Zsótér Sándor: "Az emberi természet nem változik"

Zsótér Sándor rendezésében nemrég mutatta be a Maladype Színház a III. Richárdot. A rendezőt az Origo kérdezte.

Az Origo cikkéből:

"Az emberi természet nem változik, de minden más igen. Ebben a formában, ahogy a III. Richárdban látjuk, mindez nincs: nem ilyen típusú háborúk vannak, nem így történnek a megbeszélések,  nem így csinálják ki az embereket – sokkal cinikusabban, rövidebben, gyorsabban. Ez egy mesejáték a mai élethez képest, de ugyanazok az emberi mozgatórugók, manipulációs és rágalomtechnikák. Richárdról egy ilyen szép jelzőt mondanak: békebontó. Van olyanfajta ember, aki nem tűri maga körül a harmóniát vagy a nyugalmat, valahogy bele kell köpnie. Más kérdés, hogy amikor eléri a célját, akkor nincs nagyon mit élvezni rajta. Szerintem az a baj, hogy  nehezen érhető tetten ez a folyamat. Ha átlátható lenne, nem szabadulhatnának el emberek. Könnyű mondani: „Ó, mi ezt látjuk!” A saját környezetünkben sem látjuk. Pont ezt kell megmutatni, hogy nem vesszük észre, különben az emberek rögtön mondanák: „Ez egy gazember, nem választjuk vezetőnknek, ez a munkahelyi vezető alkalmatlan, fellázadunk és elsöpörjük...” Hogyan kell ezt megmutatni? Nem a mit, a hogyan a nehéz" - tette hozzá a rendező.

Arról, hogy Richárd ellenfelét, Richmondot, aki betölthetné a pozitív hős szerepét, kihagyta az előadásból, úgy nyilatkozott:  "Tehetetlen az ember az ötödik felvonással, hirtelen, két-három óra elteltével bejön egy alak, akiről nem tudunk semmit, és ő a pozitív hős. Ugyanolyan hatalombitorló állat, mint III. Richárd, ugyanolyan jogtalanul, mint ő, valahogy mégiscsak eléri a szerző, hogy neki drukkolj, mert Richárd már annyi mocskosságot csinált. És mégis Richárdnak fogsz drukkolni! Akit héttől látsz gonosznak, aljasnak, féregnek, megátalkodottnak, nyájas gyűlölködőnek! Aztán bejön valaki, hogy ő most jó lesz... Nagyon nehéz szerep. Valaki a vége előtt bejön, mond három beszédet, és ezért szeressük? Nem ismerjük, nem láttuk vészhelyzetben. Richmondnak köze volt Erzsébet királynőhöz, a szerző megbízójához, de gyakorlatilag nem ismerjük. Most azt éreztem, nem kell ez az alak. Itt a történet vége. A többi szerep szinte kivétel nélkül megmaradt". 

Fotó: Ujvári Sándor /MTI

A kérdésre, van-e esetleg olyan érzése, hogy bizonyos színházakba éppen azért hívják rendezni, mert olyasmit szeretnének a színpadon látni, ami más, mint amihez az adott színház törzsközönségehozzászokott, úgy felelt: "Van. Egészen más például, ha egy vidéki színház hív. Fontos, hogy mire hívnak, kötelező a darab, vagy választhatok? Miért hívnak? Mert sokat, rendesen és tisztességesen dolgozom, nem viszek sok pénzt, és nem akarok igazgató lenni sehol. Általában kis helyekre engednek be. Szempont-e nekik, hogy más legyen? Ezt csak ők tudnák megmondani. Azt hiszem, ha visszahívnak valahova, látják értelmét annak, amit csinálok.  A színház kiszámíthatatlan. Ugyanolyan erővel csinálja az ember azt is, amit a nézők nem szeretnek, és sokszor váratlan, hogy valamit megszeretnek. Szeretném hinni, hogy a színészekkel és a munkatársaimmal kicsit messzebbre nézünk annál, ami éppen divat. Minden meghívásnak bonyolult, de észszerű oka volt. Sok munkával egy oknyomozó riporter kideríthetné". 

Zsótér Sándort arról is kérdezték, milyen élmény volt az Oscar-díjas Saul fia című filmben szerepelni. Annak kapcsán, hogy Röhrig Géza egy közönségtalálkozón azt mondta: áldás volt a forgatáson, úgy vélekedett: "Én halálfélelmet éreztem. Persze nem voltam annyit a forgatáson, mint a főszereplő, ő valószínűleg sokkal mélyebb előkészítési munkában vett részt. Én őszintén mondom: megtisztelve éreztem magam, hogy Nemes Jeles László elhívott castingra. Boldog voltam, hogy megkaptam a szerepet. És hálával tartozom ott mindenkinek."

A teljes interjú itt olvasható.