“Az élet olyan, mint a motor, be kell rúgni" - 80 éves lenne Hofi Géza

1936. július 2-án született a legendás humorista, a magyar kabaré kiemelkedő tehetségű mestere, az évtizedekig intézmények számító Hofi Géza. Ez alkalomból emlékezünk rá.

10 idézet Hofi Gézától:

1. "Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő."

2. "A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad."

3. “A korrupció az, amiből mi kimaradunk.”

4. "Miért kell folyton harcolni? A háborúnak már vége. A következő meg még nem kezdődött el. Most szünet van, egyél perecet. A problémával meg nem harcolni kell, hanem meg kell oldani."

5. "Ez a hatvan, ez tipikusan nagyon kis öröm. De még mindig jobb, ha megéri az ember, mintha nem."

6. “A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...”

7. “A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG”.

8.  “Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.”

9. “Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.”

10. Az embert is csak kétféleképpen lehet lejáratni. Az egyik, hogy nem engedik szóhoz jutni, a másik, hogy engedik."

Hofi Géza pályájáról:

Hofi olyan, mint a motor

Hoffmann Géza néven született 1936. július 2-án Budapesten. Az érettségit követően sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára, a színész szakmától azonban a sikertelen felvételi sem vette el a kedvét. Porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol olyan társakkal tanulta a szakmát, mint Sztankay István és Sas József, emellett játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában.
    

Ötévnyi gyári munka

Ötévnyi gyári munka után kapta első szerződését Szendrő Józseftől, a debreceni Csokonai Színház akkori igazgatójától. A színházi szerepek azonban nem elégítették ki, az előadások után parodizálta a színpadon felvonultatott karaktereket. E paródiák sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött a fővárosba, s ekkortól már Hofi Géza néven vállalt fellépéseket, egyre nagyobb sikerrel.
    

Hatalmas siker

A kiugrást a Magyar Rádió 1968-as szilveszteri műsora hozta meg számára, amelyben a táncdalfesztivált parodizálta. 1969-ben a Komlós János vezette Mikroszkóp Színpad társulatához szerződött, majd 1983-ban a Madách Kamaraszínház tagja lett. Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta óriási sikerrel, ám az 1987-től futó Élelem bére című darabja még ennél is több előadást ért meg.
    

Sikere a rendszerváltást követően is töretlen maradt, műsorainak hangvétele és stílusa, egyéni humora mit sem változott, intézménnyé vált. Pályatársai szerint egyetlen szakmai besorolás sem érvényes munkásságára, ahogy mondták, foglalkozása egyszerűen: Hofi. Számos aranylemeze jelent meg, a Rádiókabaré szilvesztereinek állandó résztvevője volt. Kiemelkedő sikerének titka a közönséggel való szoros kapcsolat és a közélet eseményeinek kíméletlen kifigurázása volt. Poénjai minden generáció számára szállóigévé váltak.
    

Töretlen művészi pálya

Hatvanadik születésnapja alkalmából, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki, 1998-ban Kossuth-díjat kapott. 2002-ben Pro Cultura Urbis díjat vehetett át, amelyet több évtizeden átívelő töretlen művészi pályájáért, jellegzetes figurái megteremtéséért, különleges egyénisége és a sajátosan magyar humor sikeres ötvözéséért ítéltek neki.
   

Egészségi állapota a kilencvenes évek második felétől fokozatosan romlott, átesett egy szívinfarktuson, egy szemműtéten, ám amint egészsége engedte, színpadra lépett. 2002 februárjában még visszatért a világot jelentő deszkákra, és még két hónapot játszott április 10-én bekövetkezett haláláig. Hofi Gézát a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, emlékét egy, a Nagymező utcában állított szobor is őrzi. Rádiós és televíziós felvételeinek újrajátszása egyfolytában bizonyítja, hogy Hofi töretlenül népszerű és aktuális.

Így látta őt...:

... Horváth Ádám rendező: Jelenség volt. Érzékenyen figyelte a világot, semmi sem kerülte el a figyelmét. S míg nap mint nap telt házzal ajándékozta meg a színházat, egy ország várta izgatottan, milyen lesz Hofi szilvesztere a képernyőn. Mert az mindig új volt, mindig naprakész, mindig tökéletesen kidolgozott. Előre pontosan kiszámított, rögtönzésnek ható poénjai mellett a késleltetett csattanók, sőt, a két-háromszorosan késleltetett hatások tömegével operált. Mindezt hihetetlen könnyedén tette, a hatalmas test szinte lebegett, világszínvonalon énekelt és balett-táncost megszégyenítően táncolt.

... Kerényi Imre rendező, a Madách Színház egykori igazgatója: "Ő feltalált valami minőséget, ami szerintem a magyar kabaré-színházművészetbe bele fog ivódni, ahogy a latabárság is benne van. (...) Kellér Dezső mindig kijött a függöny elé, ugyanazzal a mozdulattal, körülbelül megvolt, hogy mit mond, de egy picit változtatott. Na, ezt Hofi tökélyre fejlesztette ki. Hát, egy fantasztikus nagy ember volt, egy legenda, egy élő legenda, és mindig visszajött a színpadra, bármilyen betegsége volt, bármilyen problémája volt."

... felesége, Hoffmann Ildikó: "Nagy rajongója voltam Hofinak. Hoztam magammal gyermekkoromból az iránta való tiszteletet, hiszen édesapám a fülére szorított hordozható rádiójából is őt hallgatta. Szüleim Hofi minden lemezét megvették, és mindig nagyon vártuk a televízióban a szilveszteri műsorát, majd hetekig arról beszéltünk, hogy mit mondott Hofi. Főiskolás koromban lehetőségem adódott, hogy lássam színpadon, de megbetegedtem, nem tudtam elmenni az előadásra. Évekkel később egy téves telefonhívásnak köszönhetően ismertem meg. Bő fél órát beszéltünk, majd úgy váltunk el, hogy meghívott az előadására. Elmentem, és attól kezdve együtt maradtunk... mint a mesében. Sok évi harmonikus együttélés után egy vacsorára érkeztünk, ahol a semmiből egy anyakönyvvezető lépett az asztalunkhoz, én pedig Hofinéként távoztam azon az estén. (...) Néha zárkózott, de mindig humoros volt. Idegen környezetben nehezen oldódott fel, de ismerős közegben nyílt, barátságos volt. (...) Szerintem nincs olyan, aki megfejthetné Hofi zsenialitását. Csodálatos tehetség volt. Azt mondta egyszer: tehetség csak akkor van, ha jó helyről pottyantunk ki. Gyakran nézek Hofi-felvételeket. Beledöglök, de imádom nézni. Nagyokat röhögök a poénokon, és közben zokogok…"

... Legát Tibor, újságíró: "Hofi kizárólag abban a korszakban válhatott azzá, akivé. De nem azért, mert engedélyt kapott rá, hogy szólhasson a néphez, hanem mert feltételezhetően ő is - mint ahogy a kisember, akit megszemélyesített - hitt a létező szocializmusban. Különben miért nyilatkozta volna 1977-ben a következőt: "Emlékszem még azokra az időkre, amikor úgy jöttek el az emberek nézni a műsoromat: gyertek el, a műsor fél kilenckor kezdődik, tízre megdöntik a rendszert. Ma pedig hányszor látom, hogy büszkélkednek az emberek, hogy nálunk van ilyen." Valószínű, hogy soha nem volt "rendszerellenes". A poénok forrása az a nyilvánvaló szakadék volt, ami a hivatalos állítások és a valóság között tátongott. Arra viszont biztosan nem gondolt, hogy menjünk ki az utcára, és csináljunk forradalmat. Ha csak szimpla népszórakoztató lett volna, el kellett volna tűnnie a rendszerváltás idején, de - ha dühösebben és elkeseredettebben is - ő mostanság ugyanolyan zseniálisan láttatta a visszásságokat, mint korábban. Miután világossá vált, hogy a szólásszabadságtól, a demokráciától a kisemberek hétköznapi gondjai nem változnak meg, és persze az, hogy a hülyeség is bőven megmarad, nem volt nehéz dolga.

....Havas Henrik: "Hofi Géza olyan, mint a legjobb pörkölt, ízletes és tökéletes".

 Forrás: Színház.hu, MTI, Magyar Narancs, Hot, Szabadföld, stb.