A Pécsi Országos Színházi Találkozó nagydíját vitte el 2012-ben Székely Csaba Bányavirágával Sebestyén Aba. Ugyanő rendezte az idei Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjába választott Bolondok táncát. A szabadkai Népszínház magyar társulatának előadásában június 30-án érkezik Budapestre az előadás.
A darab 1912-ben hozta meg szerzőjének, Lev Birinszkijnek a sikert, de az abszurdig menő tragikomédia olyan frissen érvel és gúnyol ma is létező torz jellemvonásokat, mintha csak kortársunk lenne.
– A szerző erénye vagy korunk szégyene, hogy a hatalomvágy, a fanatikusan képviselt eszme és a korrupció ellen százöt éve íródott színmű ma is üdén hat?
– Mindkét szempontból kihívást jelentett a darab, amelyet nem én választottam, hanem Gyarmati Kata kérdezte, megrendezném-e. Már jó ideje tervezzük, hogy együtt dolgozunk. A szabadkai magyar társulat éléről januárban önként távozott Andrási Attilától megbízott művészeti vezetőként Kata megörökölte az idei repertoárt. Birinszkij zseniális író volt, jóval megelőzte a korát. Megelőlegezi a brechti színházat, a becketti abszurdot. A Városmajori Színházi Szemle közönsége elé kerülő darab nem áll távol attól, amit eddig is szívesen vállaltam. Éles társadalomkritikát fogalmaz meg; a mindenkori forradalmak visszásságait, a mindenkori hatalmi játszmákat veszi górcső alá. Hihetetlen aktualitása van, mindenkor. Most is.
– Mennyi dramaturgi leleményt kívánt, hogy a történet mostani viszonyainkra is ráhúzható legyen? Egész más körülmények vették körül az írót az 1900-as évek eleji Oroszországában, részint Bukovinában töltött gyerekkorában, mint minket ma, itt.
– Sokat dolgoztunk rajta szeretettel, odaadással. Becsületesen leporoltuk, ahogy egy ilyen idős szöveget illik. Ráerőszakolni azonban semmit sem kellett, maga a történet, a problémafölvetés hordozza az aktualitást. Az abszurditásig fokozva mutatja meg, milyen következményekkel járhat, ha az ember bigott módon, fanatikusan a végletekig elmegy egy eszme képviseletében. Lehet az akár a nacionalizmus, akár az iszlámizmus vagy a kommunizmus, az eredmény ugyanaz. A másik, amibe belelátunk az író jóvoltából: a korrupció.
Oroszország egyik vidéki városában vagyunk, az egész birodalomban dúl a forradalom, csak éppen ebben a kisvárosban nem. És ez nem tetszik a kormányzónak, mert az ellenforradalom megszervezésére bőségesen lehetne pénzt kapni. Megrendez hát egy merényletet saját maga ellen, abban a reményben, hogy majd az eszme, a birodalom védelmében akkor megnyílnak a pénzcsapok. Vele szemben áll a mindenkori kiszolgáltatott kisember, aki a maga igazát keresi, de sehol, sehogy se találja.
– Határon túli magyar rendezőként a premier színhelyéhez, ezúttal Szabadkához kell igazítania a koncepciót, vagy illik kikacsintania Magyarországra is, ahol egyszer-kétszer esetleg szintén vendégszerepel a darab?
– Amikor színházat csinálok, nem ilyesmivel foglalkozom, hanem azzal, hogy örökérvényű dolgokat fogalmazzak meg minél őszintébben és erőteljesebben. A megközelítésem akkor is ugyanez lenne, ha Marosvásárhelyen vagy Dunaújvárosban rendeztem volna a darabot. Az egyenlőség, szabadság, testvériség triászának mindenhol érvényesülnie illenék. De az egyénnek ezt mindig ki kell kiharcolnia, Budapesten, Bukarestben, Belgrádban egyaránt. Kisebbségiként meg pláne.
Bővebb információ és online jegyvásárlás itt!
Szerző: Mátraházi Zsuzsa
Fotók: Kovács Attila
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.