Idén Märcz Fruzsina érdemelte ki a fiatal tehetségeknek járó Latabár-díjat, amelyet az évadzáró gálán vehetett át a színésznő Cseke Péter direktortól. A kecskeméti Katona József Színház művészét új szerepeiről és nyári terveiről is kérdezte Rákász Judit.
- Valószínűleg mindenki sejtette, kié lesz az idei Latabár-díj - kivéve téged. Nagyon meglepődtél, amikor Cseke Péter kimondta a neved.
- Fogalmam sem volt róla, hogy a közönség által megszavazott díjakon kívül lesz még egy elismerés. Boldog voltam, hogy jelöltek legjobb női epizódszereplőnek, és őszintén örültem, hogy a kategória díját Csapó Virág nyerte el, abszolút megérdemelten. Részemről kerek volt a világ. Aztán Péter bejelentette a Latabár-díjat… Először azt hittem, hogy ez a műszaknak szól, esetleg a támogatók közül kap valaki elismerést. Ehhez képest meghallottam a nevemet!!! Hihetetlenül boldog voltam. Nagyon jól esett. Ezzel a díjjal felkerült az i-re a pont – vagy még inkább egy szívecske.
Szemenyei Jánossal a Dorottyában
(Fotó: Kecskeméti Katona József Színház)
- Volt valaha ilyen erős évadod?
- Soha! Első direktorom, Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színháznál ügyelt a fokozatosságra. Nem tett a vállamra olyan felelősséget, amit akkor talán még nem bírtam volna el. Nem vagyok naiva alkat, akinek a 20-as éveiben kell kihozni magából a maximumot, így türelmesen vártam, hogy alkatilag és technikai tudásomat illetően, eljöjjön az idő, amikor nagyobb feladatokat bíznak rám. Igaz, arra én magam sem számítottam, hogy rögtön az első kecskeméti évadomban ilyen nagyszerű szerepeket kapok. Nelli a Szerelemben, az Acélmagnóliák Truvyja, a Boeing, Boeing Judithja és végül a Dorottya - óriási kihívás és öröm volt mindegyik.
Zayzon Zsolttal A salemi boszorkányokban - POSZT, 2009
- Egyébként is ilyen türelmes vagy?
- A hivatásomat illetően mindenképpen. Ez egy hosszú pálya, s mint ilyen, szükségszerűen hullámzó. Igyekszem erre lelkileg felkészülni, hogy akkor se veszítsem el a hitemet, ha esetleg kevesebb feladatot kapok. Most azt érzem, hogy tele van a lelkem kíváncsisággal.
- A következő évad milyen lesz?
- Nagyon szép szerepek várnak rám. Az évad végén megkezdődtek a Vízkereszt próbái, amelyben Olíviát alakítom. A Platonovban Szofját játszom, majd következik az Ármány és szerelem Miller Lujzája. Ennél csodálatosabbat nem is kívánhattam volna! Az évad végén lesz még egy kisebb szerepem: a Vőlegényben Nusit, a táncosnőt alakítom. Az idei évad tapasztalatai alapján nem is bánom, hogy az utolsó hónapokra kisebb feladat jut.
Fotó: Walter Péter
- Nyári tervek?
- Mióta megszületett a kisfiúnk, Samu, állandó nyári menetrendünk van. Férjem, Zayzon Zsolt, Csíkszeredai születésű, így a nyár első hónapját általában Erdélyben töltjük, hogy a nagyszülők minél többet lehessenek együtt unokájukkal. A jövő héten fesztiválozunk egy kicsit Pécsen, megnézünk annyi előadást, amennyit csak tudunk, és utána indulunk Erdélybe. Július közepétől pedig bevesszük magunkat a balatoni nyaralóba: ülünk az almafa alatt egy pohár borral a kezünkben, Samu szaladgál a kertben, és a barátaink egymásnak adják a kilincset.
Kérdezett: Rákász Judit
Kecskeméti Katona József Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.