Tompa Andrea: "A folyamatos működés szinte reménytelen"

Június 9-én jelent meg a 49. évfolyamában járó Színház legújabb, egyelőre utolsó száma. Tompa Andrea kritikust, a folyóirat főszerkesztőjét Veiszer Alinda kérdezte.

Tompa Andrea a Hír TV műsorában elmondta, egy folyóiratot általában évente 15-20 millió forintból lehet megcsinálni, ők tizenhétből működtek az elmúlt években, ehhez képest az idén 6,8 millió forintjuk volt – utalt az NKA idei kuratóriumi döntésére. "6 számra adták, ebből mi ezt tudtuk kihozni, sokkal kevesebbet kaptunk, mint eddig, és ezt nincs honnan kipótolni" – számolt be a főszerkesztő.

Fotó: Kurucz Árpád, nol.hu

Arra a kérdésre, hogy miért ragaszkodnak a nyomtatott megjelenéshez, amikor manapság szinte mindenki online működik, Tompa Andrea elmondta: egy nagyon jó internetes újsághoz ugyanúgy sok pénz kell, hiszen általában a minden nap frissülő tartalomra kell a forrás. "Mi egyrészt a múltunk miatt ragaszkodunk a folyóirathoz, és erről elég nehéz lemondani. Másrészt azt hiszem, mégis csak van az a kultúra, hogy az ember fogja ezt a lapot, ebben van egy havi tartalom, hozza-visszi a lakásban, főzés közben elolvas belőle egy cikket, nagy blokkokat lehet közölni, előhúz régi számokat, mert valamiért fontos, hogy a címlapon szereplő színészhez kapcsolódjék. Erről mint formáról is nehéz lemondani" – hangsúlyozta a főszerkesztő. Hozzátette: mintegy nyolc éve rendelkeznek saját honlappal, amely azonban más tartalommal frissül, mint a print lap.

"Egyelőre nem tudjuk kitalálni, mit csináljuk. Annyit tudunk tenni, hogy az idei támogatásból – hozzáteszem, június van és még nem kaptunk egy fillért sem – próbáljuk felmérni, milyen továbbélési esélye van az internetes lapnak, minden erőnket arra koncentráljuk, hogy olvasott legyen, viszont a nyomtatott újságot nem tudjuk már folytatni" – szögezte le.

Tompa Andrea elmondta, sajnos nem lát a mai Magarországon olyan mecenatúrát, amely lapok fenntartásában részt tudna venni. "Sajnos nagyon szomorú példák vannak előttem, nagy művészek: Schilling Árpád Krétaköre, a tavaly bezárt Szputnyik, Bodó Viktor társulata. Ha ők nem tudtak olyan támogatást begyűjteni, amivel folyamatosan fent tudnak maradni... Egy-egy akciót, előadást, lapszámot persze mindig lehet finanszírozni, de a folyamatos működés szinte reménytelen" – véli a Színház folyóirat főszerkesztője.

Arra a felvetésre, hogy a színházak nem emelték fel a hangjukat a kritikai lapokért, Tompa Andrea így felelt: "Tulajdonképpen megértem, inkább az lepett volna meg, ha megtörténik. A szakma annyira szét van tagolódva, annyira szét van esve - a 80-as években azt a szót használták, hogy atomizálódott. Ugyanakkor akárhányszor színházi emberekkel beszéltem, mióta ez a helyzet fennáll, mindenki megijedt, hogy egyáltalán meg tud az történni, hogy a színházi szakma egyik lapja – nyilván mások azt mondják, hogy az egyik legfontosabb, legrégebbi stb. lapja – egyszerűen el tud tűnni. Egyébként volt arra példa, amikor nehéz helyzetbe kerültünk a 2000-es évek elején, hogy a színházak összedobtak pénzt és lapszámonként megvásárolták a lapot. Ma elképzelhetetlen ilyen szintű összefogás."