A POSZT versenyprogramjában a Vígszínház Istenítélet című darabjának főszerepében érkezett Stohl András. Ennek kapcsán tartalmi partnerünk, a 7óra7 kérdezte. Lapszemle.
A Nemzeti Színház után a Vígszínházba szerződtött. A kérdésre, miért volt fontos, hogy egy társulathoz tartozzon, Stohl András úgy felelt: “Én világéletemben tartoztam egy színházhoz: Katona, Nemzeti és most a Víg. Szükségem van arra az érzésre, hogy társulati tag legyek valahol, és bármennyire illúzióromboló is ez a válasz, de négy gyerekem van, kell egy biztos fizetés. Az említett időszakban tényleg nagyon sok munkát elvállaltam, mert még nem tudtam, hogy mi lesz a Nemzeti után – Eszenyi Enikő aztán segítő kezet nyújtott”. A színész arról is beszélt, szerinte az Alföldi Róbert vezette Nemzetié egy egyszeri és megismételhetetlen csapat volt, bűncselekmény volt szétverni.
A felvetésre, miszerint az új igazgató, Vidnyánszky Attila hívta, hogy maradjon, úgy reagált: “Velem rendkívül korrekt volt. A sajtótájékoztatón, ahol bejelentette, hogy pályázik az igazgatói pozícióra, volt egy kijelentése, miszerint neki nem kell olyan celeb, aki kereskedelmi csatornákban pózol. Bármilyen furcsa, én ezt magamra vettem. A szerződtetési tárgyaláson később bocsánatot kért ezért. Én jeleztem, hogy úgy néz ki, Robival tovább tudunk menni, mondta, hogy tökéletesen megérti, úgyhogy ad nekem időt eldönteni, maradok-e. Aztán bementem hozzá egy üveg borral, hogy megmondjam, döntöttem, nem maradok. Ő megígérte, hogy az egészségemre issza meg a bort. Néha a büfébe még visszamegyek, mert nagyon szeretek mindenkit, aki ottmaradt. És az is jó érzés, amikor a lányomnak, aki ott próbál, azt mondják, de jó, hogy újra van a színházban egy Stohl”.
Az Istenítélet kapcsán úgy vélekedett, élete eddigi legnagyobb színészi ajándékát kapta John Proctor szerepével. “Hál’ istennek nekem elég sok nagy fizikai felkészülést igénylő szerepem van, úgyhogy nem okozott gondot. A Mephisto vagy az Őrült nők ketrece például sokkal nehezebb volt, az Istenítélet lelkileg nehéz. Az nagy kihívás még, hogy sokat kell állni – bár én játszom a darab egyik főszereplőjét, a tárgyalás jelenete alatt végig csöndben állok és nem szólalok meg. Ilyen helyzetekben pusztán jelen lenni és hallgatni sokkal több energiát emészt fel, mint mondjuk üvölteni. A darab vége is nagyon nehéz, mert ritka egy színész életében, hogy egy ennyire végállapotú élethelyzetet kell alakítania. (…) Mostanában például egy hatvan körüli hölgy szólított le: azt mondta, az előző nap látta az Istenítéletet, és ő ilyet még magyar színházban nem látott. Azt hittem, bepisilek a gyönyörtől” – nyilatkozta Stohl András.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.