Gálffi László: "Mostanában fiataloktól hangos az Örkény Színház"

Arthur Miller utazó ügynökét játssza Mácsai Pál rendezésében az Örkényben. Gálffi Lászlót a HVG kérdezte.

A HVG cikkéből:

"Miller remekműve egy 63 éves ember utolsó napjáról szól. Az eddigi rendezésekkel ellentétben a mostani előadásunkban azon van a hangsúly, ahogy Loman agyában játszódik a történet. Egy leépülési folyamat utolsó stációját látjuk. Ha kimegy az utcára, ön szerint kevésbé kell nagyítóval keresni a munkájukba belekattant, az anyagi gondoktól megzakkant embereket? Ha csak a gazdasági válságot nézzük, mindenki nyakra-főre vette fel a kölcsönöket, és lám, milyen kiábrándulás lett belőle. (...) Én is 63 éves vagyok, és lehet, hogy már nem vagyok elég korszerű. Mindezzel szembe kell és szembe is tudok nézni, különben nem tudnám eljátszani. Az embernek vannak ábrándjai, amiket nem ért el, továbbra is reménykedik bennük, mégis fel kell adnia őket. Loman tele van hamis ábrándokkal, hamis önértelmezéssel. Azt hiszi, ér még valamit, közben elsuhant mellette a világ. Lehet, hogy én is ezt hiszem. Hamvai Kornél fordítása nagyon szépen kifejezi, hogy nem jönnek vissza azok az idők, amikor mindig lehetett valaminek örülni, hinni, hogy majd jobb lesz; ezek az álmok eltűnnek, mert a valóság közbeszól" - fogalmazott Gálffi László.

Kerekes Évával Az ügynök halálában

(Fotó: Gordon Eszter)

A kérdésre, vajon önvédelemből fordul-e a zene, az irodalom, a költészet felé, a színművész így felelt: "Mindig van egy mániám. Két évvel ezelőtt Bach-zarándokútra mentem: végigjártam azokat a helyeket, ahol élt, dolgozott. Több történelmi dologgal is megismerkedtem a Bachhal való spirituális kapcsolat keresése közben. A lelki megtisztulás élményével gazdagodtam; sokak számára ilyen élmény lehet az El Camino zarándoklat. Idén nyáron Rimbaud nyomában csatangolok Párizstól Charleville-en át Brüsszelig. Kamaszkoromban Rimbaud költészete volt a betevő falatom. Most az ő ürügyén szeretnék visszatalálni ahhoz a Gálffi Lászlóhoz, akinek még voltak saját gondolatai, vágyai. Amikor az 1980-as évek elején a Rimbaud-estet csináltam, még azt hittem, mindent tudok, mindent elérhetek. Aztán az idő lenyesegette az elképzeléseimet. Időnként vissza kell szerezni a hitet, az önbecsülést."

Gálffi László korábban tanított a Színművészeti Egyetemen, erről az időszakról így vallott az inerjúban: "Botcsinálta tanárnak tartottam magam. Az egyik ok, amiért abbahagytam a tanítást, hogy nem bírtam elviselni annak a felelősségét, hogy tudok-e adni valamit a növendékeknek, nem rontom-e el őket. Másrészt komoly lelkiismeret-furdalásom volt amiatt, hogy a tanulmányaik végeztével nem tudok számukra munkát biztosítani. Szerencsére a 2010-ben végzett osztályomból mindenki megtalálta a helyét az életben. Az ügynök halálában a fiaimat alakító Ficza István és Molnár Áron a növendékeim voltak. Mostanában fiataloktól hangos az Örkény Színház, sok tehetséges növendék szerződött hozzánk Bagossy László osztályából."

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.