tudunk örülni egymás eredményeinek, az nagyon sok idő lesz, és nem tudom, minek kellene történnie hozzá" - mondta Verebes István.

A teljes interjú itt olvasható.