Ingmar Bergman Szenvedély című művét a következő évad elején mutatják be a Nemzeti Színházban. Kiss Csaba rendezőt a Faktor kérdezte.
"A nyolcvanas években Erdélyben nem voltunk túlságosan elkényeztetve a kortárs filmművészet remekeivel, Tarkovszkijt, Kuroszavát, Fellinit még beengedték néha, de Bergman filmjeit nem. Talán a cenzorok nem értették és féltek tőle. A Szenvedélyt Pesten, a Vörös csillag moziban láttam. Még nem voltam tizennyolc, nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült becsusszannom. Lelkem mélyéig felkavart - olyannak mutatta a férfi-nő kapcsolatot, amilyennek én el se tudtam képzelni. Fájdalmasan, tisztán, illúziók nélkül – a lelki harcok, a testi kiszolgáltatottság, a magány és az éles, pontos, egymásnak feszülő szavak. Egyszerre volt hideg és forró. Napokig nem volt nyugtom utána, folyton beugrottak a képek, az arcok, a tekintetek. Aztán jött a Suttogások és sikolyok. Az még jobban megrázott, évekig nem néztem Bergmant utána. Azóta eltelt több mint harminc év. És most, amikor az előadásra készültem, szándékosan nem néztem meg újra a Szenvedélyt. Nem akartam, hogy befolyásoljon. A filmnovellából és a forgatókönyvből, mint irodalmi alapanyagból dolgoztam" - mesélte Kiss Csaba.
Fotó: Bujdos Tibor, boon.hu
Az interjúban rámutatott: úgy érzi, hogy az élet hosszú távon inkább kényszerpályákból, konfliktussá érő tehetetlenségekből áll. "Nem azért hazudnak az emberek, mert félre akarják vezetni a másikat vagy magukat, hanem azért, mert nincs jobb lehetőség. Nem jut más eszükbe. A múltjuk, a vágyaik, a sötétben alakuló érzéseik vezetik őket. És azt érzem, hogy Bergman ezt nagyon tisztán és fájdalmasan mutatta fel a filmjeiben. A Szenvedély szereplői is szeretnének boldogok lenni, keresik a másikat - nincsenek is olyan mélységű konfliktusok, amelyek ezt lehetetlenné tennék. Tehát nem a szellemi világuk, az ízlésük, az életszeméletük vagy más efféle kardinális dolog választja el őket, hanem valami mélyebb, lényegibb titok. Egy hasadás. Hit és kétség között. Bergman a férfi és nő szenvedélyének különbözőségében találta meg e hasadás okát. A dráma a társas kapcsolat lényegéből fakad" - mondta Kiss Csaba.
A rendező úgy fogalmazott, nagyon mély a szöveg, jó volt találkozni vele. "Remélem ez az előadásból is ki fog derülni. Annyira izgalmas volt érezni Bergman munkamódszerét: kevés szóval, mégis nagyon pontosan írja körül a szereplőit, közel engedi magához őket, szinte vallomásosan – mintha szeretné a lehető legkisebb részletekben is megismerni, megmutatni. És mégis egyetemes, nem csupán erről a két párról szól. Ugyanezt az utat próbáltuk bejárni mi is, nagyon sok személyes érzés, tapasztalat került elő a próbákon – egyes jelenetek kezdtek rólunk szólni. Arról, amit mi is megéltünk a saját életünkben. Nagyon jó, hogy a Szenvedély a Gobbi Hilda Színpadon van, ami közvetlen, otthonos tér. Berzsenyi Kriszta isteni játékteret tervezett hozzá: egy szigetet. Hiszen maga a történet is egy szigeten, Bergman lakóhelyén, Faro szigetén zajlik. És az emberek is szigetek, magányos, különálló világok ."
Arra a kérdésre, hogy mennyire nyúlt bele a történetbe, Kiss Csaba így felelt: "Nagyon kevéssé. A Szenvedély szinte teljes egészében Bergman filmnovellájából és a film dialógusaiból áll. Amire dramaturgiailag szükség volt, azt is többnyire a Bergman más műveiből egészítettem ki. Egyébként a sziget-játéknak folytatása is van - olyan, mint egy mese. Amikor Nagy András farói utazását készítettük elő, kiderült, hogy a szigeten működik a Bergman alapítvány, ahol évente kétszer pályázni lehet arra, hogy három hétnél nem rövidebb, három hónapnál nem hosszabb időre megkapja az ember Bergman egyik házát, alkotás céljára. Cserébe egy 40-50 perces beszámolót kell tartani a sziget lakóinak és az alapítvány vendégeinek abból, amin az ember épp dolgozott. Több jelentkezőé közül választották ki az én pályázatomat is, és jelen interjú korrektúráját a Visby nevű komphajón írom, útban a sziget felé. Egy új darabomat szeretném befejezni, aminek ősszel lesz a bemutatója. A prezentáción pedig a Nemzeti Színház készülő előadását fogom bemutatni, párhuzamosan Bergman filmjének jeleneteivel és Nagy András Faro-i képeivel."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.