A chicagói hercegnő méltatlanul elfeledett darabja a hazai operettirodalomnak és Kálmán Imre igen gazdag életművének. A Budapesti Operettszínházban a darab premierjét idén tavasszal tartották, a címszerepet játszó Fischl Mónikával készült interjú. Lapszemle.
A magyar virtusról, egy különleges zenei világról és az örök nőiességről is mesélt a színésznő a Demokrata interjújában.
Fischl Mónika a darab fogadtatásáról elmondta, hogy már A chicagói hercegnő olvasópróbáin is érezték, robbanás lesz.
"Jó csapat gyűlt össze, kiváló a szereplőgárda, Béres Attila rendező és Lőrinczy Attila dramaturg szinte teljesen átdolgozta a szövegkönyvet. Mintha egy mai, humorral teli amerikai minisorozat párbeszédeit hallanánk. Szinte minden mondat üt, minden mondatban van egy poén. Egyetlen dologhoz kellett hozzászoknunk, hogy kivárjuk a közönség reakcióit: ez fontos, mert ha nem hagyunk kellő időt, kellő levezetést a poénoknak, elhalnak - és igazán kár lenne a remek szövegekért. Egyelőre úgy érzem, jól vettük az akadályokat. A közönség remekül fogadta a darabot" - vélte.
Hozzátette, hogy talán eddig azért nem volt annyira népszerű A chicagói hercegnő, mert egy igen rendhagyó operett. Egészen más a zenei világa, mint a többi Kálmán-klasszikusnak, a Csárdáskirálynőnek, a Marica grófnőnek vagy A bajadérnak, amelyek csodálatos, klasszikus hangszerelésű darabok. A chicagói hercegnőt Kálmán akkor írta, amikor már Amerikában élt, valószínűleg inspirálta az a közeg. Az ősbemutatót mégis Európában, a Theater an der Wienben tartották 1928-ban. Nem volt igazán jó a fogadtatása.
"A zeneszerző a húszas-harmincas évek Amerikáját álmodta színpadra, szinte uralkodik a darabon a dzsessz, a slowfox, a charleston: attól olyan izgalmas, hogy többféle zenei irányzat keveredik benne. A dzsessz mellett persze ott van a cigányzene, a magyar népzene, a magyar virtus is. Úgy érzem, minden szempontból rendhagyó előadás született" - avatott be a színésznő.
Fischl Mónika arra is kitért, hogy ebben az operettben a primadonna és a bonviván szerepek sem hagyományosak.
"Borisz, a darabbéli párom nem klasszikus bonvivánszerep, és a primadonna szerepkörre sem jellemző ennyi táncos feladat, az hagyományosan inkább a szubrett-táncoskomikus páros sajátja. Boriszt Dolhai Attila és Homonnay Zsolt felváltva alakítja, Maryt pedig Bordás Barbarával ketten játsszuk váltott szereposztásban. A fiúk Lénárt Gábortól fergeteges táncokat tanultak, legényessel, csapásokkal, Bodor Johanna koreográfusunk pedig nekünk készített fantasztikus koreográfiát. Mikor elkezdtük a táncpróbákat, nem akartam elhinni, hogy Johanna ötleteit meg tudom valósítani, már a második lépésnél azt mondtam, ez biztos nem fog menni. Néhány hónap alatt azonban belejöttem, és most már nagyon élvezem. Mary egy elkényeztetett, amerikai milliomoslány, aki az amerikai dzsesszes világot képviseli. Nekem ez eleinte nehezemre esett, mivel az én hangom klasszikus bel canto stílus, azt tanultam. Viszont nagyon vágytam már arra, hogy a könnyedebb műfajban kipróbálhassam magam."
Az Operettszínház primadonnája arról is szót ejtett, hogy a musicalek közül csak a klasszikus darabokat vállalná el, például Az operaház fantomjának Christine-jét, vagy a Nyomorultak Cosette-jét. Az interjúban kifejtette mennyire nehéz egyik szerepből átsétálni a másikba.
"Mikor főiskolás voltam, és még nem játszottam színházban, nem értettem, hogyan lehet párhuzamosan több szerepet vinni. Ma már tudom, a több hónapos próbafolyamat alatt olyannyira beleivódik az ember lelkébe a szerep, a figura lényege, hogy mikor este felmegy a színpadra, egyszerűen azzá válik. A Csárdáskirálynőt 1998 óta játszom, igaz, többféle rendezésben, ebben képtelenség hibázni. Egyébként éppen A chicagói hercegnő lesz az előadásaink között az, amelyet szinte minden hónapban újra kell majd próbálnunk, mert annyira feszes ritmusú a darab, pergő a szöveg, és komoly állóképességet igényelnek a táncos jelenetek, hogy nem szabad kizökkenni belőle..."
A chicagói hercegnő ebben az évadban június 9-én látható utoljára az Operettszínházban.
Forrás: Demokrata/Szentei Anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.