Fodor Tamás: "A képzelet a költészettel rokon"

A Stúdió K vezetőjét a Magyar Narancs kérdezte. Lapszemle.

A Pulitzer-ügy című darabban játszik a Spinozában. A makói születésű médiamogul a Panama-ügyben felvetődött korrupciós gyanúk miatt keveredett perbe az Egyesült Államok elnökével. Fodor Tamás a produkció kapcsán úgy fogalmazott: “Pulitzernek Theodore Roosevelt elnök idejében kellett megvívnia azt a csatát, amely példát szolgáltatott arra, hogy a sajtó függetlensége mennyire fontos egy ország fejlődése, szabadság- és demokráciaélménye szempontjából. Pulitzer kötődése Európához igen erős volt, de csak a művészet szeretete miatt. "Hiába csodálom a művészetéért, elriaszt Európa elmaradottsága, hűbéri hagyományai, szolgalelkűsége és a szabadság hiánya." E szavakkal indokolta, hogy miért ragaszkodott ahhoz, hogy amerikaiak kapják a Pulitzer-díjat. Azért vállalta a pert az Egyesült Államok elnökével szemben, mert, mint mondta, az Egyesült Államoknak demokráciára érzékeny polgárokra van szüksége. Megfogalmazása szerint: "Nemzeti érdek, hogy minden fontos beruházás, politikai döntés nyilvánosságra kerüljön. Nincs olyan trükközés, szélhámosság, bűn, amely ne abból élne, hogy titokban tartják." Mintha ezeket ma fogalmazták volna!” – fejtette ki Fodor Tamás, akit az általa alapított Stúdió K színház helyzetéről is kérdeztek.

 “A Stúdió K csak azért kap jelentősebb alapítványi támogatást, mert szinte erején felül vállal pluszfeladatokat is, amelyek túlmutatnak az egyes színházi előadások minőségi eredményein. Oktatással is foglalkozunk, drámapedagógiával, hátrányos helyzetű gyerekekkel, a más rétegekkel való szolidaritással, és mindez valamilyen alapot ad a megélhetéshez. (…) Erős pedig a szándék a függetlenség elnyomására, lásd a folyóiratokat, a filozófusokat, a színházakat. A kiemelkedő eredmények viszont talán megóvják ezeket a struktúrákat, mint ahogy a Kádár-rendszerben is megóvták” – fogalmazott Fodor Tamás.

“A Stúdió K nevében a K betű Brecht Keuner urára utal. Kedvenc kis történetem így hangzik: "- Min dolgozik? - kérdezték K. úrtól. - Sok gondom-bajom van - felelte K. úr. - A következő tévedésemre készülök." Ha úgy tetszik, ez az ars poeticám. Nincsenek örök igazságok, konkrétumok vannak, amelyek kérdések formájában merülnek fel, és az embernek tovább kell kérdezni, kritikával illetni mindent. Ha végignézek a k betűkön: kollektíva, kreáció, képzelet, költészet, kivételesség, kritika, csupa olyan szó, amit a magaménak érzek. És hozzá a leglényegesebb dolog, amivel meg lehet fogni egy nemzedéket, amivel elindítjuk a kíváncsiságot, a kérdezést, a kritikát: a humor. A most látható Picasso-kiállítás apropóján idézik a mester mondását: "Minden, amit lehetetlen elképzelni, az valóságos." A legérdekesebb kérdés számomra az, hogy meddig képzelet valami, és mikor kezd valósággá válni. "68-nak is az volt a jelszava, hogy legyünk realisták, követeljük a lehetetlent. A képzelet a költészettel rokon. Azért sem rendezek már, mert nem vagyok olyan erős, hogy mernék a képzeletben továbblépni. Annyira lehúz a valóság, hogy inkább játszom, és a figurákban próbálom a képzeletet és a valóságot költészetté varázsolni” – nyilatkozta Fodor Tamás.

A teljes interjút, amelyben politikai karrierjéről és az értelmiség felelősségéről is beszél, a Magyar Narancsban olvashatják.