Oberfrank Pál: „Itt még eljönnek matrózblúzban színházba”

A Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját az Origo kérdezte. Lapszemle.

Az Origo cikkéből:

A teátrum nemrég meghirdetett évadterve kapcsán Oberfrank Pál elmondta, nagyon sokat gondolkodnak egy-egy új évad előtt. „A legfontosabb, aki számít a műsorpolitikánkban, maga a néző. Inkább ösztönös gondolkodás ez, inkább csak érezzük, hogy mit szeretne látni. Az biztos, hogy a szépre, a harmóniára szükség van, de kell mondanivaló is, színvonal, igényesség, és kell az, hogy az eredeti írói szándék ne csorbuljon. Ne azt érezzék, hogy mi most itt valamit üzenni akarunk nekik, vagy inkább okítani. Veszprémben meglehetősen öntudatosak az emberek, legalábbis a színházba járó közönség, aki nagyon szereti a színházát. Van bennem egyébként egy kép: áll két fa egymás mellett, amelyek egymást termékenyítik meg. Az egyik fa a színház, a másik pedig a közönség. A nézők vágynak a színházra, a színház vágyik a közönségére. Egyébként a nézőinket szinte név szerint ismerjük. 17 ezer bérletesünk van” – számolt be a direktor, aki szerint ez óriási szám egy 58 ezres városban.

Oberfrank Pál úgy látja, sok feladat áll előttük, hogy a „legoptimálisabb alakját" vegye fel társulatunk, alkalmazkodva a korhoz, a mai követelményekhez. „Igen, mi megszólítjuk az embereket. Nem csupán előadásokkal. A színház részt vesz egészségügyi, különböző egyéb kulturális rendezvényeken, rendezünk programokat értelmi fogyatékos vagy daganatos betegekkel foglalkozó alapítványokon keresztül is. De vannak kiállításaink, gyerekprogramjaink, nyílt napjaink. Úgy mondjuk ezt, hogy élet, 'közösségben a közönséggel'. Így működik ez a színház. Megpróbálunk folyamatosan kapcsolatban lenni a nézőinkkel, olyan előadásokat kitalálni, amelyekre azt mondják, hogy igen, ez érdekli őket, és eljönnek. Az is fontos, hogy Veszprémben nincs az a fajta őrületes zavar, mint a fővárosban. Itt talán homogénebb a közösség, nyugodtabb az ember. Itt még eljönnek a diákok matrózblúzban színházba. A közönség pedig szépen felöltözik, ünnepi ruhába, és úgy jön el. Szerintem ez nagy dolog” – hangsúlyozta.

A felvetésre, miszerint azt is lehetett hallani, hogy megpályázza a Vígszínház igazgatói állását, így felelt: „Nagyon sokan kerestek, hogy pályázzam meg a színházat, sőt, azzal is felhívtak, hogy ha megpályázom, jó esélyeim vannak. De mégsem pályáztam meg. Egyrészt azért, mert azt gondolom, hogy itt Veszprémben vagyok színházigazgató, és ez az élettől nagy ajándék, nagy lehetőség. Nem hagyhatom itt 4-5 év után, hiszen nem végeztem még el itt a feladatomat. Feltett szándékom, hogy megvalósítsam a Veszprémi Petőfi Színház rekonstrukcióját. És úgy gondolom, hogy a Vígszínház Eszenyi Enikő vezetése alatt elindult egy új úton, amelynek az irányait érzékeljük, a közönség pedig szavaz az évek során, hogy ez tetszik-e neki. Ha igen, akkor hosszú út áll még a mostani vezetés előtt.”

A POSZT-ról úgy véli, nagyszerű kezdeményezés volt, és hosszú ideig tisztességesen, valamilyen konszenzus alapján működött, de úgy érzi, az utolsó években „sok sebet kapott", egyfajta politikai hadszíntérré vált. „Sokszor keserű szájízzel jöttem el onnan. Öröm volt a kollégákkal találkozni, öröm volt odamenni, de nem volt jó, hogy voltak, akik – úgy tűnt - csak azért mentek oda, hogy bántsák a másikat. Szerintem nem állunk olyan jól semmilyen szempontból, hogy ezt megengedhessük magunknak. Hogy egymást gyilkoljuk. Most viszont úgy látom, hogy valami új elindulhat. Bízom a jövőjében” – tette hozzá Oberfrank Pál.

A teljes interjú itt olvasható.