Hisz a közösség gondolat- és sorsformáló erejében, Debrecenben nagyszerű kollégák veszik körül. A Csokonai Nemzeti Színház művészét a Hajdú-Bihari Napló kérdezte.
"Attól, hogy Kazimir Károly és Iglódi István megvédett és bizalmat szavazott nekem, szárnyaim nőttek, s az év végi vizsgán már hangos bravót kaptam egy népballada elmondása után, mégpedig Ádám Ottótól. Pedig a szőrös szívű vizsgáztató művész tanárok nem erről híresek. Utolsó évben pedig már nem is az osztálytársaimmal vizsgáztam, hanem megkaptam a Várszínházban Ödön von Horváth A végítélet napja című színművének női főszerepét! Az osztályom ott drukkolt nekem a lépcsőkön ülve a bemutatón" - mesélt a főiskolás évekről Kubik Anna.
Fotó: Tósoki Attila, feol.hu
"Hiszek a közösség gondolat- és sorsformáló erejében, ezt hagyományozták ránk a Nemzeti nagy öregjei, akikkel évtizedeket töltöttem együtt! Ezért játszom én is most az otthonomtól ilyen messze! S milyen sokan élünk így! Keressük azt a közeget, amely inspirál, erőt ad, szeretetet sugároz! Ülhettem volna életem végéig Budapesten, egy társulatban, senki nem kényszerített, hogy 480 kilométert utazzak egy-egy előadásért oda-vissza, „lepukkant”, málló vakolatú öltözőért, siralmas állapotú színészlakásért, ahol vagy ötvenéves csövek rozsdállnak a kivájt falú fürdőben. De engem a szeretetteljes közeg éltetett mindig is, s itt Debrecenben nagyszerű emberek és kollégák vesznek körül. Szeretem nagyon ezt a társulatot, sok tehetség gyűlt itt össze! Zavar, persze, s mindig elámulok, hogy nem fontos, hogy a művészek milyen körülmények közt alkotnak s igen, szenvedünk attól is, hogy milyen presztízs-veszteségen esett át a színház. Az biztos, hogy egy semmihez nem értő celebet ma jobban megbecsülnek, mint egy nagy tehetségű ifjú vagy idős szeretett kollégámat. Ebben biztosan mi is eltévedtünk, valahol nagyot hibáztunk… hagytuk azt is, hogy a politikusok és a celebek mindent vigyenek előlünk. A médiának is óriási a felelőssége e tekintetben…" - fogalmazott a Kossuth-díjas színésznő.
A kérdésre, hogyan épít fel egy-egy szerepet, Kubik Anna elmondta, ez a folyamat leginkább egy detektív munkájához hasonlít, aki a jellemeket próbálja felrajzolni, s az a kiindulási pont. "Folyamatosan bomlik ki a próbák során, hogyan jár, néz, ül, mik a gesztusai, mi az észjárása egy –egy figurának. Azért szeret a színészek többsége próbálni, mert tele van (jó esetben) sikerélménnyel ez a periódus. Fantasztikusan jó rátalálni egy mozdulatra, egy biztos hangsúlyra. De vannak gyötrő időszakok is benne rendesen, amikor semmi nem megy. Az is gondot okoz, hogy rakjam a lábamat egymás után úgy, hogy az még járásnak tűnjön… Ugye hihetetlen? Ez a hideg-meleg váltakozás a próba folyamata, gyönyörű és elborzasztó egyszerre! Az előadások nehézsége meg abban áll, hogy ezt aztán akárhányszor reprodukálni kell tudni, s ez különböztet minket meg az amatőröktől. Hogy „itt és most” született meg egy mondat, vagy érzés, ezt kell minden alkalommal éreznie a nézőnek! Nem könnyű ez sem, tekintve, hogy jó néhány előadást több százszor is játszottam. Legtöbbet talán a Csíksomlyói passiót, talán négyszázszor… még főiskolásként kezdtem el, óriási sikere volt, s nem csupán színházi előadásként. Ezt éltem meg az Advent a Hargitán-nal is, Sütő darabjával, ezt kétszáz estén játszottam a Nemzetiben, mindig ünnep volt, minden egyes előadás!" - emlékezett a színésznő.
Kubik Anna azt is elárulta, mi az amit nem szeret a munkájában. "Utálok öltözködni, ez van. Amennyi ruhát én életemben magamra kapkodtam, az nem semmi! Már hálás vagyok az egyruhás szerepekért, miközben a kolléganők őrülten próbálják a szebbnél szebb ruci költeményeket, mindig mosolygok. Semmi nem múlik rajta, ugyanis. A szövegtanulás sem a kedvencem, pedig azt aztán igazán tanultam, eleget. Ingerült vagyok, amíg nincs a fejemben, iszonyúan gátol a próbák alatt, már rég tudom, mit kéne csinálni, de csak fejben, s nincs még ott a pontos szöveg! Legkedvesebb filmszerepem a Vörös vurstli, Molnár György filmje, abban egy halnőt játszottam (cirkuszban játszódik a történet), ott csak tátognom kellett. Igazán kedvemre való volt!"
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.