Az elmúlt években a POSZT-on a Színházi Dramaturgok Céhe tartotta a Nyílt Fórum rendezvényeit. Az idén ez is megváltozott: nem jelent meg drámakötet, nincs Vilmos-díj, és a korábbiaknál jóval kevesebb, összesen három felolvasószínházi előadást tartottak csak. Az okokról Lőkös Ildikó dramaturgot kérdezte a Kútszéli Stílus.
"Harmincéves történetünk első fele Zalaegerszeghez kötődik. Az ottani színház, illetve a város közelében lévő egervári várkastély adott helyet a rendezvénynek. Mindenki ott volt a szakmából, a pályakezdők és nagy öregek is, vérre menő viták és sírva kirohanások, nagyon alapos darabkivesézések zajlottak. Emlékszem például arra, amikor Szabó Magda megvédte a nagyon fiatal, A nagyratörő című történelmi drámájával jelentkező Márton Lászlót, miután a vitán alaposan szétcincálták a darabját. Eleinte még nem volt kötet sem, stencilezett példányok keringtek. Aztán telt az idő, az ezredforduló környékén az egerszegi színház akkori vezetése már nem volt annyira vevő a Nyílt Fórumra. Akkoriban alakult a POSZT. Upor László – ő volt akkor az elnökünk – vetette fel, hogy hozzuk Pécsre a Nyílt Fórumot, Jordán Tamás pedig támogatta az ötletet. Továbbra is a Dramaturg Céh rendezvénye maradt, de ettől kezdve a POSZT ideje alatt rendeztük. Az biztos, hogy ezzel az intimitása elveszett, de nyertünk is azzal, hogy jóval szélesebb körhöz tudtunk eljutni" - mesélte Lőkös Ildikó.
Fotó: Gergely Beatrix, kutszelistilus.hu
A dramaturg elmondta, volt négy-öt év, amikor külföldi darabokból is felolvastak. Ezeket Merényi Anna, a PanoDráma vezetője szervezte. "Ma már ez elképzelhetetlen, de akkoriban még darabfordításra is tudtunk pályázati pénzt szerezni. Jól működött az egész. Aztán valamikor 2010 után szépen, lassan elkezdett fogyni a pénz. Évről évre nehezebb lett összeszedni, a kötetkiadáshoz már magánmecénásokat kellett felhajtani. És valahogy a Céhen belül is megcsappant az érdeklődés. Ekkor vontuk be a darabok előválogatásába a Színházi Kritikusok Céhét. (...) Azt tapasztaltuk, hogy a darabokról szóló beszélgetésekre, az ismeretlen nevekre kevesen jönnek. Amikor Székely Csaba még nem volt a Székely Csaba, hanem egy ismeretlen pályakezdő, akkor persze még az ő nevére sem tódultak. Ezért témakörök köré szerveztük a beszélgetéseket, és ismert neveket hívtunk rájuk. Például Juhász Kristóf apokalipszis-drámája (Pestis 41.) kapcsán Heller Ágnest és Dömötör Andrást. Ezzel az újítással több embert vonzottunk be, a pénz azonban tovább fogyott, és a fiatalabb dramaturg generáció sem kapcsolódott be igazán az ingyen, lelkesedésből végzett munkába" - mutatott rá Lőkös ildikó.
A dramaturg hangsúlyozta, A POSZT új vezetése kereste meg őket azzal, hogy szeretnék, ha az idén is lennének felolvasások. "Hogy elfáradtunk, az már a tavalyi POSZT-on nyilvánvalóvá vált. A Csáki Judit zsűritagsága körül kialakult bojkott is megosztotta a tagságot: voltak, akik csatlakozni akartak hozzá, és voltak, akik ezt ellenezték. A tavalyi Fórum előkészítésében még a megszokott módon több dramaturg és kritikus is részt vett, de a végső hajrában és a pécsi napi szaladgálásokban már csak hárman maradtunk Radnóti Zsuzsával és Orbán Eszterrel, mivel Solténszky Tibor, aki az egyik motorja volt az egésznek, akkor már beteg volt. Meg kell mondanom, én is belefáradtam egy kicsit a szervezésbe. Nagyon kellemetlen volt például, hogy annyira nem volt pénzünk, hogy a fellépő színészeket sem tudtuk kifizetni. Aztán amikor az új vezetés megkeresett bennünket, mégis belevágtunk, hogy legalább ebben a redukált formában legyenek az idén is felolvasások. Hozzá kell tennem, nagyon segítőkészek voltak" - számolt be a Dramaturgok Céhének egykori társelnöke.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.